DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Gondosan készültem, de először köszönetet kell mondanom, hogy kormánypárti képviselőtársaimnak köszönhetően negyven évet visszafiatalodtam. Utoljára az MSZMP XIII. kongresszusára készülő anyagokat hallgatva hallottam ennyi nyugodt, derűs, a jövőbe vetett bizakodó és magabiztos hangot. (Közbeszólások az MSZP soraiból.) Nagyon sajnálom, hogy ezt a mai magyar valóság nem igazolja vissza, és nagyon sajnálom, hogy ez a generáció, amelyiknek életkora miatt ezt nem volt alkalma végighallgatni, ma mosolyogva belemondja a magyar társadalom képébe azt, amit önök ma itt elmondtak.

Tisztelt Ház! Garamhegyi államtitkár úr ma reggel azzal kezdte, hogy a változatlanság egy délibáb. Én is úgy gondolom, hogy az, és a magam részéről már a jelenlegi állapot fennmaradásával is sok tekintetben egyetértenék, ugyanis a helyzet sok tekintetben nem javul, hanem romlik; romlik saját magunkhoz képest, ami belátom, nem mindig viszonyítási szint, de akárcsak az egy főre jutó átlagos jövedelemben, a vidék ellátottságában és annak általános színvonalában is óvakodnék, mondjuk, az Európai Unió átlagához viszonyítani, ezért saját magunkhoz viszonyítom a mondanivalómat.

A másik, hogy mit tekintünk jövőnek: a változatlanság, a változás nem jelent egyben előrelépést. Ma délelőtt már nagyon sok szó esett a régiókról. Tisztelt hölgyeim és uraim, ez Magyarországon száz évig működött, úgy hívták, hogy járás. Volt járási főállatorvos, volt járási könyvtár, volt járási általános és középiskolai kollégium. Attól még, hogy volt, lehet jó, és attól még nem kell azt mondani, hogy ez milyen korszerű. Nem jelent előrelépést, jelent változást. Ugyanúgy, ahogy nem jelent előrelépést az a szemlélet, amely megint élesen szétválasztja a vidéket és a várost, vagy az országot szétbontja. Vidék önmagában nincs, ami a vidéknek rossz, az rossz az országnak. Ha a vidék lakosságmegtartó képessége megszűnik, akkor az emberek a megélhetés miatt a városokra és a városok perifériájára szorulnak. Ennek egyébként az elmúlt évtizedben látjuk a következményeit, az ingatlanfejlesztők felzabálják a nagyobb településen lakók életkörülményeit, mindennapjait is.

A lakosságmegtartó képességnek egy nagyon fontos eleme a mobilitás, nem kizárólagos, de rendkívül szükséges eleme, ezért engedjék meg, hogy néhány szót szóljak arról a közlekedésről, amiről ugyancsak ma már itt sok szó esett. A vasútmegszüntetés mutatja, hogy nem lehet erről a kérdésről társadalompolitikai tartalom nélkül beszélni. Itt néhány képviselő számon kéri rajtunk a politikamentességet, de nem lehet, egyszerűen más a társadalomfelfogásunk: önök az alapvető állami szolgáltatásokat vállalati ügynek tekintik, mi társadalmi ügynek tekintjük; önök a vasutat profitabilitási ügynek tekintik, mi alapvető közszolgáltatásnak tekintjük; önök azt mondják, hogy legyen közösségi közlekedés, ami valósuljon meg az egyébként más szempontból szükséges gyorsforgalmi utakon, és megszüntetik a vasutakat. Önök ezzel nemcsak az ország társadalma ellen mennek, hanem az Európai Unió törekvései ellen mennek. Az Európai Unió nálunknál szerencsésebb országai évtizedekkel ezelőtt felismerték, hogy nem lehet a közösségi közlekedést kizárólag közutakon megoldani, ezért igen jelentős pénzeket fordítottak vasútjaik rekonstrukciójára, vasútvonalaik fenntartására, majd évtizedek alatt eljutottak oda, hogy a fejlesztésére is.

A nagy állami szolgáltatási hálózatoknál nem az a megoldás, hogyha lyukas a cipőm, akkor levágom a lábam; lehet ezt mondani a postára, a vasútra. A posta sem véletlenül lett gazdaságtalan, hanem azért, mert visszaszorították a korábban megindult fejlesztéseket, leállították őket, ezzel mesterségesen gazdasági krízishelyzetet idéztek elő a postánál, majd most azt mondják, hogy a versenyképesség miatt a kispostákat be kell zárni. Igen, a tradicionális postatevékenység önmagát nem tartja el, ezért Nyugat-Európában azok az országok, amelyek odafigyelnek az egész ország lakosságára, és biztosítják a legkisebb településen is a közösségi élethez való alapvető feltételeket, azok odafigyeltek arra, hogy a saját nemzeti postájuk, amelyik most arra készül, hogy igen, bejöjjön Magyarországra, és lekaszálja ezeket a piaci szegmenseket, azok egyéb gazdasági tevékenységgel erősek legyenek.

Úgy gondolom, hogy ez a helyes és követendő magatartás, és nem az öncsonkítás. Ennek az érzékelésére szeretném önöket buzdítani.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz soraiból.)

(14.10)

Forrás: parlament.hu