IVANICS FERENC (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Asszony! Az egészségügyben ekkora kupleráj még nem volt. Mielőtt még megvádolnának, tudom mondani, ez nem saját kútfőből származik, én ezt egy idős asszonytól hallottam, aki már nyugdíjkorhatár környékén van, és az életét egy kis faluban az egészségügyben töltötte a férje mellett, aki háziorvosként dolgozott. Az ő sommázata volt ez a mostani egészségügyi történésekről.

De tudjuk pontosan, hogy mi történhetett, hisz a korábbi felszólalásokban, most nem fogom tudni pontosan megmondani, hogy a Szocialista Párt vezérszónoka vagy pedig maga a miniszter úr mondta, tulajdonképpen a konvergenciaprogram tarthatóságáról van szó. És az a sokfajta észrevétel, ami itt elhangzott, tulajdonképpen mind ezt igazolja, hogy pusztán számokról, és nem emberekről, nem betegekről beszélünk.

Amikor itt a vitában beszéltünk, és azt mondták, hogy micsoda rosszul finanszírozott az egészségügy, milyen komoly hiányokat halmoztak fel a kórházak, akkor tudom mondani, hogy az a Győr-Moson-Sopron megyei kórház, a győri Petz Aladár Kórház, amely hála istennek a súlyponti kórházak között szerepel - bár ezt nem tudjuk, milyen véletlennek köszönhetjük -, az a kórház bizony két évvel ezelőtt még nullszaldóval működött, még nem volt problémája a finanszírozással. Aztán jött a különböző számok, normatívák megváltozása, és aztán utána a kórház hiánnyal küzdött. De sok ilyen kórházat tudnék említeni, a kórházak többsége így járt. Úgyhogy az az áldásos tevékenység, amit a balatonőszödi beszédben oly pontosan jellemzett Gyurcsány miniszterelnök úr, azt hiszem, hogy itt is pontosan visszaköszön, és pontosan tudjuk, hogy mi történt.

Az egészségügyről vidéken meglehetősen lesújtó a véleményük. Túl azon, hogy az egészségügyben az elmúlt hetekben a miniszter úr az orvosokat, az ápolókat és a patikusokat megvádolta azzal, hogy észér módjára nem foglalkoznak a hivatásukkal, és mindenhol azt keresik, hogy hol lehet csalni egy picit a tb-járulékokon, hogyan lehet egy betegre több műtétet is elszámolni - az orvosok mind ilyenek -, túl ezen, azt hiszem, az egészségügy állapota sokkal rosszabb annál, mintsem gondolni merjük itt a parlamentben.

(21.10)

A finanszírozás évek óta nem változik, a háziorvosoknál a praxisjog már nem eladható, vagy nagyon nehezen. Hallottam olyat is, hogy egy nagyvároshoz közeli praxist nagyon jól adtak el, de onnantól 55 kilométerre már bizony a praxis nehezen adható el, évek óta nem kel el.

A fiatalok elvándorlásával, ami a kistelepüléseken megvan, például a praxispénz csökken, holott az ellátás ugyanaz maradt, hiszen mindannyian pontosan tudjuk - Iván László nemrégen szólalt fel -, hogy az idősek azok, akik leginkább igénybe veszik az egészségügyi ellátásokat. A pénz csökken, a munka marad, sőt még talán nő is; persze lehet, hogy nem sokáig. Az embereknek nagyon nagy a félelme attól, hogy mi lesz majd a vizitdíj bevezetésével. Elmegy majd öt perc az adminisztrációra, aztán el is megy tulajdonképpen a munkaidő.

Csupán azért említettem meg ezeket a dolgokat, mert szerettem volna jellemezni, hogy milyen hangulatban találta az embereket vidéken ez a törvény, milyen hangulatban találta az ott élőket az, hogy elmennek a kórházak, elviszik a kórházakat a közelükből. Persze, azt mondják, hogy a mentőállományt kell fejleszteni. A mentőszolgálatot tulajdonképpen jól legyengítették. Elmeséltek egy esetet, ez Kapuvár környékén van, egy háromszöget képzeljenek el Kapuvár, Sopron és Szombathely között, nem teljesen egyenlő oldalú a háromszög, de az illetőt a soproni kórházból egy szombathelyi mentő vitte haza. Hogy ez hogyan történhetett, azt talán Puskás Tivadar itt meg tudja mondani, mert a szombathelyi mentőszolgálatnál dolgozik, de engem egészen megdöbbentett, hogy ilyesmi is történhet.

De említhetném a lövői mentőállomást is, ahol, amikor átadtuk a mentőállomást, akkor egy kiválóan felszerelt kocsi volt, és aztán hetekkel később elvitték, mert nem volt pénz a finanszírozására, így Soprontól 30 kilométerre az 1988-tól minden egészségügyi fejlesztési programban benne levő mentőállomás bizony elszegényedett. Ilyen helyzetben vagyunk, ilyen az egészségügy biztonsága, legalábbis a nyugati végeken.

Hogy beszéljek arról a szűkebb pátriámról is, amelynek a képviseletét itt ellátom, már említettem itt korábban Kapuvár város önkormányzati kórházát, amely kiváló angiológiai részleggel rendelkezik, országosan elismert és egyedülálló ellátásban részesíti, vagy kezeli az ott levőket. Ennek a kórháznak tulajdonképpen egy elfekvő kórházzá ítélését tartalmazza ez a javaslat. Én nagyon bízom abban, hogy Schvarcz képviselő úrnak az ígérete megállja a helyét, és azok a lobbik, amelyek elindultak különböző helyeken, helyet jelenthetnek a kapuvári kórház számára.

Több variációt is kidolgoztak, hogy hogyan lehet átalakítani. Persze, egy közepes variáció mit mondhat? Nem teljes körű a kistérség lakosságának aktív fekvőbeteg-ellátása, nem teljes körű az aktív háttere az ápolási otthonnak, a gyógy-idegenforgalomnak, amelynek a fejlesztésére egyébként több oldalról ígéretek vannak, hogy támogatják, de hát így nem lesz értelme. A betegek utaztatása a körülbelül 40 kilométerre levő súlyponti kórházakba egyórás utazási időt jelent. Felhívnám a figyelmet: 40 kilométer - egy óra. Itt ezt többen elmondták a képviselőtársaim közül. 55 kilométer lehet, hogy autópályán vagy egyéb helyeken egy óra, de vidéken a 40 kilométer egy óra. Csak rehabilitációs szakkórházi minősítés lenne, a magasan képzett egészségügyi szakdolgozóktól meg kell válni.

Ezek mind-mind nehézségi tényezők, ugyanakkor ha valamilyen osztályt megtartanának, az azt mondaná, hogy a nyugat-dunántúli régióban elosztható belgyógyászati ágyak száma mindössze 114. Ebből kell részesülni az óvári, a csornai, a kapuvári, a soproni, a sárvári, a celldömölki kórházaknak, ami elég komoly leterhelést jelent. Gondoljuk el, ezt a 114 ágyat hogyan lehet elosztani.

Persze, akkor beszélhetünk a soproni kórházról is, hiszen a soproni kórház valahogyan nem került bele abba a súlyponti listába, amibe sok más kórház bekerült. De kérdezem én, hogy Sopron milyen messze van Szombathelytől. Sokan megkérdezték már. Azt is el tudom mondani, tisztelt államtitkár asszony, hogy végül is a soproniak jó helyzetben vannak, mert majdnem 55 kilométerre tőlünk kiválóan felszerelt kórházak vannak, nagyon jó ellátással, több kórház is van. Az az egy baj van, hogy útlevél kell hozzájuk; mert Soprontól Bécs bizony 55-60 kilométerre található, és így a körzővel való körhúzásba tökéletesen belefér. Szerintem még meg is egyeznénk az ellátásban. Ugyan a tb-finanszírozási részét még nem látom pontosan, de ez a törvénynek amúgy is gyenge pontja, mert beszél kistérségi fenntartású egészségügyi intézményekről is, aminek a normatíváját nem nagyon lehet látni, nem tudjuk pontosan, hogy ez milyen alapokon valósulhat meg.

De hogy még lobbizzak a soproni kórház mellett - Zsigó Róbert 30 ezer emberért lobbizott -, azt hiszem, egy 55 ezres város a maga 30 ezres vonzáskörzetével, tehát 80 ezer ember igazán megérdemelné azt, hogy az a 22 milliárdért felújított kórház, ami ott van, súlyponti kórház lehessen, és elejét vegyék mindannak a kritikának, ami akkor érheti önöket, amikor arról beszélünk, hogy lehet, hogy el akarják adni a kórházat. Lehet, hogy privatizálni akarják, mert így már megéri, nyugati színvonalra lett felfejlesztve. Hát az osztrákokat oda várjuk, hát persze, hogy odajönnének. Hát mit lehet eladni? Majd be fogják bizonyítani, hogy rosszul működik, és nagy hiánya van, és ezért aztán még ráadásul olcsón is kell eladni, mert az lesz majd a jó igazán a magyar egészségügynek meg a soproniaknak. Tehát én azt hiszem, hogy ezeknek egyszerűen elejét lehetne venni, azt kellene mondani, hogy súlyponti kórház lesz a soproni.

Miért is? Azért, mert ha megnézzük a magyarországi átlagot, akkor azt mondhatjuk, hogy az összes ágyszám egy lakosra vetítve 4,31 az előterjesztés szerint, míg ez a nyugat-dunántúli régióban 3,88. A területi kórházak ágyszáma lakosra vetítve egy egész. A szétosztható ágyak száma a nyugat-dunántúli régióban 1000 lakosra 1 ágy. Ez egy ilyen arány, a legrosszabb az országban; a legfejlettebb régióban a legrosszabb. Biztos azt gondolják, hogy itt sokkal egészségesebbek az emberek. Sajnos nem így van, nálunk is rossz az arány.

Az egyetlen szám, amire azt mondhatnánk, hogy kicsit fölötte van az átlagnak, az, amikor a súlyponti számot, a súlyponti ágyakat nézzük a lakosságarányhoz képest. Ez 2,88, az országos átlag 2,35. Igen ám, de Vas és Zala megye 3,56 és 3,3, míg Győr-Moson-Sopron megyében ez csak 2,3, és ha az 55 kilométert is leszámítom, akkor meg nullával egyenlő. Tehát a soproniak megint hoppon maradtak. De nézhetném az összes ágyszámot a négyzetkilométeres területre is. Ezt is kiszámoltam, ebben az arányszámban is a legrosszabb a nyugat-dunántúli régió, és abban pedig Győr-Moson-Sopron megye és a soproniak.

Tisztelt Államtitkár Asszony! Sok mindenről beszéltünk ma este, sok mindenre nem kaptunk választ. Én azt javaslom, támogassuk Horváth Zsolt képviselőtársunk javaslatát, aki azt mondja, adjunk legalább egy évet, egyeztessünk, beszéljük végig, és előfordulhat még az a skandalum is, hogy szépen támogatni fogja a Fidesz azt a javaslatot, ami aztán tényleg konszenzuson múlik. De erre egyelőre még semmilyen lehetőség nincsen.

Hogy mire alapozom ezt? Arra alapozom, hogy a törvény ismertetése után eliszkolt a miniszter a parlamentből, nem merte kivárni ezt a vitát. Úgy sikerült megszerkeszteni ezt a vitát - pedig lehet, hogy a miniszter is tudta volna kalkulálni -, hogy ne legyen tv-adásidőben, nehogy véletlenül lássák az emberek, hogy mi történik. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Úgyhogy a késői órára való tekintettel én azt mondom, aludjunk rá egyet; ne annyit, mint Csipkerózsika, de legalább egy évet erre a törvényre.

Köszönöm. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu