BORSOS JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Azt hiszem, hogy itt az informatika és minden más egyéb tudományág bármiben, amiben segíti a fogyatékkal élő embertársainknak a közösséghez való csatlakozását, ebben mindnyájan egyetértünk, és ténylegesen akkor jó, hogyha olyan segítséget tudunk adni, amelyik a személyes részvételt segíti elő a különféle közösségi cselekvésekben. Hiszen, ha mondjuk, azt segítenénk elő, hogy egyébként el tudja intézni az ügyeit mindenféle olyan megjelenés nélkül, ahol egyébként a társadalom izgő-mozgó tagjai nem találkoznak soha ilyen emberekkel, akkor még nehezebben fogják megérteni az ő problémájukat. Tehát az a jó, hogyha minél inkább jelen vannak mindennapi életünkben ezek az embertársaink is. Ami ilyet segít, az abszolút támogatandó.

Vidorné képviselőtársam hozzászólására: igen, tudunk mondani a meglevő költségvetésből is ilyet, de nyilván ezen már túl vagyunk. A következő költségvetési vitában, hogyha ez így, ily módon elfogadásra kerülne, akkor ott nyilván tudnánk javaslatot tenni, hogy melyik részt csoportosítsuk át erre a feladatra. De igazából itt az üzenetértéke a mostani törvénytervezetnek az, én azt gondolom, hogy egy kicsit negatív abban az értelemben, hogy ennek az ügynek a megoldására kizárólag uniós forrást nevesít. Le is írja, hogy az Unióból jövő forrásokra alapozza ezt a megoldást, és úgy tűnik, hogy az adófizetők itthoni pénzéből a kormányzat vagy az Országgyűlés nem nagyon akar áldozni erre a kérdésre. Jobb lenne, hogyha ténylegesen megjelenne egy saját rész is, és az pedig jó, hogy a régiókkal egybeesik az elképzelésünk, a 10 meg a 15 százalék között nem nagy a különbség, én fogom is javasolni, hogy legfeljebb 15 százalék legyen.

Köszönöm.

Forrás: parlament.hu