DR. SZABÓNÉ MÜLLER TIMEA (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Először is engedjék meg, hogy megköszönjem a lehetőséget, amit a parlamenti vitanap nyújt ezeknek a számomra anyaként, női politikusként és az emberi jogi bizottság tagjaként egyaránt rendkívül fontos kérdéseknek a megtárgyalására. A leendő szülők gyermekvállalási hajlandósága, a születendő gyermekek száma ugyanis szorosan összefügg az emberi jogok és a társadalmi esélyegyenlőség bizonyos területeivel, mint például a nemek közötti egyenlőség, az előítéletek elleni harc vagy akár a közjavakhoz való egyenlő hozzáférés joga. Ezek a kérdések megkerülhetetlenek, amikor jövőnk zálogáról és letéteményeseiről, a gyermekeinkről beszélünk.

A rendszerváltást követő tizenöt esztendőben a társadalom több területén olyan mértékű változások zajlottak le hazánkban, mint Európában az elmúlt ötven évben. Elsősorban a felsőoktatási expanzióból kifolyólag kitolódott az első gyermeküket váró nők átlagéletkora.

(Az elnöki széket Mandur László, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Megnőtt a válások száma, ezzel párhuzamosan azonban jelentősen emelkedett az élettársi kapcsolatok száma is, és - az egyes ellenzéki képviselőtársaim rémképeire rácáfolva - bizony ezekből a kapcsolatokból is rengeteg gyermek születik.

Hadd hívjam fel ismét figyelmüket a ma már többször elhangzott tényre: három évvel ezelőtt egy harmincéves trend szakadt meg Magyarországon, harminc év után először növekedésnek indult az ezer főre jutó születések aránya. A KSH adatai szerint ugyanakkor már közel a gyermekek egyharmada születik élettársi kapcsolatból.

Téves az a felfogás is, amely szerint a gyermekvállalás kérdése versenyezne a karrierrel, a munkaerő-piaci érvényesüléssel. Viszonylagos demográfiai egyensúly éppen azokban az európai országokban alakult ki, amelyek élen járnak a férfiak és nők esélyegyenlőségének biztosításában, ahol legmagasabb a nők foglalkoztatási rátája, és ahol a legbátrabban értelmezték újra az avíttá vált társadalmi beidegződéseket. Több nemzetközi kutatás is alátámasztja, hogy jelentősen emelkedik a születések száma azokban az országokban, amelyekben a következő feltételek egyszerre valósulnak meg: magas szintű és rugalmas női foglalkoztatottság, a nemek közötti széles körű egyenjogúság, újraértelmezett családi szerepfelfogás, állami és vallási semlegesség az együttélési formák és a szexuális magatartásformák terén, valamint lehetőség a könnyű és gyors munkaerő-piaci visszatérésre. Ennek legjobb példái a skandináv államok. Azokban az országokban viszont, ahol mindezeknek vagy akár csak egy részüknek az ellenkezője van jelen a társadalomban, annak súlyosak a következményei. Olaszországban például, ahol egyfajta macsó szerepfelfogás uralkodik, valóban nem túlzás közelgő demográfiai katasztrófáról beszélni. Tehát, kedves képviselőtársaim, a lehetőség az esélyegyenlőségre nem jelent kevesebb gyermeket, éppen ellenkezőleg.

Ma már többször elhangzott, hogy szemléletváltásra van szükség a női esélyegyenlőség, a férfiszerepek területén. A szemléletváltás nem pénzkérdés. Pénz természetesen kell hozzá, de nem pénzkérdés, hanem alapvetően közös akarat szükséges hozzá, közös akarat ahhoz, hogy egyenlő esélye legyen nőnek és férfinak Magyarországon a családban, a munkában, az élet minden területén.

A tények mellett nem mehetünk el szótlanul. A nők esélyegyenlősége, a gyermekvállalás utáni munkavállalás segítése több gyermeket hozhat Magyarországon is. Jómagam éppen akkor vállaltam második gyermekemet, amikor karrierem a legmeredekebben emelkedő szakaszába ért. Sokkal nehezebb lett volna a helyzetem, ha a férjem nem állt volna teljes mértékben mellettem, nem segített volna mindenben, nem vette volna ki a részét egyenlő módon a gyereknevelés és az otthoni teendők terén is. Ettől ő nem lett kevésbé férfi, mint ahogy a munkám miatt én sem lettem rosszabb anya vagy feleség. Ennek a szemléletnek természetesnek kellene lennie, azonban ennek érdekében még sok tennivalónk van.

A női esélyegyenlőség megvalósításához, még egyszer mondom, szemléletváltásra van szükség. 2007 az esélyegyenlőség éve az Európai Unióban. Az egyenlő esélyek biztosítására, a társadalom szemléletének megváltoztatására közösségi és tagállami szinten is indulnak akcióprogramok, ismeretterjesztő kampányok. Oktatófilmek, reklámspotok, tematikus internetes portálok, nyomtatott kiadványok által kívánjuk ezt a változást elősegíteni. Olyan együttgondolkodási, cselekvési terveket dolgozunk ki, melyek elősegítik a magánélet és a munkahelyi kötelességek jobb összehangolását, a nemekhez kötő sztereotípiák és diszkrimináció minden formájának felszámolását, ezáltal nők és férfiak teljes esélyegyenlőségének megvalósulását.

A Szociális és Munkaügyi Minisztériumon belül működő nők és férfiak társadalmi esélyegyenlőségének osztálya "Férfiszerepek" címmel pályázatot írt ki azzal a céllal, hogy növekedjen a férfiak szerepvállalása a háztartásbeli és munkahelyi felelősség összehangolásában, a szülői szerepek és munkamegosztás újraértelmezésével, a hagyományos szerepfelfogás megváltoztatásával.

És még egy aktualitás: az MSZP-frakció kezdeményezésére éppen a mai napon - talán ebben az órában - alakul meg az emberi jogi bizottság nők és férfiak társadalmi esélyegyenlőségének albizottsága. Hiszem és vallom, hogy az albizottság létrehozása és munkája jelentős előrelépés lesz abban az irányban, hogy ezek a kérdések végre megfelelő hangsúlyt kapjanak az Országgyűlés tevékenységében is.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból. - Szórványos taps a Fidesz padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu