DR. HEINTZ TAMÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az ajánlás 126. pontjában található, MSZP-s képviselők által jegyzett javaslathoz szeretnék hozzászólni, amely a gyámhatóság és a korlátozottan cselekvőképes személy közötti kapcsolatot, illetve a gondnok, a gyám viszonyát tárgyalja.

A helyzet alapvetően szánalmas. Ha azt kell kijelentenünk, hogy a korlátozottan cselekvőképesekről van jogunk dönteni, van jogunk az ő utódaik megszületését ilyen módon meggátolni, akkor mindenképpen hadd vessem már föl humanistaként az embertelenség nem létező kategóriáját; utóbbi világunkban ma már nem létező kategóriáját. Olvasmányaimból és egy-két filmélményből azért vannak szép ellenpéldák, és ezek valódi példák. Tehát óva intenék mindenkit, hogy ezzel próbáljon törvényt vetni Magyarországon ma.

A másik pedig: ugye, milyen egyszerű a művi meddővé tétel, hiszen van megoldás. Ne felejtsük el azt, hogy mindez azért jöhet létre, mert egy egészséges fiatal nő 18 éves korában tudja azt a megoldást, hogy neki akár már ad absurdum Schwarzeneggertől is lehet gyereke. Ehhez az első megoldás az, hogy először lekötteti magát. Utána pedig szabad a pálya: egyszer gyermeket akar, és jelentkezik azon a magánpiacon, ahol neki beszerzik az illető ondót, és már meg is van a csecsemő akárkitől.

Szóval mindenképpen azt hiszem, hogy ez egy veszélyes vágány. Úgyhogy részemről ténylegesen... Nem billegek végül is a két oldal között. Társadalmilag megértem a 30 éves életkort, orvosilag pedig megértem azt az érvet, amit a kereszténydemokrata képviselőtársaim mondanak: valóban, ez egy lelki kérdés (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), és akkor szakmai csak, ha valaki beteg.

Köszönöm.

Forrás: parlament.hu