GÁL J. ZOLTÁN, a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára: Tisztelt Képviselő Asszony! Illő tisztelettel hadd osszam meg önnel azt a vélekedésemet, miszerint szerintem Barankovics István sem szóval, sem tettel soha, semmikor egyetlen percre sem támogatna olyan politikát, amelyik utat nyit a szélsőségek előtt. Soha egyetlen percre sem támogatna olyan politikát, amely menlevelet ad a politikai bűnözőknek. Soha egyetlen percre sem támogatna (Zaj az ellenzéki oldalon.) olyan politikát, amely közösséget vállal Árpád-sávos randalírozókkal. Soha egyetlen percre sem tűrne meg a saját frakciójában olyan politikust, aki szélsőséges pártok rendezvényein szónokol, aki politikai foglyokról beszél, és - hogy a kedvencemet idézzem - magyar tulajdonú Nemzeti Bankot követel. Soha, semmikor nem támogatna olyan politikusokat, akik azoknak a szélsőségeseknek adnak politikai menlevelet és felmentést, akik időről időre feldúlják az utcát. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

Akitől félni kell, képviselő asszony, az nem a törvénytisztelő, a gyülekezési jogot betartó polgárok közössége (Az elnök ismét csenget.), hanem azok a politikusok, akik saját hatalmi vágyaikból, saját sértettségükből, saját, a bukásukat elfogadni nem képes állapotukból (Az elnök folyamatosan csenget.) immáron hónapok, évek óta mérgezik a közéletet.

Forrás: parlament.hu