MÁRTON ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Én a közlekedéssel összefüggő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat légi közlekedéssel foglalkozó fejezetéről szeretnék néhány gondolatot szólni.

Elöljáróban, amit mindenképpen ki szeretnék emelni, és az államtitkár úr, illetve a tárca vezetése figyelmébe szeretnék mindenképpen ajánlani: égetően szükséges a légi közlekedés hazai szabályozásának teljes és átfogó újragondolása, felfrissítése, ugyanis az elmúlt időszakban sajnos olyan szabályozások születtek meg, amelyek a légi közlekedés területén kifejezetten versenyhátrányt eredményeznek a légi közlekedés hazai szereplőinek.

Én úgy látom és úgy gondolom, hogy ebben a beterjesztett törvényjavaslatban egyetlenegy olyan fejezet van, amely, tényleg azt mondom, hogy feltétel nélkül támogatható, és amellyel maximálisan egyet lehet érteni, ez pedig a külföldi légi járművekre vonatkozó szabályozás szigorítása. Én azt látom, hogy minden más olyan részkérdés, minden más olyan paragrafus, amelynek a módosítására itt most sor kerül, egy kicsit amolyan toldozás-foldozás. Hogy miért, azt rövidesen el fogom mondani.

Amikor arról beszélek, hogy versenyhátrányban vagyunk, akkor tulajdonképpen semmi mást nem teszek, csak körbenézek Nyugat-Európa országaiban, és megnézem, hogy az egyébként európai uniós szabályozási kötelezettség adott országra történő adaptálása hogyan és milyen formában történt meg, illetve hogy az európai uniós szabályozások által biztosított hazai szabályozási lehetőségeket egy-egy ország mennyire használta ki, és mennyire tudott azokkal élni.

Én azt látom, hogy ha például egyetlenegy témakörre, csak a biztosítások kérdésére gondolok, akkor például Németországban, Ausztriában vagy mondjuk, Angliában érdekes módon valahogy, valamiért feleannyiba kerülnek a biztosítási díjak, mint Magyarországon. Úgy gondolom, hogy ez nem véletlen.

Nem véletlen, hiszen a gazdasági bizottság közlekedési albizottságában kezdeményeztünk már egyeztetést az egyik legnagyobb hazai biztosítóval, amelyik kizárólagosan foglalkozik a légi járművek felelősségbiztosításával, és hosszú egyeztetések után azt a választ kaptuk, hogy ja, hát a hazai szabályozás, a hazai jogszabályok számukra megengedik azt, hogy ilyen díjakat alkalmazzanak, semmilyen olyan kötöttség nincs a részükre, amihez ők alkalmazkodnának. Ki is jelentették egyébként, ha lenne bármilyen, a kötelező felelősségbiztosításra vonatkozó olyan szabályozás, amely, még egyszer mondom, például Németországban, például Angliában megszületett, akkor ők természetesen ehhez alkalmazkodnak, de a piac és a hazai szabályozás erre lehetőséget ad.

Amikor én a gazdasági bizottság ülésén azt mondtam, hogy a nyilvános repülőterek számára bevezetett vagy bevezetésre kerülő kötelező felelősségbiztosítás versenyhátrányt fog jelenteni, akkor többek között például erre is gondoltam. Hiszen ha reményeink szerint 2007-től valóban a schengeni egyezmény hatálya alá fogunk tartozni, akkor, úgy gondolom, nagyon sok olyan repülőtér van az országban, amelyek méltán számíthatnak arra, hogy beindul az a fajta, elsősorban kisgépes forgalom, ami a nyilvános repülőterek működtetését lehetővé teszi, és ebben az esetben egy igen fizetőképes vendégkörrel számolhatnak. Tudjuk nagyon jól, hogy különösen a kis repülőterek esetében a repülőtér üzemeltetése nem egy kiemelkedő profitot biztosító tevékenység. Tehát én azt látom, hogy ha semmi mást nem teszünk - és most a törvényjavaslat ezt teszi -, csak egy az egyben átemeljük az európai uniós jogszabályokat, és a hazai biztosítási gyakorlatot vesszük figyelembe, ezzel a nyilvános repülőterek számára olyan versenyhátrányt fogunk mi magunk előidézni, amekkora költséget egyszerűen képtelenek lesznek kigazdálkodni. Illetve ha ezt át akarják majd hárítani az ide érkező kisgépes forgalomra, akkor én úgy gondolom, nem biztos, hogy azokat a repülőtereket fogják választani, amelyeket egyébként jó volna, ha fejleszteni tudnánk az országban. Tehát mindenképpen érdemes lenne ezt a szabályozást végiggondolni.

