BORSOS JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Teleki képviselőtársamnak mondanám: egyes családokhoz szabható. Tehát pontosítottunk, ez nem általános. Herényi képviselőtársamnak mondanám, hogy a torta növeléséről nem csak ő beszélt, hiszen én is elmondtam a foglalkoztatásbővítést, a teljes foglalkoztatás megcélzását, és említettem azt a programot, amivel ezt elérhetnénk.

Meglepődtem azon, hogy Béki képviselőtársam ennyire magára vette a kérdést. Nem személyében támadtam, hanem általában egy elvről beszéltem, és ezt szeretném megvilágosítani, hogy miért. Hiszen úgy tűnik, hogy a tapasztalatok azt sugallják számunkra Európában, hogy a szolidaritási elvre épülő szociális rendszerek mindig sikeresebbek a szegénység kezelésében, mint a rászorultsági elv alapján működők. Tessék megnézni: amelyik országokban egyre teljesebben alkalmazzák a rászorultsági elvet, annál nagyobb és annál mélyebb a szegénység.

Az esélyteremtő állammodell - amelyről a jelen pillanatban beszélünk - alkalmazhatósága azért vet fel bennem kételyeket Magyarországon, mert a gyakorlat is azt mutatja, hogy kétségeket vet fel, mert ez az állammodell olyan országokból származik, ahol már kiépült a jóléti rendszer, és viszonylag kicsi azoknak a társadalmi rétegeknek a száma, amelyek a peremvidékre sorolódtak. Az a roncstársadalom, amelyről Ferge Zsuzsa beszélt, nálunk 2,5-3 millió, és nem rendelkeznek azzal a tudással, amivel az esélyt meg tudnák ragadni.

Azt gondolom, azért rossz a választás, mert nálunk a választás, hogy esélyteremtő vagy szolidáris rendszer... - nekünk a között kell választani, hogy szolidáris alapú-e a szociális rendszerünk, vagy pedig úgynevezett rászorultsági alapú.

Ez a probléma. Ha másképp gondolkodnánk erről, biztosan előbbre tudnánk haladni. (Szórványos taps az ellenzéki padsorokban.)

Köszönöm.

Forrás: parlament.hu