DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelt Ház! Ha van egy olyan szegmense ennek a költségvetésnek, amikor a kormány pártjai kicsit elégedettebben dőlnek hátra, akkor azt mondják, hogy a felsőoktatás, mert ott többletjuttatások vannak.

Nos, nézzük meg egy kicsit közelebbről, és azonnal kiderül, hogy nem olyan fényes ám ez a gomb, amilyennek ők gondolják. Ami növekményként elkönyvelhető, az gyakorlatilag egy 6,9 százalékos növekedés, lényegében a jövő évre tervezett inflációs értéket ellentételezi. Tehát sem előrelépés nincsen, mondjuk azt, hogy szinten tartás; látszatra legalábbis úgy tűnik.

A valós helyzet azonban, tisztelt képviselőtársaim, ennél rosszabb. Ugyanis a támogatás 40 százalékát elviszi egy olyan bérnövekedés, amelyet az idén léptettek életbe - 3 százalékos bérnövekedés -, egyidejűleg viszont közalkalmazotti álláshelyek leépítése várható, hiszen a felvételi keretszámok jelentős szűkítése következik be. Ezt már bejelentette a miniszter úr, lehetett olvasni róla. Arról, hogy mennyire lecsökken a felvételi keretszámok aránya, hadd mondjak két számot: 2003-ban 62 ezer volt az államilag finanszírozott hallgatók száma, úgy, hogy a 62 ezerből csak 4 ezer volt a felsőfokú szakképzésben részt vevők száma. 2007-ben lesz összesen 56 ezer, de úgy, hogy az 56 ezerből 12 ezer a felsőfokú szakképzésben részt vevők száma. Tehát ténylegesen 43 ezerre csökken a felsőoktatásban teljes kifutásban részt vevő hallgatói létszám, ez mintegy 26 százalékos csökkenés.

(22.50)

És erre mondják önök azt, hogy túl sokan tanulnak. Csak zárójelben megjegyzem, ez az adott korosztálynak az 50 százalékát messze nem éri el, az Egyesült Államokban egyébként 70 százalék az az arány, amely egy adott korosztályból felsőfokú intézményben tanul. (Dr. Veres János: Nem nappalin, és nem államilag finanszírozottan!) Ennyit a tudásalapú társadalomnak a célként történő megjelöléséről.

Ne hallgassuk el azt sem, hogy a többletjuttatásnak egy jelentős hányada lényegében már az úgynevezett PPP-konstrukcióban történő beruházások törlesztéséhez kapcsolódik. A kérdés az, hogy egyébként ez elég lesz-e rá, hiszen Draskovics úr, akit önök oly nagy becsben tartanak, pontosan az ellenkezőjét nyilatkozza, hogy az államháztartás szempontjából a PPP-s terhek, úgy tűnik, hogy tarthatatlanok. Érdekes módon ezt a Draskovics úr korábban pénzügyminiszterként még jó konstrukciónak tartotta. Így múlik el a világ dicsősége.

Csökkennek mindazok a minisztériumi fejezetben tervezett források, amelyek eddig növelték az intézmények lehetséges bevételeit. Ezek most megszűntek. Jelentősen csökken a kis létszámú szakoknak, a kiemelkedő teljesítményeknek és a szakkollégiumoknak, doktori iskoláknak a támogatása. Ez is messze ellentmond annak, amiről oly sokszor hallhattunk, hogy tudásalapú társadalom, 20 százalékos csökkenést lehet elkönyvelni. Azért ne mondja senki, hogy ez bagatell összeg lenne!

Jelentősen csökken a felsőoktatási kutatási programokra, oktatói, kutatói ösztöndíjakra jutó támogatás, mintegy 200 millió forinttal. Csak összehasonlításképpen: a kormány önnönmagán végképp nem spórol, a kormányzati negyeddel összefüggésben 100 millió forint megbízási díjtétel szerepel, vagy a Gazdasági Minisztériumnál 408,3 millió forint kihelyezett szakértői támogatásra, úgy látszik, hogy e tekintetben nem kell spórolni.

És ha mindezekhez hozzávesszük mindazt, amit Draskovics úrék előkészítettek az Államreform Bizottság részére, akkor nagyon komor és sötét jövő rajzolódik ki. Az autonómia felszámolását, úgy látszik, továbbra is terítéken tartja a kormányzat, és úgy tűnik, hogy a felsőoktatás privatizálási szándéka hasonlóképpen terítéken van. Draskovics úr erre a következőképpen utal: gazdasági társaságszerű működési modellkísérleteket kell megvalósítani. Ez teljes mértékben az egyetemi autonómiák figyelmen kívül hagyása.

És ami a legdrasztikusabb, tisztelt Ház, az a kijelentése Draskovics úrnak, amit egyébként a költségvetési törvényben megpróbálnak már előkészíteni, hogy a költségtérítést és a tandíjakat közelíteni kell egymáshoz. A tandíj már önmagában sem kismiska, mert félévente a 105 vagy 150 ezer forint közötti tételeket a mai, jelentős megszorítások közepette a családoknak kifizetni bizony elég kínkeserves. Ehhez képest a költségtérítés mértéke meg 10-12-szeres nagyságrendű, mondjuk, egy orvosképzés esetében bizony ez jóval egymillió forint fölött van, hat évre az már majdnem 16 millió forint. Ha a mai orvosi fizetéseket ideszámítjuk, akkor bizony eltöprenghetünk azon, hogy ki az ördög fog egyáltalán orvosi pályára menni, és gondolkodott-e a kormány például azon, hogy lesz-e középtávon egyáltalán Magyarországon majd orvos mindezek után. Na, ez nem a felelős kormányzás!

Ugyanezt elmondhatjuk a pedagógusképzésre is, ahol szintén a költségek, illetve a jelenlegi helyzetből fakadó bérek és munkahely-biztonsági kérdések nem arra ösztönöznek, hogy ebben a szakmában vállalkozzanak továbbtanulásra a fiatalok. Lesz előbb-utóbb bizony tanárhiány is, amire önök most azt mondják, hogy nagy bőség van, le kell építeni. Ez mind-mind a tervezés és a hozzá nem értés, ha úgy tetszik, a dilettantizmus manifesztálódása. Ez a költségvetés a szemétkosárba való.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

Forrás: parlament.hu