KARSAI PÉTER, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Mindig nagy élvezettel hallgatom itt a hozzáértő professzor urakat, volt államtitkár urakat és a tárca hozzáértő embereit is. Én ezzel a hozzáértéssel sajnos nem örvendeztethetem meg itt a tisztelt képviselőtársakat, de a Magyar Demokrata Fórum szakértői is természetesen a törvényjavaslat kapcsán kifejtik álláspontjukat, amit én most közvetíteni fogok. Ismerem a mondást, hogy aki nem tud arabusul, az lehetőleg írja le magának a szöveget (Derültség.), hogy lehetőleg ne fogjon mellé. Ezért nem leszek ilyen hosszú, nemhogy húsz perc, de talán tíz perc alatt is össze tudom foglalni mindazt, amit a szakértőink ez ügyben írtak. S ha megengedik, akkor utána el fogok távozni, merthogy - hadd osszam meg az örömöt, ha már ilyen családias beszélgetés folyik - a hajnalban született fiú unokámat már szívesebben látnám, mint itt a vitát hallgatnám tovább. (Taps.) Köszönöm szépen.

Tisztelt Képviselőtársaim! A törvényjavaslat szellemét elfogadva megállapítható, hogy az agrárgazdaság finanszírozásának uniós elvek szerinti megváltozása, a reform következtében létrejövő európai mezőgazdasági garanciaalap az agrárpiaci támogatások - ideértve a közvetlen támogatásokat is - és egyéb agrárpiaci beavatkozások finanszírozására, míg az EMVA, azaz európai mezőgazdasági-vidékfejlesztési alap a vidékfejlesztési támogatások társfinanszírozására szolgál, és ezzel hazánkban is megvalósul a közös mezőgazdasági politika két pillérének elkülönítése. A reform fő célja, hogy közös szabályokra épülő rendszert alkosson, a két alap létrehozásával elismerje a közös mezőgazdasági politika két pillérének eltérő sajátosságait.

A Bizottság a tagállamoknál lefolytatott helyszíni ellenőrzések útján közvetlenül ellenőrzi a kifizető ügynökségek munkáját és az uniós források felhasználását. Amennyiben úgy találja, hogy az alapok forrásait a tagállam nem a közösségi szabályoknak megfelelően használta fel, a tagállam súlyos pénzügyi szankciókra, legfőképpen levonásokra vagy megvonásokra számíthat, mindazzal, hogy szélsőséges esetben a Bizottság az előlegek, illetve időközi kifizetések folyósítását is felfüggesztheti.

A bemutatott s fentebb nagyon röviden vázolt célnak megfelelő eljárásrend alapos áttanulmányozása során mégis azt kell mondanunk, hogy legalább annyi kérdést vagy többet vet fel, mint amennyit megoldani látszik. Mert természetesen üdítő jelenségnek számít, fennhangon üdvözölendő, hogy törvénybe foglaltatik: "a piaci szereplők gazdálkodása kiszámíthatóságának érdekében biztosítani kell, hogy a támogatások kifizetéséért és az egyéb intézkedések lebonyolításának végrehajtásáért felelős intézményrendszer működése átlátható, szabályszerű, megfelelően szabályozott és a hatékonyság, gazdaságosság, eredményesség követelményeinek megfelelő legyen", vagy hogy "a támogatási kérelmeket, pályázatokat az egyenlő esélyek biztosítása mellett bírálják el, a piaci szereplők a jogszabályok keretei között kiszámíthatóan és határidőn belül jussanak hozzá az őket megillető támogatáshoz".

Tisztelt Képviselőtársaim! Sokszor fel is hívtuk a figyelmet arra, hogy ez eddig nem mindig így történt, és kénytelen leszek utalni arra is, hogy tartunk attól, hogy ezután sem lesz minden e tárgyban rendben. Nézzék el nekem, ha néhány, elsőre talán nem szorosan a tárgyhoz tartozónak vélhető szempontot felvillantva igyekszem bemutatni, mire alapozom mindezt.

(12.00)

Ebben az országban az MDF-es kormányzás óta a köztisztviselői jogállás megítélése - hogy úgy mondjam - hullámzó. Az a karrieralapú köztisztviselői pályaív és hivatali rendszer, amelynek kialakítására méltán büszkék voltunk, s amelynek alapja a pártpolitikától mentes köztisztviselői magatartás, mára személyi ambícióban sokszor megalázva, romokban hever. Különösen érthető ez a mezőgazdasági szakigazgatás területén, ahol is az FM-hivatalok le- és felértékelése, át- meg átszabása semmilyen módon nem szolgálta magát az igazgatás bizalmi rendszerét. A bizalmat vastagon szerettem volna szedni, és még egyszer megismétlem: a bizalmi rendszerét.

Ebben a miliőben érhető gyanakvással szemléljük a még oly elfogadható célrendszer érdekében végzendő, átruházott feladatot ellátó szervezetek bevonását célzó törvényi felhatalmazást. Különösen a bevonások végett eredetileg köztisztviselői elvárásokat tartalmazó szakigazgatási tevékenységbe a közbeszerzésekről szóló 2003. évi CXXIX. törvény alapján nem kell közbeszerzési eljárást lefolytatni, mert e szervek, illetve szervezetek kijelöléséről a miniszter - ha e szervek, szervezetek felett az alapítói, illetőleg irányítási jogokat más miniszter gyakorolja, az államháztartásért felelős miniszterrel egyetértésben -, az érintett miniszterrel együttes rendeletben intézkedik.

Komoly probléma még mindig a szakigazgatás szempontjait figyelembe véve, hogy a feladat jellegétől függően közbeszerzési eljárás keretében nem állami szervezetek részére is adható megbízás. Azokban az esetekben, amikor a feladat jellege miatt nem kell közbeszerzési eljárást indítani, az érintett szervezetek kijelöléséről az agrárpolitikáért felelős miniszter rendeletet ad ki. Amennyiben e szervek nem a miniszter irányítása alá tartoznak, úgy a jogszabály kiadásához szükséges az államháztartásért felelős miniszter, valamint az alapítói, illetve irányítói jogokat gyakorló miniszter egyetértése.

Ugyanez vonatkozik a kijelölt szervekkel való megállapodás kötésére is. Hogy is van ez? A Magyar Demokrata Fórum az uniós csatlakozást megelőzően is a szakigazgatás megerősítése és életközeli helyzetekben való alkalmazása mellett tört lándzsát mindig. Ám a csatlakozást követően egy elhibázott, életidegen struktúra épült ki. Hadd ajánljam a tisztelt képviselőtársaim szíves figyelmébe Az Európai Unió agrárgazdasága című és a minisztérium közreműködésével és támogatásával készült kiadvány 2005. évi 11-12. számában megjelent riportot, amely a lengyel mezőgazdaság sikeres csatlakozását elemzi.

Arra a kérdésre, hogy miért érzik a lengyelek - a gazdálkodók és a hivatalnokok - egyaránt sikeresnek a csatlakozást, a kifizető ügynökség vezetői azt válaszolták, hogy a kifizető ügynökség a 16 regionális irodájában 5 ezer alkalmazottat foglalkoztat; fő feladatuk a közös agrárpiaci szabályozás zökkenőmentes bevezetése. A 16 megyei hivatalon kívül 314 kerületi hivatal állandó kapcsolatot tart fenn a támogatások kedvezményezettjeivel. Ezzel a szerkezettel olyan versenyképességre törekednek, amely eszköze a multifunkcionális vidékfejlesztés megvalósításának.

Ha már a kitérő után visszatérünk az előttünk fekvő törvényjavaslathoz, meg kell ismételnünk: a meglévő tapasztalatok és a kialakult magyar viszonyok között némi gyanakvással tölt el a kialakulóban lévő struktúra. Aggályos a titoktartással kapcsolatos szabályozás a bevont személyek körében, míg a köztisztviselőkre mindez magától értetődően vonatkozik. Biztosan szükség van erre, vagy egy lengyel mintájú logikus szabályozással egyszerűsíthető a helyzet?

A rendelkezésre álló csekély idő miatt még a nyilvántartási rendszerekre utalnék. Óriási mennyiségű inkompatibilis adathalmaz összevonására és egységes adatbázisként való kezelésére sem költségvetési, sem létszámbeli, talán sem szellemi kapacitásbeli fedezetet nem látunk, és nem is egészen értjük, hogy mindezt miért az FVM költségvetésének terhére kell elvégezni.

Zárójelben annyi megjegyezhető, hogy nagyon egészséges lenne az ágazat szempontjából a közhiteles magyar földnyilvántartás és a MePAR adatainak egységes kezelhetősége, kvázi átjárhatóságának megteremtése. Borítékolható, hogy a rendszerek közötti átjárhatóság és az adatok egységes kezelése olyan feladat, amelyet időkorlát felállításával nem vállalhat a szakminisztérium. Ugyanakkor - és ezt mindenképpen ki kell mondanunk - üdvözlendő a támogatási adatok részleges nyilvánosságra hozatalának szabályozása, amelyre miniszter úr korábban ígéretet tett. Reméljük, hogy az adatok analizálása is lehetséges lesz majd.

Más megközelítésből összefoglalva az eddigieket: a puding próbája az evés. Szakértőink szerint egyértelmű, hogy először: a törvényjavaslatban megfogalmazott eljárásrend egy alkalmatlan hierarchiában nehezen vagy ésszerű határidőkben nem kivitelezhető, noha szükséges lenne, egyszerűen ma nincs rá létszámkapacitás. Másodszor: a tervezett leépítések miatt a megvalósítás mozgástere tovább szűkül. Harmadszor: mindezt tulajdonképpen elismerve a kormányzat külső erőket kíván bevonni a tervezet végrehajtására. Negyedszer: az ehhez szükséges bizalmi tőke honi viszonyaink között nincs meg. Ötödször: így a mezőgazdaság hozzászólásom bevezetőjében felemlített problémáinak hivatkozott megoldása várhatóan nem lesz zökkenőmentes.

Köszönöm figyelmüket.

Forrás: parlament.hu