DR. GEGESY FERENC (SZDSZ): Tisztelt Ház! Nagy érdeklődéssel meg türelemmel hallgattam végig az előttem szólókat, és ennek következtében igyekszem csak a számomra leginkább fontos vagy az engem legjobban érdeklő témákhoz és a lehető legrövidebben hozzászólni, hogy ezt az öt percet is meg tudjuk spórolni.

Az első téma a vita elején elhangzott és többször is: ez a céltámogatási törvény módosítása. Elhangzott egy olyan kitétel, hogy ez történelmi lépés. Én ezt nem gondolom. Nem történelmi, de fontos és jó irányba menő lépés, pontosabban azt fejezi ki, hogy olyan helyzetben, amikor a gazdasági élet, társadalmi élet minden területén spórolni kell, akkor még az ilyen nagyon fontos területen, hogy fejlesztések, itt is meg kell gondolni, hogy az állam pénzét mire fordítjuk, mely fejlesztésekre. És ha ezen a területen azt mondjuk, azt látjuk, azt gondoljuk, hogy a nemzeti fejlesztési terv kiemelte azokat a területeket, azokat a beruházástípusokat, amelyek Magyarországnak ebből a nehéz finanszírozási helyzetből való kilábalásának a garanciái, igen, akkor erre fordítsuk az erőforrásainkat.

Itt csak egy pontosítást. Elhangzottak olyan kitételek is, hogy megszűnik a cél- és címzett támogatási rendszer. Erről nincs szó, a céltámogatásnak, azt hiszem, az Ötv. előírása miatt is maradnia kell, a címzett támogatásoknál is csak arról van szó, hogy újak nem indulnak. Olyan javaslat is elhangzott, hogy minden olyan terület, amelyen eddig címzett támogatás volt, az kerüljön be mégis valamilyen formában vagy a fejlesztési tervbe, vagy a költségvetésbe. Nem gondolnám, hogy ez a "minden kerüljön bele" elfogadható, hiszen a fejlesztési terv azokat a beruházásokat tartalmazza, amelyek a legfontosabbak, és amelyek rendszere kialakult öt-tíz, nem tudom, hány évvel ezelőtt, más körülmények között. Igen, súlyozzunk még a fejlesztések között is!

(17.00)

Ennek a rendszernek azért van egy hosszú távon meggondolandó következménye is. Nevezetesen az, amibe a délelőtti vita során már belekezdtem, hogy az önkormányzati saját források csökkennek, az önkormányzatoknak a költségvetésből folyó részesedése csökken. Ez nem 5 évre, ez 15 évre igaz. Ennek következtében az önkormányzatok eladósodása növekszik. Ez még messze nem éri el a nyugati szomszédainknál tapasztalt szintet, de az utóbbi években valóban nagymértékben növekszik a csődhelyzet kialakulásának a veszélye.

Ebben a helyzetben, amikor az önkormányzatok saját forrása csökken, akkor egyre nagyobb mértékben lesz a fejlesztéspolitikában ráutalva az állami forrásokra. Tehát egy állam által vezérelt fejlesztéspolitikát fog megvalósítani az önkormányzati rendszer, ami néhány évig, úgy gondolom, elviselhető, működtethető, de hosszú távon nem. Hiszen semmilyen alapos vita, parlamenti, társadalmi, akármilyen vita nem tudja azokat a helyi igényeket - legyen egy 100 lakosú falu vagy egy 50 ezer lakosú önkormányzat - egyformán átfogni, és megfelelő célrendszert kijelölni; tehát kell működtetni. Az persze egy javaslat, hogy legyen az önkormányzatoknak több pénze, mindnyájan ezt kívánjuk, mert ez azt jelenti, hogy az országnak is több pénze van. Ehelyett, ami könnyebben megvalósítható, hogy az önkormányzati finanszírozási rendszerbe kerüljön be olyan korlát, hogy a pénzek egy részét csak fejlesztésre lehet fordítani, vagy legyen ilyen kötött felhasználású állami normatíva. De az önkormányzatok saját döntési lehetőségeit teljesen lecsökkenteni és egy helyhatósággá vagy elöljárósággá lecsökkenteni, ezt semmiképpen nem szabad.

Az előbb említettem a csőd kifejezést, de csak annyiban kívánok reagálni, itt az egyik képviselőtársam a vége felé mondta, hogy kétfelé szakad az ország, vagy kétféle önkormányzatok lesznek, és ez alkotmányossági kételyeket vet fel; nevezetesen, hogy lesznek a csökkentett hatáskörű önkormányzatok. Nem kívánok az alkotmányossági kérdésben állást foglalni, de ami ezzel szemben állítható, az nem kétfajta Magyarországot jelent? - hogy vannak olyan önkormányzatok, amelyek még rossz anyagi körülmények között is meglépik azokat a lépéseket, amelyek nagyon fájdalmasak, mert igyekeznek a törvényi előírásoknak eleget tenni, és ezek így működnek; és vannak vagy lesznek olyan önkormányzatok, amelyek ezeket a lépéseket nem teszik meg. Csődbe mennek, de úgyis azok a közszolgáltatások biztosítva lesznek a településen, mert hiszen ennek semmi különösebb garanciája nincs. Tehát ezzel a felvetéssel én nagyon nem értek egyet.

Aztán a legvaskosabb, ami tulajdonképpen nem is ennek a mostani délutáni vitának a témája, hanem a délelőttinek lett volna, a normatívarendszer. De itt az egész vita erről szólt, és nagyon nehezen tudtam megállni, de gondoltam, időt spórolok, hogy nem mondom el sokszor. Röviden: az egyik képviselőtársam azt jelezte, hogy csődbe megy az oktatási rendszer, vagy csődbe megy a speciális oktatási rendszer, merthogy az az adott oktatási normatíva mennyi. Node ő sem gondolja, hogy akármennyi volt az elmúlt 15 évben az az oktatási normatíva, abból egy intézményt működtetni lehetett. Ő sem gondolja azt, hogy az oktatási normatívák alakításával tudja a mindenkori kormány vezérelni az önkormányzatok oktatási tevékenységét. Az önkormányzati kasszába befolyik egy csomó normatíva címén, egy csomó szja címén, aztán persze saját bevétel, hitel, ez, az, amaz, és ebből eldönti, hogy számára mi a fontos, a zeneiskola, a speciális képzést igénylő gyerekek oktatása vagy éppen a metróépítés.

Ez az egész finanszírozási rendszer, és itt most nem a végösszegre teszem a hangsúlyt, nagyon rossz. Egyébként érdekes, hogy alig-alig hangzott el az a kitétel, hogy az önkormányzatok összességben mennyivel kapnak kevesebbet, merthogy kevesebbet kapnak, ha figyelembe vesszük, azt hiszem, az Ékes úr által felemlített metróberuházást. Alapvetően az a lényeges, hogy ezek a fejlesztési célok kötöttek, fejlesztésre használhatók. Az összes többire azt mondom, hogy lehet ebből, takarékos önkormányzat ebből a működésiből is tud fejlesztést csinálni, de alapvetően működésre szól. Ezek a működési típusú pénzek bizony nominálisan csökkennek. Nem az a baj, hogy a zeneiskolák normatívája éppen mennyi, vagy hogy benne van-e a költségvetésben.

Arról, hogy ez az összességében csökkenő önkormányzati működési támogatás milyen vagy elviselhető-e, ma nem hangzott el vita. Én délelőtt - az időkeret túllépése miatt - nem tudtam ez irányú nézeteimet kifejteni, hogy ez elviselhető vagy nem viselhető el, vagy meddig viselhető el. Most már nem fogom megtenni, de szerintem ez a kérdés. Hogy ne ismétlődjenek meg az ilyen, szerintem meglehetősen értelmetlen és nem túlzottan színvonalas viták, ahhoz ezt a finanszírozási rendszert át kellene alakítani.

Végösszegtől függetlenül ne legyen 150 fajta normatíva! Őrültség! Ne legyen olyan szja, amelynek egy része, végül is a kisebbik része semmi más, mint egy normatíva, egy végösszegnek, egy korábbi megadott összegnek a szétosztása. Arról nem is beszélve, hogy ennek az szja-nak a felhasználása egészen kezd azzá fordulni, ami ellen szólt, hogy az önkormányzati finanszírozásban normatívákkal próbáljuk a feladatokat lefedni, és az adott település adottságaihoz mérjük, mert azért egy 100 lakosú falunak és egy 50 lakosú önkormányzatnak mások a szükségletei például a tömegközlekedést tekintve, önkormányzaton belül; tehát hogy ezek a különbségek valahogy a normatívákon felül megjelenjenek. Most majd ez az szja az iparűzési adóval együttesen kezd olyanná alakulni ezzel az esélykiegyenlítéssel, hogy ez semmi mássá nem válik, mint egy népességarányos elosztásává egy konkrét összegnek.

Úgy gondolom, hogy ezek olyan kérdések, amelyekben például a Pénzügyminisztériumnak vagy az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztériumnak a következő évi költségvetésig mindenképpen kellene valami jobbat kitalálni, mert ez így nagyon nem vezet sehová.

Még néhány ilyen észrevétel: Jauernik képviselő úr az elején felvetette, és nagyon örültem, úgy éreztem, hogy pozitív fogadtatást ért el, hogy igen, van olyan kétharmados önkormányzati törvény, amelynek a módosítása bizonyos pontjain egyetértést élvez. Jauernik úr felvetésére Ékes úr mintha pozitívan válaszolt volna, én nagyon szeretném, és nagyon javasolnám, hogy az önkormányzati bizottság nézzen végig néhány ilyen témát, amiről úgy gondoljuk, hogy még az ilyen nehéz, a parlamenti működés szempontjából nehéz kérdésben is lehet valamire jutni együttesen. Az lenne jó, ha rögtön a megyerendszert, a kistérségi rendszert, mindent helyre tudnánk tenni, de úgy látszik, úgy tűnik, hogy ez nem reális.

(17.10)

De kezdjük legalább ezekkel a kisebb ügyekkel, hátha ebből kinő egy nagyobb ügyekben is működő egyetértés.

Végül csak annyit mondanék, szintén egy ellenzéki képviselő szavaihoz kapcsolódva, Móring úr mondta, hogy ne hivatkozzunk a nem tudom, melyik évi költségvetésre, mert attól a mostani költségvetés nem lesz jobb. Én készségesen megígérem, hogy nem fogok külön-külön valamelyik év költségvetésére hivatkozni, mert valóban nem lesz ez a 2007. évi költségvetési tervezet jobb. Úgy gondolom, hogy Móring úr sem fog cserébe szintén egy-egy kiragadott költségvetési évre hivatkozni, mert attól ez a költségvetés, ez a 2007. évi költségvetés nem lesz rosszabb.

Köszönöm figyelmüket.

Forrás: parlament.hu