MOLNÁR BÉLA (KDNP): Köszönöm szépen, elnök úr. "Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj, s nem tudja..." Ó, hát bizony nagyon sok mindent nem tudhat, aki géppel száll fölébe, erről az országról és lakosairól. Költségvetési tételek közt bóklászva, csak a pénzbehajtás bűvöletében gondolkodva a sorok által rejtett következményeket nem biztos, hogy lehet látni. S egyáltalán érdekli-e? Ki a számsorok összegének foglya, "annak mit rejt e térkép? gyárat s vad laktanyát". Gyárat, amely adót fizethet, amelyet el lehet adni, hogy a költségvetés hiányait betömjük, vagy másra használjuk, s a laktanyát, melyet be lehet zárni, mert nem kell a katona. Óh, mint 1919-ben! "...az gyárat lát a látcsőn és szántóföldeket, míg én a dolgozót is, ki dolgáért remeg..." A dolgozót, kinek a béréből egyre többet kérnek a költségvetés számsorai. A dolgozót, kit úgy is megsarcolunk, hogy a gyermekét otthon nevelő anyát is fizetni kényszerítjük. Azt az anyát, ki azt a gyermeket neveli föl, aki a képviselőtársaim nyugdíját is meg fogja termelni pár év múlva. Hová lesz így a társadalmi szolidaritás, hová lesz így az előrelátás, hová lesz az, hogy aki a jövőnkért dolgozik, azt meg kell becsülnünk?

"...s mi föntről pusztitandó vasút, vagy gyárüzem, az bakterház s a bakter előtte áll s üzen..." Azt üzeni, hogy a számsorok nem tudhatják: amit száz év alatt épített ez az ország, azt nem megszüntetni kell, nem eladni kell, hanem jól működtetni. A számsorok nem tudhatják, hogy az országnak ez a vasút mit jelent, s a vasútból élők sorsa mit jelent. A bakterért és a körülötte álló gyerekekért viszont mi vagyunk a felelősek. Alkalmatlanságát bizonyítja az, aki nem vállalja, hanem csak megszünteti és rombolja azt a vasutat, amely száz év óta ezt az országot élteti.

Nemcsak a számokat kell látni a költségvetésből, hanem azt is, amit ezek a számok tesznek majd az egyes emberekkel a következő évben, sőt ezen az éven túl éveken, évtizedeken keresztül is. S látni kell "a sírok közt anyókát, ki halkan sírogat". Könnyű a vizitdíj összegét összeszorozni az ellátottak számával. Könnyű a kórházi ágyak számát beszorozni a betegek számával. De a számok között nem látni az anyókát, aki naponta lemegy a háziorvosához. Nem azért, mert olyan nagyon beteg, hanem mert szóba állhat a többi beteggel, beszélgethet, mert bemehet az orvosához és panaszkodhat. Mert máshova nem tud menni, mert csak ez maradt már neki. Ezt is megsarcoljuk majd 300 forinttal, 500 forinttal vagy 1000 forinttal.

"Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent, nekem szülőhazám..." - ahogy hiszem, hogy minden képviselőtársam is őszintén ezt vallja.

(11.30)

Ezért várom el azt, hogy az általunk hozott törvények az ország javát szolgálják. De ez egy embertelen, számok uralta költségvetés. Nem védi az embert, nem védi a környezetét, nem védi meg azokat, akiknek az adóját elosztjuk.

"Nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó éji felleg." Köszönöm szépen. (Szórványos taps az ellenzéki padsorokban.)

Forrás: parlament.hu