BORSOS JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Én csatlakoznék Csákabonyi képviselőtársamhoz, aki azt mondta, hogy a jelentősége nagyon nagy ennek a jogszabálynak. Ebben egyetértek, csak azt kellene felmérni, hogy ez a jelentőség milyen nagy és kinek milyen nagy, és az az igazságosság, amiről beszélnek, az kinek az igazsága, és akkor innentől kezdve lehet ezt az egészet végiggondolni. Mert ugyanazzal a módszerrel vagy technikával találkozom ennél a jogszabálynál is, mint amivel találkoztam az egészségügy úgynevezett reformjáról szóló jogszabálynál. Ez nevezetesen arról szól, hogy egyfajta tünetet egyfajta szemszögből, egyfajta szempontból kiragadnak, és erre próbálnak meg valamiféle, általában pénzügyi természetű választ adni, holott mi azért valamiféle társadalomban élünk, még ha sokszor nem is nagyon úgy néz ki a mindennapokban. Tehát a nyugdíjrendszernél is önmagában arról vitatkozni vagy arról beszélni, hogy meg kell reformálni ezt a nyugdíjrendszert, nem sok értelmét látom, mert ezt össze kellene kapcsolni a társadalomnak az egyéb tulajdonságaival, azzal, hogy mennyire érett, azzal, hogy mennyire jogkövető, milyen a magatartása, milyen az egészségügyi állapota, és egyáltalán a más egyéb társadalmi ellátórendszerek hogyan is állnak. Tehát nem elsősorban finanszírozási kérdésről van szó, és én ezt a felismerést nem látom az önök hozzászólásaiból, hiszen itt egyénekről, egyéni életutakról van szó.

És amikor Göndör képviselőtársam arról beszél, hogy demagógiahalmazzal találkozik a mi képviselőink hozzászólásában, akkor azért felhívnám arra a figyelmet, amire ön is utalt, csak kicsit csúsztatva, hogy ezeknek az embereknek a nagy része, akik most nyugdíjasok, egy olyanfajta, mondjuk úgy, hogy társadalmi szerződés után kapták meg a nyugdíjukat, amit nagyon nem nevezhetünk társadalmi szerződésnek, ami normális, tisztességes államokban van, hanem egy kommunizmus című mutatványban szerezték meg a szolgálati idejüket, szerezték meg a nyugdíjjogosultságukat. És ezek után önök nem azzal foglalkoznak, hogy az őket ért sérelmeket helyre tegyék, hanem valami egészen mással. Miről is van szó? Azt mondják - és a demagógiának ez is az egyik része -, hogy itt most aztán azonnal, de nagyon sürgősen lépni kell, lóhalálában, kutyafuttában megpróbálnak elfogadtatni megint valamit az Országgyűléssel, holott amikor egy nyugdíjrendszernek vagy bármilyen nagy ellátórendszernek a fenntarthatóságáról beszélünk, különösen, amikor nyugdíjrendszer fenntarthatóságáról beszélünk, akkor nem egy-két éves időtávlatban kell gondolkozni, itt minimum százéves időtávlatokban gondolkodunk, legalábbis normális demokráciában ez így szokás. És ebben az esetben nem kell arra hivatkozni, és nagyon fals arra hivatkozni, hogy ezt követeli meg a piac, meg ezt követelik meg a befektetők meg a gazdaság állapota és minden egyéb. Ez nem igaz, hiszen a piac részéről, a gazdaság részéről bőven elég az, ha megvan az az egyértelmű politikai szándék, hogy a rendszeren valóban akarunk változtatni, és itt már nem fog múlni egy-két hónapon vagy egy-két éven az ő türelmük vagy a hozzáállásuk pozitív irányban. És egyáltalán a nyugdíjrendszer megváltoztatásáról - nyugat-európai minták alapján azt mondhatjuk - egyáltalán akkor érdemes beszélni, amikor már a munkanyugdíjak rendszere úgy-ahogy, nagyjából egyensúlyban van, és utána tudunk az egész rendszerről beszélni.

