JÁRVÁS ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A határozati javaslat kapcsán, amely az egyes élelmiszerek ellenőrzéséről szóló törvény alkotásáról szól, és erre késztet bennünket, talán érdemes feltenni azt a kérdést, hogy miért fontos ez. Többen említették már azokat az élelmiszerbotrányokat, azokat az eseményeket, amelyek csak a jéghegy csúcsát jelentik. Szerintem egy kicsit előbbről kellene ezt kezdeni, és talán ha ezek az események nem volnának, akkor is szükség volna élelmiszer-biztonsággal foglalkozó törvényre.

Hiszen mit látunk most? Azt látjuk, hogy koncentrálódik a termelés, koncentrálódik az élelmiszergyártás, és koncentrálódik a forgalmazás is, tehát mindenféleképpen eltűnik a személyes kapcsolat. Eltűnik a személyes kapcsolat a termelő és a gyártó között, a gyártó és a forgalmazó, a forgalmazó és a vásárló között, nincs meg, hiszen az a struktúra, ami eddig évszázadokon keresztül volt, ma már nem létezik, nem ismerjük a boltost, nem ismerjük a hentest, nem ismerjük, hiszen másfajta struktúrában dolgozunk.

A koncentrálódó termelés kapcsán is azért jelentős problémák merültek fel. Beszéljünk a madárinfluenzáról, mert azért az mégis megtörtént! Beszéljünk a kergemarhakórról, de beszélhetünk a génmódosított növényi szaporító anyagokról is. Igaz, hogy ezeknek a génmódosított növényi szaporító anyagoknak a forgalmazását, azt, hogy hogyan kerülhet a táplálékláncba, külön törvény szabályozza, de azért mégis itt van előttünk, és ezek a jelenségek biztosan arra hívják fel a figyelmünket, hogy foglalkozni kell az élelmiszer-biztonsággal. Miért kell foglalkozni az élelmiszer-biztonsággal? Hiszen az egészség az élelmiszerben, a vízben és a levegőben van, ennek jó minőségűnek kell lennie, földi életünk alapja, tehát ezért is fontos az élelmiszer-biztonsággal foglalkozni. Természetesen erre külön felhívják a figyelmünket azok a tények, amelyek Európában, a világon vagy épp Magyarországon is megtörténtek az élelmiszer-biztonsággal kapcsolatban.

Sokan hivatkoznak arra, ami Magyarországon megtörtént, de ez azért gyakorlatilag mégiscsak egy címkebotrány. Ez a címkebotrány fontos, felhívja arra a figyelmet, hogy egyes forgalmazók átcímkézik vagy hamis címkét tesznek fel, de az attól még csak címkebotrány, itt még nem mentünk bele, hogy mi van a csomagolóanyagon belül, milyen az a csomagolóanyag, melyek azok a ragasztóanyagok, ilyen botrány még nem volt. Biztos, hogy hosszabb ellenőrzés és mélyreható vizsgálatok talán ott is találnának kivetnivaló dolgot, nem is keveset véleményem szerint. Ez is azt támasztja alá az én véleményem szerint, hogy foglalkozni kell az élelmiszer-biztonsággal és ezzel a kérdéskörrel. Az is felhívja erre a figyelmet, ami Magyarországon is elő szokott fordulni: a konyhákon, éttermekben azért bizonyos fertőzések előfordulnak.

Az esetek mindenféleképpen aláhúzzák és hangsúlyozzák azt a tényt, hogy az élelmiszer-biztonság nagyon fontos, és talán a veszélyforrásoknak nem minden sarkalatos pontjára derült még fény. Ezekre talán a törvény vitája kapcsán, az előterjesztés kapcsán, a kialakuló vita során sor kerülhet, és ezért is tartom fontosnak én a Font Sándor által jegyzett határozati javaslatot, függetlenül attól, hogy esetleg az MSZP-s képviselőtársaim azt mondják, hogy erre nincs szükség, vagy az államtitkár is ezt mondja, hogy nincs rá szükség. Szerintem nincs attól fontosabb, mint ami a földi lét alapja, hogy legyen biztonságos élelmiszer, legyen jó minőségű ivóvíz, és legyen levegőtisztaság. Nem hiszem, hogy ettől lehet fontosabb dolog. Igaz, hogy sok helyen és sokféleképpen szabályozzuk ezt, de azért érdemes ezt összefoglalni egy törvényben, és az a célja a határozati javaslatnak, hogy erre késztesse a kormányt, hogy terjesszen ilyen törvényt a tisztelt Ház elé.

(17.20)

Mit szeretnénk? Mi legyen a végeredmény? A végeredménynek annak kell lennie, hogy biztonságos és tudatos fogyasztói lehessünk ennek a társadalomnak, mert ha ezt nem érjük el, akkor gyakorlatilag nekifutottunk valaminek, de nem tudunk eredményt felmutatni. Vannak részeredmények, de azt látjuk, hogy ezek a részeredmények nem megnyugtatóak. Vannak hivatalok, szervezetek, hatóságok, amelyek ezen a területen dolgoznak, de talán nem kapnak kellő súlyt. Lehetne sok dolgon ironizálni, és a paprikabotrány ma már itt többször elhangzott. A paprika esetében nem először van botrány egyébként. Az már az irónia kategóriája, hogy amikor baloldali kormány van, akkor mindig van paprikabotrány; volt a Horn-kormány idején és az előzőben is. Ez az irónia része, de attól függetlenül mégis van.

Ezt a csatát nemcsak itt, a magyar parlamentben kell megvívni, hanem azért meg kell vívni Brüsszelben is. Hiszen nem mindegy az, hogy a paprikában melyik az a toxinszint, amellyel egyébként az élelmiszert lehet előállítani a pirospaprikával. Ezek is fontos kérdések, ha már egy picit a paprikabotrányra utalunk. Szerintem mindenféleképpen jogos az a felvetés, amelyet Font Sándor kezdeményezett, hogy legyen egy olyan szerv, amely önálló, önálló költségvetése legyen, és önálló törvény biztosítja az ő működését.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu