JÁRVÁS ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Valójában sokszor foglalkozunk a birtokmérettel, nincs olyan nagy jelentősége. Földhasználati méretek vannak egyébként ettől eltérőek, és a földhasználati méretek Magyarországon többé-kevésbé elfogadhatók, és ezek ki is alakulnak, akár egyéni gazdálkodók, akár társas vállalkozások kialakítják azt a környezetet, amiben ők szeretnének gazdálkodni, és itt a birtokméret nem jelent különösebben gondot, legfeljebb több személytől bérli az ember. Tehát nem alfája-ómegája ez a dolog a gazdálkodásnak.

Én úgy hiszem, hogy a mozaikhatásnál fontos, hogy ha kimegyünk külterületre, nem biztos, hogy előnyösek azok a gazdálkodási formák, amelyek a hetvenes években voltak, amikor már nem is táblás gazdálkodásról, hanem tömbgazdálkodásról beszéltünk, amikor esetenként 400-500 vagy 1000 hektáros cukorrépatömbök, kukorica- és gabonatömbök voltak, és emlékszünk rá - benne éltünk ebben a világban -, amikor a répabarkó az út egyik oldaláról átment a másik oldalára, mert a cukorrépának vagy az egyik tömb volt használható, vagy a mellette lévő, vagy a harmadik, vagy a negyedik a vetésforgó kapcsán, és nem hoztak ezek semmilyen jó eredményt.

Ha azt nézzük, a parcellás gazdálkodásnak is vannak előnyei, hiszen - és itt térek vissza az imént elmondottakhoz - mégiscsak a kicsiknek volna az egyik nagy lehetőség az agrár-környezetvédelmi gazdálkodás, mert a tájhoz, a belvízhez, a vízszint alakulásának megfelelően évenként változó vagy annak megfelelő gazdálkodást folytatna az ott lévő. Erre nem alkalmas a nagyüzem, még a táblás gazdálkodás se alkalmas rá, nem még a tömbgazdálkodás, mert a táblás gazdálkodásnak egy feltétele van - az Alföldön legalábbis -: a talajvízszintet olyan mélyre kell levinni, hogy egy 150 hektáros vagy egy 80 hektáros területet egyszerre meg lehessen művelni, és ennek bizony nagyon sanyarú következményei szoktak lenni olykor-olykor, amikor idő előtt vagy éppen meggondolatlanul levezetjük egy területről a vizet.

Köszönöm szépen.

Forrás: parlament.hu