Mit értünk az alatt, hogy a munkanyugdíjak rendszere egyensúlyban van? Az átlagnyugdíj 2006 elején a statisztikai adatok szerint úgy nagyjából meghaladta a 60 ezer forintot. Ez a nettó béreknek nagyjából 60 százaléka körül van, mint ahogy itt önöktől is hallottuk. Ha azonban ezt összevetjük azzal, hogy Nyugat-Európában azt tapasztaljuk, hogy általában a nyugdíjak olyan 70-80 százalék körül vannak az átlagkeresethez képest - és különféle kutatások azt bizonyítják, hogy nagyjából ez a szint az, ami biztosítani tudja az életszínvonal visszaesése nélkül a nyugdíjba menőnek az addigi életszínvonalát -, akkor nagyon érdekes ez a mi átlagos 60 százalékunk. Most arról ne beszéljünk, hogy az átlagbérek hogyan viszonyulnak egymáshoz, nominálisan ez hogyan néz ki, de ez a 60 százalék nálunk úgy jön ki, hogy van ennél sokkal alacsonyabb, mint ahogy erre már voltak utalások. Ezek jobbára azok az emberek, akik még az előző rendszerben szerezték meg a nyugdíjjogosultságaikat vagy a nyugdíjjogosultságra lehetőséget adó éveiknek a java részét. Az is elhangzott az önök részéről, hogy a mostanában nyugdíjba menőknél pedig eléri már ezt a 80 százalékot. Tehát azokat az embereket akarják visszanyomni egy olyan szintre, ahol már elértük azt, hogy nagyjából azt a helyettesítési rátát tudják megkapni nyugdíjban, mint ami a nyugat-európai átlag; és nem azzal foglalkozunk, hogy azokat hozzuk magasabb szintre, akik ez alatt vannak, hanem fogjuk vissza azokat, akiket már nagyjából abba a helyzetbe tudnánk hozni, hogy egy normális európai szinten tudjanak nyugdíjat kapni. Tehát azt lehet elmondani - és a copyrightot Bokros Lajostól vettem -, hogy az önök kezében politikai cukorkaosztogatássá vált a nyugdíjkérdés. Gondoljunk csak a 19 ezer forintra, vagy gondoljunk a 13. havi nyugdíjra és így tovább! (Dr. Schvarcz Tibor: 14. havi!)

Ugyanakkor azt nem veszik figyelembe, hogy a fő oka annak, hogy a rendszerre azt lehet mondani, hogy fenntarthatatlan, az, hogy kevés a járulékfizető. Világbajnokok vagyunk az ifjúsági munkanélküliségben. Tessék megnézni, államtitkár úr, az idevonatkozó statisztikákat! Elértük az Európai Unió átlagát a munkanélküliségi mutatókban, jövőre meghaladjuk. Ez benne van egyébként az önök konvergenciaprogramjában is. És ebben a környezetben elhangzik az önök szájából, hogy nagyon sokan választják - választják! - az előrehozott öregségi nyugdíjat. Hát könyörgök, a választás az, amikor szabadon eldönthetem, hogy melyik irányba próbálok menni! Ezeknek az embereknek a java része kényszerből menekül ezekbe a lehetőségekbe. Hát nincs munkahely!

(21.50)

És hogyha ez demagógia, amit Göndör képviselő úr mond, és ez az önök adataiból hangzott el, 94 százalék megy előbb nyugdíjba, mint a rendes nyugdíjkorhatár - így van? -, és ebből 16 százalék vállal munkát. (Göndör István: Ott dolgoztál, tudnod kéne!) Uraim! Én az önök helyében inkább annak örülnék, hogyha hatvanéves korukban az embereknek nem 16 százaléka tudna még munkát vállalni, hanem ennél jóval több. Akkor mi van azzal a 16 százalék fölötti résszel, aki ezt a lehetőséget választotta? Vajon miért ment oda?

Munka vagy nyugdíj kérdése. Az a kérdés, hogy ez most mit fog indukálni. Nem azt fogja indukálni, mint amit ettől önök várnak, hogy majd a nyugdíjasok kivonulnak a munkaerőpiacról, és átadják a helyüket a fiataloknak, mert ilyenfajta munkaerő-piaci összefüggés nincs, a világon sehol nincs, Magyarország sincs, és nem is lesz. Azt fogják vele elérni, hogy a feketegazdaságot fogják növelni, mert feketén fogják foglalkoztatni ezeket a nyugdíjasokat. Érdemes lenne ezen elgondolkozniuk.

És azért itt érdemes visszatérni egy kicsit a magánnyugdíj-pénztári kérdésre. Azt is lóhalálában fogadtatták el az Országgyűléssel, akkor még egy részvénytársaság közgazdasági osztályán dolgozóként, személyi ügyekkel foglalkozóként éltem át ezt, és az előbb is elhangzott többek szájából, hogy a hiány egy része ebből fakad. És itt megint tévedésben vannak, amikor önök állandóan reformokról beszélnek, tehát reformlázban égnek, de azt nem veszik figyelembe, hogy minden reformnak, mindennek, amit átalakítunk, annak költségei vannak. Ha egy rendszert teljes mértékben átalakítunk, akkor annak költsége van, ezt a költséget akarják most önök ráverni egy szűk rétegre, azokra, akik most mennek nyugdíjba.

Én azt gondolom, hogy érdemes lenne figyelembe venniük - mindig az Unióra és Brüsszelre hivatkoznak - Brüsszelnek azt az útmutatását, amit önöknek be kellene tartani a nemzeti stratégiai jelentés keretében. Ők azt írják: szükséges hiteles, hatékony stratégiákat megfogalmazni, és egyértelműen jelezni az állampolgárok részére, hogy mit várhatnak a nyugdíjrendszerüktől, és mit kell tenniük ahhoz, hogy megfelelő életszínvonalat érjenek el a nyugdíjas éveikben is. Ehhez viszont integráltan kellene gondolkozni, egybefoglalni a munkaerő-piaci, szociális és minden egyéb kereszthatásoknak az érvényét a jövőre vonatkozóan.

Köszönöm. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Forrás: parlament.hu