ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Török Zsolt képviselőtársam, a Bereg újjáépítésére annak idején 50 milliárd forintot fordított az akkori kormány.

Úgy érzem, hogy a költségvetés - amiről a kormányzati oldal sűrűn és sokszor úgy beszél, hogy az igazságosság szemléletét próbálja az állampolgárok irányába küldeni - nem az igazságosság, hanem a csalódottság költségvetése. Bízom benne, hogy azon terhek, súlyok ellenére, amelyek a vállalkozásokra, a társadalomra, az állampolgárokra lettek rárakva, egyre kisebb lesz azoknak a sérüléseknek a száma, amelyek tragédiához is vezethetnek.

Tisztelt Képviselőtársaim! Én azt kérem önöktől, hogy nézzék már meg az elmúlt hetek szavazási arányait. Amikor a költségvetésről beszélünk, és önök azt mondják, hogy az ellenzéki párt mennyi módosító javaslatot nyújtott be, akkor nézzék meg azt is, hogy hány ellenzéki módosító javaslatot fogadtak el.

(18.10)

Nézzék meg azt a mennyiséget - ha a tegnapi szavazási arányt is megnézi képviselőtársam -: nagyon sok esetben volt úgy, hogy kormánypárti módosító indítványok mellé állt oda az ellenzék teljes egészében. Tehát ha példát akarunk venni, és ha konszenzust szeretnénk keresni, akkor pontosan, amit Farkas képviselőtársam is fölvetett, érdemes lenne úgy közvetíteni, hogy odafigyelünk az ellenzék által benyújtott módosítókra is. Nem szabad feltételezni, és nem szabad abba az irányba elmenni, hogy ami az ellenzék oldaláról jön, azt kapásból lesöpröm, mert az a csúnya ellenzék nyújtotta be. Mi is mindannyian jót akarunk ennek a társadalomnak, ennek a nemzetnek, és ha egy olyan költségvetést, egy olyan stratégiát tudunk összeállítani, ami hasznos a társadalom számára (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), akkor egészen biztos, hogy ellenzék és kormányoldal is képes egymással kommunikálni. De ha állandóan csak a mumust keressük az ellenzékben, akkor nem fogunk előrébb jutni.

Köszönöm a figyelmüket. (Szórványos taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu