PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Miniszter Úr! Az az ügy, amiről most beszélünk, számomra két kérdést vet fel továbbra is. Az egyik az, hogy valóban ez-e most a legfontosabb feladat a magyar közoktatásban. Ön is beszélt az intézmények számáról és azok állapotáról.

Vajon ez-e a legfontosabb akkor, amikor sok osztályteremben nemhogy digitális tábla, hanem rendes tábla sincs, és krétára sem jut pénz? (Moraj az MSZP soraiban.) Vajon ez-e a legfontosabb akkor, amikor olyanok a nyílászárók, hogy a szél átsüvít az iskolákon, azokon az iskolákon, amiket ön említett, amiket még lehet, hogy a klebelsbergi időkben építettek, vagy éppen a hatvanas években épített lapos tetős iskolák, amelyek beáznak? Vagy ez-e a legfontosabb kérdés akkor, amikor pedagóguselbocsátás van, vagy Budapesten egymilliárdos hiány miatt húsz iskolát akarnak éppen bezárni?

Az ügy másik része pedig valóban az a számtanpélda, hogy a korábbi gyakorlatnak megfelelően (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) vajon kinek az érdeke az, hogy...

Forrás: parlament.hu