DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Én csak kilencedik éve vagyok képviselő, de nem emlékszem arra, hogy egy záróvitához negyvenkét darab, úgynevezett koherenciazavar miatti módosítást nyújtana be a kormány. Egyetértünk Salamon képviselő úrral, jogilag nagyon nehezen lehetne megmagyarázni bármelyikről, hogy milyen koherenciát okoz. Ez bizonyíték arra, hogy a kormány felrúgva az eddigi jogalkotási szokásokat, nem betartva a jogalkotási törvényt, nem egyeztetett senkivel, és egy eléggé furcsa torzót hozott a parlament asztalára. Ne felejtsük el, több mint százhatvan - ha jól emlékszem - módosító javaslatról tárgyaltunk, és most is negyvenkettő fekszik előttünk, amely bizonyos esetben inkább fokozza a zavart megítélésünk szerint.

Ha a 12. módosító javaslatot nézzük, amely a várólista kezeléséért felelős személyről szól, az úgy szól, hogy "illetve a kormányrendeletben kijelölt szerv". Ha ezt valaki először elolvassa, illetve ha másodszor is elolvassa, nem fog rájönni, hogy kétféle várólista szerepel: az egyik az intézményi várólista, a másik a központi várólista. Ha már belenyúltak, talán helyesebb lett volna jelölni, hogy a "kormányrendeletben kijelölt szerv" a központi várólistára utal.

A várólista adattartalmát illetően is zavarok keletkezhetnek. Itt most utólag bekerül, hogy a beteg legfontosabb személyi azonosító jegyeit tartalmaznia kell a várólistának. Igaz, hogy a várólistáról nyilvánosságra kerülő úgynevezett lista viszont nem tartalmazhat semmiféle személyi adatot, tehát itt is zavar keletkezik a törvényjavaslatban.

Ha az egységes javaslatot a kezünkbe vesszük, akkor bizony találunk koherenciazavart. Most, amikor az ember próbálta beilleszteni az egységes javaslatba a ma benyújtott negyvenkét módosítást, akkor tapasztalhatta, hogy az egységes javaslat 6. §-a és a 11. § e) bekezdése teljesen üti egymást. A 6. §-ban az egészségbiztosítási törvény 18. §-át teljesen átírja a törvényjavaslat, egy új 18. §-t illeszt be, a 11. § e) bekezdésében viszont a 18. § (2) bekezdésének b) pontjára hivatkozik, ami nem létezik. Nyilvánvalóan a jogalkotó még a régi 18. §-ra gondolt. Ha itt a sok módosítás kapcsán elkészült végleges változatot még gondosabban át tudtuk volna bogarászni, akkor lehet, hogy találtunk volna még ilyen valódi koherenciazavarokat, amelyek a törvényjavaslat alkalmazását igen nehézzé teszik.

Valóban megfontolandó lenne, miniszter úr, hogy nem kellene-e felfüggeszteni ezt a szavazást, nem kellene-e még egyszer átnézni ezt a törvényjavaslatot. Habár meggyőződésünk, hogy az alapelvekkel bizonyos szempontból nem tudunk azonosulni, de legalább használhatóvá lehetne tenni a törvényjavaslatot. Így nagyon nehéz helyzetbe kerülnek az intézmények a bevezetéssel kapcsolatban.

Amit Mikola képviselő úr említett a RET-ekkel kapcsolatban, az valóban olyan kérdést vet fel, hogy a miniszter úrnak január 8-ig az ajánlatot meg kell tennie, lényegében a régi RET-ek megszűntek. Ezzel, kívülről tekintve az egészet, úgy tűnik, hogy az a kommunikációja a minisztériumnak, hogy biztosítja a lehetőséget arra, hogy a regionális egyeztető tanácsokban történjen a döntés bizonyos esetekben, jogilag nem fog tudni megvalósulni, hiszen a régi RET-ek kiüresedtek az önkormányzati választást követően, az újak meg nem tudnak felállni. Ezt észlelte a kormány, gondolom, különösen a központi régiók kapcsán, a fene se tudja, hogy Budapesten a koalíciós pártok mikor fognak tudni megállapodni, tehát ott még nehezebb a helyzet, de a későbbiek folyamán ez a retorika már nem állja meg a helyét.

Köszönöm szépen. (Taps az MDF soraiban.)

Forrás: parlament.hu