BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! A Szabad Demokraták Szövetsége nagyon fontosnak tartja, hogy ez az egyensúlyjavító költségvetés megvalósuljon. Ez az oka annak, hogy meglehetősen komoly önkorlátozásról tettünk tanúbizonyságot már az eddigiek során is, csak néhány módosító indítványt nyújtottunk be a beterjesztett javaslathoz, és most ebben a második körös vitában is én magam is csak néhány ilyen módosító indítványról szeretnék beszélni, amelyek részletkérdéseket érintenek, hiszen most már csak a fejezeteken belüli átcsoportosításokra van lehetőség.

Néhány civil szervezet támogatási összegéről szeretnénk szólni egyrészt, másrészt egy olyan kérdésről, amit nagyobb jelentőségűnek tartok, és ami a szociális és gyermekvédelmi normatívákat érinti. Szóltam erről az általános vitában is, és azóta is megoldatlannak tartom azt a problémát, amit keletkeztetett az idei vagy jövő évre tervezett költségvetés. A 3. számú mellékletben találhatóak ezek a normatívák.

Amiről szólni szeretnék, és amihez most módosító indítványt fogalmaztam meg, az a 12. soron szerepeltetett, fokozott ápolást és gondozást igénylő személyek bentlakásos normatívájának a kérdése. (Babák Mihály: Ja, hogy csökkentik?) Tavaly is nagyon hosszú vitát folytattunk erről a kérdésről, mert az emelt szintű normatívát a szaktárca gyakorlatilag leépíteni javasolta már tavaly is, nagyon hosszú vitában alakult ki az a végeredmény, amely a tervezett drasztikus módosításhoz képest egy, a jövedelmeket, a gondozottak teherbíró képességét figyelembe vevő differenciált normatívát vezetett be.

Amiért én most ismételten szót szeretnék emelni, az ennek a körnek egy speciális szegmense, a demens idős emberekről van szó. Ez a normatíva a javaslat szerint 55 ezer forinttal csökken. 815 ezer forint volt az éves fejenkénti normatíva az idén, jövőre 760 ezer van tervezve. Azt gondolom, különös tekintettel arra, hogy egy viszonylag szűk köre ez az idősotthonban élő öregeknek, valamint különös tekintettel arra, hogy komoly szakorvosi véleménnyel kell alátámasztani ezt az egészségügyi állapotot ahhoz, hogy a magasabb normatívát az intézet megkaphassa, indokolatlan csökkenteni, hiszen az idős embereknek ez a köre egyértelműen a napi 24 órás gondoskodást igényli. Egészen más költségvonzata van egy olyan idősotthonban élő embernek, aki egészségileg, hála istennek, jól van, tulajdonképpen teljes az önellátó képessége, csak biztonságban szeretné érezni magát, és azért költözik be egy otthonba, és egészen más a helyzet egy olyan idős emberrel, aki a szellemi leépülés totális stádiumában valóban nem tud meglenni felügyelet nélkül egy órát sem.

Ezért az egyik módosító indítványom a demens kategóriát összekapcsolja újra - ahogy az idén is volt - a fogyatékos személyek, a pszichiátriai betegek, illetve szenvedélybetegek gondozásával, hogy ugyanaz a 800 ezres, tehát az ideihez képest nominálisan is még mindig csökkentést tartalmazó normatíva járjon neki, ami az előbb említett három másik rétegnek.

De van egy nagyobb gond is az emelt szintű bentlakásos normatívák alakításával kapcsolatban. Az ugyanis, hogy a tárca, illetve a kormány most egy ilyen stopot rendelt el, és már jövő januártól semmilyen új bővülést nem engedélyez. A már meglévő intézmények feltöltését, illetve az előkészített épületek működésbe helyezését azzal terheli, hogy számukra, az új befogadott ellátottak számára ennek az imént említett, tehát nominális értelemben is csökkenő normatívának már csak az 50 százalékát ígéri oda, míg a parlamenti vita során egyértelművé tették, hogy a másik 50 százalékára az 5. és 8. melléklet szerint pályázni lehet.

Csak mindannyian tudjuk, hogy a pályázati pénzek nem biztosak: míg a normatívával kalkulálni lehet, lehet tervezni, addig a pályázati pénzek vagy megnyerhetőek, vagy nem. Éppen ezért, hogy ne legyen olyan brutális ez az átállás, arra teszek indítványt, hogy a pályázati pénzek rovására az új helyekre ígért normatíva ne 50 százalékban legyen meghatározva, hanem legalább 70 százalékban, hiszen itt már beindult folyamatokról van szó. A jövőre nézve lehet gondolkodni, hogy hogyan is segítsük a folytatást. Azt egy nagyon rossz útnak tartanám, ha ez azzal a következménnyel járna, hogy nem épülnek emelt szintű férőhelyek, mert sajnos ezek a normatívalefaragások ebbe az irányba hatnak, miközben igény volna rá, miközben a szociális ellátórendszerben azt tapasztaljuk, hogy idős, támogatásra szoruló, jövedelemmel nem vagy nem megélhetést biztosító jövedelemmel rendelkező emberek adott esetben akár évekig is várhatnak, míg bekerülnek egy intézetbe.

A megoldást a szociális tárca helyében abban keresném, hogy az ilyen emelt szintű, például civil szervezetek által létrehozott és működtetett intézményekkel szerződést kössek a fizetésképtelen réteg elhelyezése céljából. Nagyon fontosnak tartom, hogy ebben a dologban a tárca és az érintett intézményeket működtető civil szervezetek között kialakuljon egy normális párbeszéd, amiből, azt gondolom, a szociális ellátórendszer egyértelműen profitálhat. Helyes irány, hogy a szociálisan legjobban rászorult emberek ellátását akarja támogatni a kormány, de ebbe az állapotba el kell jutni, és még egyszer mondom, ehhez nem megoldás az, ha a kapacitásokat próbáljuk csökkenteni vagy amiről most szó van, a kapacitások bővítésének lehetőségét mereven elzárni.

Remélem, hogy a hátralévő egy hét alatt még eredményesen tudunk erről a kérdésről a háttérben tárgyalni ahhoz, hogy ezek a módosító indítványok, amelyeket most benyújtok, elfogadást nyerjenek.

Nagyon röviden szeretnék szólni másik három civil szervezet kérdéséről. Általában véve azzal a koncepcióval is egyetértek, hogy a civil szervezetek támogatását próbálja a kormány csökkenteni a költségvetésben; nemcsak azért, mert létrejött a Nemzeti Civil Alap, és nemcsak azért, mert a civil szervezeteknek mindenféle más pályázati források is rendelkezésre állnak, illetve mindenféle más úton is elérhetnek szponzorokat, de megint csak a fokozatosság jegyében nem szerencsés, ha egyik évről a másikra tervez ellehetetleníteni fontos tevékenységet folytató civil szervezeteket a kormány, például olyan módon, hogy a Baptista Szeretetszolgálatnak a támogatási sora a jövő évi költségvetésben egyáltalán nem jelenik meg.

(11.50)

A Baptista Szeretetszolgálat nagyon fontos karitatív tevékenységet végez, éppen olyan fontosat, mint a Vöröskereszt vagy a Máltai Szeretetszolgálat. Egy lényegesen szerényebb összegre, de fontosnak tartom, hogy javaslatot tegyek, a Miniszterelnöki Hivatal fejezetében szerepelne a javaslatom szerint mindösszesen 30 millió forinttal a Baptista Szeretetszolgálat.

Megemelni javaslom az Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány támogatását is, mert véleményem szerint ez is fontos tevékenységet végez, és érthetetlen, hogy az idei támogatáshoz képest miért csökken egyharmadával a jövő évi.

Végül, de nem utolsósorban ismételten megemlíteném a kamarák helyzetének a kérdését. Mindannyian tudjuk, hogy nemrégiben a kötelező kamarai tagságot törvényben megszüntettük, ugyanakkor köztestületi minőségben életben tartottuk ezeket a szervezeteket, ezekhez kötelező feladatok kapcsolódnak, amelyekhez a költségvetésben rendelt pénz, azt is merném mondani, hogy nevetségesen kevés. Még akkor is kevés, ha tudjuk, hogy a kamarai tagok tagdíjat fizetnek, és egyetértünk azzal, hogy egy másfajta gazdálkodásra kell átállniuk. De tekintettel arra, hogy az Orvosi Kamara meg a Szakdolgozói Kamara az idei évben több mint 80 millió forintos támogatásban részesült, egészen bizonyos, hogy azokat a köztestületi feladatokat, amiket, még egyszer mondom, a megváltozott új törvény is meghagy számukra, 5 millió forintból, illetve 10 millió forintból megoldani nem tudják. Ezért mindhárom kamara vonatkozásában 14-15 millió forintos plusz támogatásemelésre teszek javaslatot a tartalék terhére.

Remélem, hogy képviselőtársaim egyetértésével is találkozik mindaz a javaslat, amit felsoroltam.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu