SÓS TAMÁS (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A vita azt bizonyítja, hogy az elmúlt tizenhat esztendőben a szakképzés területén voltak pozitív és negatív tendenciák. Ha iskolatípusonként nézzük meg, azt látjuk, hogy a szakiskoláknál a legnagyobb a gond, mert míg 1989-ben a gyerekek 50-55 százaléka ebben az iskolatípusban tanult, ma ez az arány 20-22 százalék. A szakközépiskolákban jelenleg a tanulók 40 százaléka tanul, és jelentős változások történtek. A felnőttképzés területén számos döntést hoztunk már az elmúlt időszakban, de tudjuk jól, hogy az élethossziglani tanulás vonatkozásában sok a tennivaló, illetve az iskolarendszerű képzést és a felnőttképzést össze kell hangolnunk, mert itt számos ellentmondás van. A felsőoktatási területen megjelent a szakképzés, és ma Magyarországon a felsőoktatásban tanulók 5,6 százaléka vesz részt ilyen típusú képzésben, ami európai összehasonlításban is jelentős.

Ugyanakkor szeretnék egy nagyon jelentős kérdést feltenni. Van a bemenet - tudjuk jól, hogy kik kerülnek bizonyos iskolákba -, van a rendszer, amelyről tudjuk, hogy hogy működik, milyen ellentmondások vannak benne, és van a kimenet. Most csak a kimenettel foglalkoznék. Akik kikerülnek, azok mindannyian el tudnak helyezkedni? - akár szakiskoláról, szakközépiskoláról, felnőttképzésről beszélek, akár az egyetemi-főiskolai szakképzésekről. Az angolszász országokban azt minősítik, azt nézik, hogy mennyien tudnak elhelyezkedni. Amikor mi egy költséghatékonyabb működést kívánunk megvalósítani, akkor ezt a kérdést alaposan mérlegelnünk kell.

Azoknak, akik számon kérik rajtunk, hogy miért nem tartunk előrébb, hadd mondjam el, nagyon fontos, hogy itt folyamatos szakmai elemzőmunka legyen, amely társadalmi konszenzuson alapuljon, és hogy hatásvizsgálatok legyenek. Nagyon fontos, hogy a különböző állapotokat tudjuk elemezni, és - mint ahogy az itt már többször megfogalmazódott - az előrejelzések tervezése is nagyon fontos a jövő szempontjából.

A mostani intézkedések valójában miről szólnak? A mostani intézkedések arról szólnak, hogy minőséget akarunk, és ezzel azt kívánjuk elérni, hogy a megrendelő igényeihez igazítsuk a képzést, és a gazdaság szereplői ebben jobban vegyenek részt, hogy több lehetőséghez jussanak, de ezzel együtt több felelősséghez is. Gondolunk itt elsősorban a kamarákra, amelyek ebben már részt vettek, de gondolunk más, különböző szakmai típusú szervezetekre is, mert - valljuk be őszintén - itt van még tennivaló, ezért ebbe a munkába őket is jobban be kell vonni.

(11.20)

A hatékonyság pedig, hogy a rendelkezésre álló erőforrásokat mennyire tudjuk hasznosítani. Most jó lehetőség van az európai uniós források bevonására, de mondok önöknek egy példát. Itt van a térségi integrált szakképző központok példája. Elhangzott a békési példa, én ugyan Heves megyei lévén, de figyelve a többi megyében folyó ilyen munkát is, hadd emeljem ki a békésiek pozitív példáját. Úgy gondolom, ők ezt nagyon jól csinálják. Ugyanakkor a térségi integrált szakképző központoknál még nem dőlt el az, hogy ez most jó, vagy lehet ezt jól is meg kevésbé jól is csinálni. Biztos vagyok benne, hogy amikor ezek 2008-ra kifutnak, akkor ennek a tapasztalatait hasznosítani tudjuk.

Miről is beszélek? Arról, hogy gyakorlatilag radikálisan, egyik napról a másikra ezeket a rendszereket átalakítani rendkívül nehéz. Végig kell gondolni, és például az újonnan bevezetendő térségi integrált szakképző központoknál már ezt a tapasztalatot hasznosítani tudjuk. Ugyanis Magyarországon 5 ezer olyan intézmény van, ahol képzés folyik. Regisztrációban 1400 van. Ha meg tetszenek nézni a múlt évi számot, körülbelül 700 intézmény van, amely ilyennel foglalkozott. És mit szeretnénk? Hát azt szeretnénk, hogy itt koncentrálódjon ez a munka, és átlátható rendszer legyen. Ezt egyik napról a másikra megtenni valójában nem lehet, de a mostani törvényi módosítások erre adnak lehetőséget. Valóban tudjon dönteni, jusson információhoz, és ezt önök közül is többen elmondták már, a magánszemély, az egyén. Itt konkrétan a szülőkre gondolok, mert ebben az esetben a szülők szerepe jelentős a gyerekek mellett.

