DR. IVÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Igen tisztelt Elnök Úr! Kedves Kollégák! Kedves Képviselőtársak! Tudjuk nagyon jól, hogy világviszonylatban globális őszülés zajlik, ami azt jelenti, hogy az idősödés, idős kor kérdése sokkal meghatározóbbá vált mostanra - és a következő években, évtizedekben meg még inkább -, mint ahogy arról igazából konkrétan a gyakorlatban realitásában gondolkoznánk és tennénk is. Ebben a felszólalásban azt szeretném hangsúlyozni, hogy ha költségvetésről van szó - márpedig arról beszélünk -, akkor a 3 millió 300 ezer nyugdíjast, a közel 2 millió idősödő, időskorú embert és azok szükségleteit, illetve igényeit nem lehet kihagyni a számításokból, s pontosan ennek a kérdésnek megfelelő valamiféle súlyozott vagy szakmailag is megközelített, a jövő évi költségvetésben megjelenő tételeit nem találom, illetve megtaláltam a következőket.

A 2007. évi költségvetésről szóló tervezetben az idősek, a tartós betegségben vagy fogyatékkal élő emberek bentlakásos intézményi ellátásának állami normatív támogatásával kapcsolatban a következőkre szeretném felhívni a figyelmet, és egyben kérni képviselőtársaimat, hogy ebben legyenek segítségünkre, illetve legyenek segítségére az idősödő, időskorú embereknek, ez ugyanis a következő nemzedékre és az egész gazdálkodásra kihatással lehet.

A tervezet 3. számú melléklet 12. pontjában szabályozza a különböző ellátási formák esetén igénybe vehető állami normatív támogatásokat. Ezeket az idei költségvetési törvény vonatkozó részeivel összehasonlítva a táblázatokból a következőt emelném ki: a demens, tehát a szellemileg hanyatló betegek - Magyarországon jelenleg megbecsülten, de konkrétan is körülbelül 80 ezer ilyen emberről van szó, s a kapcsolódó jövőbeni programok a hosszabbéletűség mentén még inkább kifejezetté teszik ezt a réteget, hiszen elérhetik a 110-120-130 ezer főt Magyarországon -, fogyatékos személyek, pszichiátriai és szenvedélybetegek bentlakásos intézményi ellátására 2006-ban 815 ezer forint/fő jutott, ez a 2007. évi költségvetési tervezet 3. számú melléklete szerint fajlagos összegében 800 ezer forint lesz, a demens betegek bentlakásos intézményi ellátásának fajlagos összege pedig 760 ezer forintra csökken. Az átlagos szintű ápolást, gondozást és ellátást biztosító bentlakásos és átmeneti elhelyezést nyújtó szociális intézményekben ebben az esztendőben még 730 ezer forint, a következő évben pedig a tervezet szerint 700 ezer forint lesz csupán. Az emelt színvonalú bentlakásos ellátásnak a 640 ezer forint/fős normatívája jövőre 100 ezer forinttal kevesebb lesz, 560 ezer forintra csökken.

Mint látható, minden tétel nominálértéken is csökkenést mutat, ami figyelembe véve az inflációt, az azt messze felülmúló költségnövekedési reálértéken még sokkal nagyobb veszteséget jelent az intézményeknek. A szociális intézmények kiadásainak jelentős részét teszik ki ugyanis azok az áruk és szolgáltatások, melyek árai az átlagos inflációnál jobban növekednek. Az élelmiszerek - amelyek áfája 15-20 százalékra emelkedett -, a gáz, a villany, a távhő ára az elmúlt egy év alatt igen jelentősen növekedett, és a jövő esztendőben még inkább emelkedik, de a gyógyszerárak növekedése is érzékenyen érintette és érinti majd a szociális intézményeinket.

Ugyanakkor - mint azt a szaktárca illetékeseinek, vezetőinek és a döntéshozóknak is többször eljuttatott tényadatokra támaszkodó számításokkal szakmai szervezetek már igazolták - az emelt színvonalú bentlakásos intézmények gazdálkodása már az idén is veszteséges, akkor is, ha az összes, egyébként eredetileg a fejlesztések fedezetére kitalált egyszeri hozzájárulást is felélik a működési költségek. Ennek a kategóriának összességében a normatív támogatás csökkenésének a duplájával lehet számolnia, az intézmények bevételkiesését ily módon növelve, ami teljességgel lehetetlenné is teszi ezeknek az intézményeknek a jövőbeni működését.

Életszerűtlen az a szabály, amit a tervezet 3. számú melléklete kiegészítő szabályok 5/b pontja tartalmaz, hogy a támogatások igénybevétele során új belépőnek minősülnek - hangsúlyozom: új belépőnek minősülnek - a demens betegek esetében azokra az ellátottakra vonatkozóan a belépők, akik 2006. december 31-én nem rendelkeznek a demencia kórkép súlyos fokozatát igazoló, pszichiátriai szakkollégium által befogadott úgynevezett demenciacentrumok szakvéleményével. Tudjuk nagyon jól, hogy csak néhány demenciacentrum van Magyarországon, rendkívül kis kapacitással működnek, rendkívül sok problémát jelent az elérhetőségük, így szinte lehetetlen, hogy a szakvéleményt december 31-ig el lehessen készíteni. Ennek az a következménye, hogy ezek a hátrányok a hozzáférhetőséget illetően és a demenciacentrumok kapacitásszűkösségét jelentő problémák miatt is rendkívül felerősödnek.

Aggodalomra ad okot az is, hogy a 2505-4/2006. SZMM számú, a 2007. évi irányított területi kiegyenlítési rendszerről készült kormány-előterjesztés tervezete értelmében a működésüket az idén vagy tavaly megkezdett intézményekben az év végéig betöltött férőhelyek felett maximum 10 százalékot lehet betölteni külön engedélyeztetési eljárás nélkül.

(15.10)

Mivel a kormányrendelet-tervezet (2) bekezdés c) és d) pontja szerint új szolgáltatásnak és új férőhelynek minősül minden olyan szolgáltatás és férőhely, amely után a nem állami fenntartó 2006. december 31-éig normatív állami hozzájárulásban nem részesül. A költségvetési törvény tervezete 3. számú melléklet 5/b pontja ezzel ellentétben csak a felsorolt ellátási formákban határozza meg azt, hogy a támogatások igénybevétele szempontjából ki minősül új belépőnek.

Összefoglalva azt kell megemlítenem, hogy régóta hangsúlyozzuk, és az Orbán-kormány, a polgári kormány idején Idősügyi Tanácsunkban meghoztuk azokat az állásfoglalásokat már, hogy kellene, jó lenne és szükséges lenne a jövőben az idősödők, időskorúak ellátottsága szempontjából egyszerre kezelni az egészségügyi és a szociális kérdést. Nincs olyan idősödő, időskorú ember, akinél valamiféle egészségügyi probléma mellett ne lenne azonnal szociális probléma, és nincs olyan szociális probléma az idős rétegben, akinél ne lenne valamiféle egészségügyi probléma. Ha azt mondom, hogy a magyarországi viszonylatokat tekintve a jelenlegi 60 éven felüliek közel 51 százaléka, tehát 1 millió 100 ezer ember legalább egy krónikus betegségben szenved, legalább két ilyen idült betegségben szenved 10 százalékuk, legalább három vagy több ilyen krónikus betegségben szenved 3 százalékuk, ami 60-80 ezer embert érint, akkor azt hiszem, láthatjuk, hogy óriási problémát jelent, ha ez a jövőbeni és a jövő évi költségvetésen belül valamiféle átrendezést, megoldást nem talál, ha ennek a rétegnek a nemcsak szükségleti kérdéseit, hanem az úgynevezett igényszükségleti, szociál-egészségügyi kérdéseit érintő átcsoportosítások nem történnek meg.

Hangsúlyozom azt is, hogy a magyar idősödés és idősügy azért is hangsúlyos, nagyon jól tudjuk, mert egyszerre fogyatkozunk, sajnálatosan még mindig 20-21 ezer gyermekkel kevesebb születik, mint ahányan eltávoznak közülünk - ez azt jelenti, hogy egy közepes vagy kisváros lakosságával leszünk kevesebbek -, és mellette az idősödés áldásával meg sajnos nem tudunk élni, mert az idősödés fenntartható egészsége, az idősödés életminősége az emberi méltósághoz feltételeket biztosító társadalmi kötelezettségekkel nem találkozik össze, inkább divergál. Sajnos a számszerűség, a szakszerűség nem elég. Itt jön be az a nagyon fontos kérdés, hogy egy társadalom intézményesen, költségvetésében is tükrözve milyen módon foglalkozik és törődik az idősödő, időskorú népesség azon emberi méltóságával, amelyről most szólni megpróbáltam az ezt veszélyeztető számok tükrében is.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki oldalon.)

Forrás: parlament.hu