DR. KÉKESI TIBOR (MSZP): Elnök Úr! Köszönöm a szót, és köszönöm Répássy képviselő úrnak, hogy volt módomban megérteni a beszólását, mert elmondta kétpercesként is. Most van módom rá válaszolni.

Azt gondolom - de lehet, hogy ez vitakérdés közöttünk vagy a frakcióink között -, hogy a reformokban, azoknak a szükségességében egyetértés van. Azt gondolom, hogy az egészségügy megreformálásában, a nyugdíjrendszer megreformálásában, a közigazgatási reform szükségességében egyetértünk, valószínűleg a módban, a választott útban vagy a megcélzott eredményben vannak nézetkülönbségek. Ez valóban tényleges különbség, ezt meg lehet vitatni.

A reform tehát mindkettőnk felelőssége, mindannyiunk felelőssége, hogy a reform szó alatt ki mit ért, és valószínűleg ebben nem egyedül a kormányzat kommunikált úgy, hogy az emberek ma nem pont ezt értik alatta, amit én próbálok most sugallni, hanem mást is, de nem kívánom, hogy osztozkodjunk ebben a felelősségben. Azt gondolom, most van egy új helyzet, van egy új lehetőség, hogy vállaljuk-e azt, hogy a reformokról mind a ketten, mind a két frakció, a parlament egésze ugyanazt mondja az embereknek, és legfeljebb azt mondja, hogy ő nem ebben a módszerben, nem abban a módszerben gondolkodik, de a reform szükségességét elismeri, aláírja.

A másik gondolat nagyon röviden pedig csak annyi, hogy ha a reform megtörténik, akkor megváltoztatja a szisztémát, a rendszert, egyik helyről terhet visz át egy másik helyre. Bizonyosan sokan megélik úgy, hogy tőlük elment a pénz, és bizonyosan sokan megélik majd úgy, hogy hozzájuk érkezett a pénz, mert ők jogosultak, rászorultak. Azt gondolom, az a kettes számú feladatunk, hogy megmagyarázzuk az embereknek, hogy kitől miért megy el, és kihez miért érkezik (Az elnök csenget.), és hogy nincs ingyenebéd, az állam nem tudja mindenkinek kifizetni, amire egyébként igényt tart.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

Forrás: parlament.hu