A másik problematikus rész a törvényjavaslat 2. §-a, amely a légiközlekedési törvény 61. §-át egészíti ki (5), (6) bekezdéssel. Itt tulajdonképpen semmi másról nincs szó, mint egy olyan felügyeleti díj bevezetéséről, amely majd a Polgári Légiközlekedési Hatósághoz fog átkerülni.

Én Katona Kálmán képviselő úrral szemben konkrét számadatokat hoztam, és szeretném itt elmondani önöknek, hogy melyek azok a fontos tényadatok, amelyeket figyelembe kellene venni. A Polgári Légiközlekedési Hatóság működtetéséhez szükséges anyagi forrásokról jelen pillanatban a légiközlekedési törvény 67. §-ának (4) bekezdése rendelkezik. Ez szintén felügyeleti díj megfizetésére kötelezi tulajdonképpen a Budapest Airport Rt.-t, ez ma nagyjából 160 millió forint. Ezt a Budapest Airport Rt. utalja át.

S tudja, államtitkár úr, mi az érdekessége? Ezt az utasonkénti 25 forintot a BA Rt. mindenkitől beszedi, de a törvény úgy szól, hogy maximum 160 millió forintot utalhat át. És egy olyan helyzet állt elő, hogy ez például ebben az évben a BA Rt.-nek körülbelül 40-50 millió forint pluszbevételt eredményez.

(11.00)

Tehát minden utastól beszedi a díjat, de nem utalja át, egy része nála marad. Miért nem kaphatja meg ezt a légiközlekedési hatóság?

Szintén ez a gondom ezzel a 2. §-sal is, hogy önök azt mondják, hogy repülésenként 600 forint, rendben van, ezt a légitársaságok, a járat üzemeltetői fizetik meg, de legfeljebb évi 300 millió forint. Sokkal többet fog beszedni a HungaroControl Zrt., de ez a pénz ott marad nála, nem utalja át a légiközlekedési hatóságnak. Ráadásul azt írják a 6. pontban, hogy a felügyeleti díj a felügyeleti hatóságot illeti meg - ez rendben van -, és azt csak a légiforgalmi szolgálattal kapcsolatos feladatainak ellátásával összefüggésben használhatja fel.

Tudja, hányan foglalkoznak ma a PLH-nál a légiforgalmi szolgálat felügyeletével? Kettő fő! Most ha 300 millió forintot nevesítve erre a célra kap a PLH, akkor ez a két ember beköltözhet a Hyattbe, Rolls-Royce-szal járhat, és még akkor sem biztos, hogy el fogja tudni költeni ezt a 300 millió forintot. Ezért én ehhez módosító indítványt fogok benyújtani, és mindenképpen azt szeretném elérni, hogy valóban a beszedett díjak odakerüljenek a PLH-hoz, és azon túl, hogy a felügyeletet ellátja, azon túl a PLH egyéb feladataira is föl lehessen ezt a pénzt használni. Merthogy ma az van, hogy 240 millió forintot kap a PLH a 2369/2001-es kormányrendelet alapján, illetve 160 millió forintot a BA Rt.-től, de a PLH 72 fős működtetésének költsége 540 millió forint éves szinten. Ez azt jelenti, hogy 140 millió forint saját bevétellel kell még gazdálkodnia.

A hatósági eljárási díjakból kell ezt döntően beszedni. Ezeket az eljárási díjakat pedig ma Magyarországon körülbelül 4000-4200 hatósági eljárásban kell megfizetni. Tudják, mennyi az egy eljárásra jutó átlagos díj? 30-35 ezer forint.

(Az elnöki széket Harrach Péter, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Nem véletlen, hogy például egy sportrepülő szakszolgálati engedélyének meghosszabbítása 13 800 forint, amit jó esetben kétévente kell csak kifizetnie, de van olyan, akinek minden évben ki kell ezt a díjat fizetni. Tudják, Nyugat-Európában ez hogy működik? A sportrepüléshez kapcsolódó engedélyhosszabbítások díjmentesek; az orvosi vizsgálat is, a jogosítások hosszabbítása is.

Miért nem lehet itt Magyarországon megcsinálni azt, ha már valahonnan beszedésre kerülnek díjak, azt a hatóság kapja meg, és miért nem lehet a hazai szabályozást, konkrétan a PLH esetében úgy átalakítani, hogy az egyébként Nyugat-Európában általánosan elterjedt kedvezményeket megadni annak a körnek, amely egyébként nem bevételtermelő tevékenységet folytat, és azokon, akik valóban bevételt termelnek, azokon valóban beszedni a díjakat?

Tehát én úgy gondolom (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), hogy a törvény teljes átgondolására lenne szükség, és ezt a 2. §-t pedig mindenképpen módosító javaslattal kell majd korrigálni.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Forrás: parlament.hu