De az intézmények esetében is érdekes helyzet van, mert az intézmény vagy az intézményfenntartó is megnézi, hogy milyen mozgástere van, és az ő mozgástere nem mindig abba az irányba mutat, ami a térség gazdasági érdeke. Nekünk pedig ösztönző kell, szabályzókkal abba az irányba kell vinni az intézményt és a fenntartó önkormányzatokat, hogy igenis olyan fiatalokat képezzenek, akikre ott a gazdaságnak szüksége van. Ezért fontos a gazdaság szereplőinek még jobb bevonása. Gondolom, előbb-utóbb eljutunk odáig is, hogy a kamarák akár önállóan kapnak feladatot ebben. Nagyon nagy lépésnek tartom, hogy vizsgahelyek jönnek létre, kijelölési joguk van, de ezen túl is tovább lehetne menni az eddigi tapasztalatok alapján. Végig kell gondolni ennek az irányításnak a megyei, illetve regionális formáit, ennek tapasztalatait és hatékonyabbá tételét.

Szeretném kiemelni, hogy azok az intézményi átalakítások, ahol gyakorlatilag a szakmai, elméleti munka folyik, abba az irányba mutatnak, hogy még hatékonyabb legyen ez a munka, és építsünk azokra az elemző munkákra, amelyek ma Magyarországon a különböző szakmai műhelyekben megvalósulnak, akár a Nemzeti Szakképzési Intézetben, akár a Nemzeti Felnőttképzési Intézetben. Ezekre építsünk majd az új rendszerben. De gondolok a különböző felsőoktatási intézmények elméleti kutató műhelyeire, a szakképzés, elnézést a kifejezésért, nagy öregjeire, akik még ma is hátukon viszik ezt a képzést, és gondolok azokra a szakoktatókra, akik igyekeznek megfelelni a kor követelményeinek, és részt vesznek ebben a munkában.

Egy konkrét dolgot hadd emeljek ki. A rendszerben két dolog van. Az egyik oldalon a szoftver, ez alatt a tananyagot, a módszereket, az eszközöket értem. A másik a hardver, ez pedig valójában az intézményrendszer. Ha nézem, ezek különböző fejlettségi szinten állnak ma, a szoftver részre, a tananyagra, úgymond, a moduláris rendszerre már nemzetközi vonatkozásban is felfigyeltek, hogy Magyarországon milyen előkészítő munka folyik. Ezt a Nemzeti Szakképzési Intézetben készítették elő. Ebből a rendszerből nő ki az országos képzési jegyzékhez kapcsolódó bizottság, amely majd folyamatosan karban tartja ezt a jegyzéket, hiszen ez nem kész, nem befejezett. Most 420 szakképesítést tartalmaz majd, korábban 816-ot, de ez nem fejeződik be, ezt folyamatosan karban kell tartani. A korábbi rendszer rugalmatlan volt. A különböző minisztériumi szakemberek is elismerték, hogy ez nem volt jó. Az élet és a moduláris rendszer kidolgozása hozta magával, több mint 5 ezer ember vett ebben részt, azok tapasztalata érlelte ki, hogy ez a rendszer alakuljon ki, ami itt a törvénytervezetben szerepel.

Egy olyan harminctagú tanácsadó testület jön létre, ahol szakmacsoportokon átnyúló, koordináló munkát tudnak végezni, felügyeletet ellátni. Fontos, hogy a szakemberek lássák el ezt a feladatot, és fontosnak tartom, hogy a döntések is ott szülessenek, ahol a legtöbb információ rendelkezésre áll. Vigyük a szakképzést abba az irányba, hogy ott szülessenek, a gazdasági élet szereplőinél, a középfokú szakemberképzés területén, a felsőfokú szakemberképzés területén dolgozóknál, a különböző szakműhelyekben adjunk nagyobb mozgásteret számukra.

Végül talán a tanulószerződésről. Az is abba az irányba megy, hogy a kétkezi munkát, a szakmunkát megbecsüljük, és ösztönözzük a fiatalokat, hogy szakmunkástanulók legyenek. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)

Forrás: parlament.hu