GŐGÖS ZOLTÁN földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy ítélem meg, hogy annak ellenére, hogy valóban nagyon sok témában elbeszéltünk egymás mellett, nem volt haszontalan ez a vitanap. Egy dolog azért egyértelműen kiderült, legalábbis számomra, hogy mi az, amiben biztosan nem értünk egyet. Ez már azért ahhoz, akár egy közös gondolkodáshoz is jó alapot biztosít, mert ebben nem tudni, hogy kinek van alapvetően igaza sok mindenben, de hogy ezek elég nyilvánvaló eltérések, ez már látszik. Amit szeretnék jelezni, hogy ha innen kimegyünk, ennek a töredéke nem lesz így, de nyilván a mai napnak ez is a része, ez kicsit olyan közönségjáték, ezt pontosan tudja mindenki, és nagyon sokat beszélgettünk azért itt egymással különböző közös programokon, tehát nem látjuk ennyire ellentétesen ezt a világot, csak hát vannak különböző kiadott feladatok, amelyeket természetesen végre kell hajtani, ezt pontosan tudjuk.

Amikor Csáky képviselő úr azt mondta, hogy szívleljük meg az Ángyán képviselőtársam által elmondottakat, ezzel semmi baj nincsen, folyamatosan ezt tesszük. Tehát amikor önök meghívták miniszter urat az MDF által szervezett rendezvényre, elment, elment a Magosz kongresszusára, csak az derült ki a dolgokból, hogy nagyon-nagyon kisebbségben van ez a vélemény. Megvárjuk, amíg mondjuk, a szakmán belül ez a vélemény többségbe kerül, és akkor természetesen igazodni fogunk ehhez a dologhoz. Most azt látjuk, hogy ez a vélemény a szakmán belüli marginális kisebbség véleménye. Nekünk pedig kötelességünk az ágazat érdekeit - itt most kifejezetten az agrárágazatról beszélek - messzemenőleg figyelembe venni, és minden egyes ágazati szereplő, ez legyen igaz a terméktanácsokra, legyen igaz az érdekképviseletekre, a köztestületre, ezt a megoldást igazolja vissza.

Uraim! Lehet erről beszélni még nagyon-nagyon sokszor, akár itt a parlamentben is, de egyik oldalról halljuk, hogy késésben vagyunk. Hadd mondjam el a következőt. Mindenki pontosan tudja - és ha most nem a parlamentben lennénk, lehet, hogy ez el se hangzott volna -, hogy az Európai Unió költségvetése több mint fél évet késett. Tehát fél évig nemhogy azt, hogy mire költhetünk, hanem azt sem tudtuk, hogy mennyit költhetünk. Addig igazából terveket készíteni, amíg az utolsó pillanatig vita volt, főleg a két új tagország kapcsán, hogy most mennyi forrásunk lesz, nem gondolnám, hogy sokkal előbb el lehetett volna ezt a feladatot végezni. December 16-án kaptuk meg az Európai Unióból a vidékfejlesztési program szerkezeti tervét, hogy milyen módon és milyen összeállításban kell ezt a közel 600 oldalas programot megcsinálnunk. Február 19-én eljuttattuk az Európai Unióhoz a programot, és ugyan itt elhangzott, hogy visszaküldték, szó nincs erről, formailag és szerkezetileg semmilyen kifogásuk nincsen. Ez azt jelenti, hogy onnantól kezdve ketyeg az idő, ameddig el kell fogadniuk, tehát ez fél év, ahogy jeleztem, és nem szeretnénk megvárni a júliusi indítást, hanem nemzeti kockázatra minden olyan programot elindítunk ebből a stratégiai programból, amiben időközben megegyezünk.

Várhatóan április 9-15. között lesznek az első pályázatok, vagyis nem is pályázatok, mert rendeletalkotással végezzük, amit ugyancsak sokan vitatnak, igaz, hogy nem kell fedezetigazolás a fejlesztéseknél, hogy ha rendeletet alkotunk, igaz, hogy 45 nappal rövidül az idő, de ez nem jó. Rendben van, döntse el a szakma, hogy jó vagy nem jó, mindenesetre mi ehhez ragaszkodunk. Sőt, szerintem példátlan módon a 62 jogcímből, ami ebben a programban is lesz várhatóan, körülbelül másfél év alatt tudjuk meghirdetni, ugyanis ehhez mindhez önálló informatikai program kell, tisztelt képviselőtársaim, hogy ha ezen a metodikán akarunk végigmenni; 19-et már most tanulmányozhat bárki a honlapunkon, mindenkitől várjuk a véleményeket - az első négyhez minél előbb, mert áprilisban meghirdetésre kerül. És nem gondolnám, hogy valaha is ilyenfajta társadalmi egyeztetés volt, hogy a jogszabálytervezet került fel két hónappal a meghirdetés előtt az FVM honlapjára.

Csak szeretném jelezni, hogy több száz vélemény érkezett, és bizony-bizony mi is bennhagytuk a mikrovállalkozás-fejlesztésnél például az atomreaktor ügyét is, mert átvettünk egy programot, amiben ilyen volt, most már nincsen benne. Ezeket csak azért mondom el, mert ha többen néznek valamit, és egy szakma komolyan vesz egy fejlesztési programot, akkor igenis, abból lehet hosszú távra is normális jogszabályokat készíteni.

Az, hogy miért preferáljuk a modernizációt? Hölgyeim és Uraim! A legnagyobb problémánk a piacokon az, hogy drágábban termelünk, mint mások, és sajnos pontosan azokkal vagyunk versenyhátrányban, akik nem csináltak ostoba kárpótlási törvényeket és ostoba szétverését a nagybirtokoknak. Ez igaz volt a kelet-német oldalra és igaz volt többek között a csehekre és a szlovákokra. Igazából ők a versenytársaink, tisztelt hölgyeim és uraim, és nem az Európai Unió régi tagországai, ahol a klasszikus európai modell működik. Tehát lehet ezt persze nem tudomásul venni, de ez a tiszta igazság. El kell menni a boltokba, meg kell nézni, hogy körülbelül mi az az áru, amivel nekünk most versenyezni kell.

Ha most erre nem lépünk, akkor egyet lehet itt: utána gyönyörű templomaink és kultúrházaink lesznek vidéken, csak az nem lesz, aki ezekbe majd elmegy, akár istentiszteletre vagy akár kulturális előadásra. Tehát ezeket nagyon komolyan kell venni, és azt gondolom, hogy komolyan is vesszük.

A másik: a mostani programokból és az Unió törekvéseiből tisztán látszik, hogy 2013 után semmilyen klasszikus termelési típusú támogatásra nem számíthatunk. Tehát az agráriumban gyakorlatilag meg fognak szűnni a közvetlen támogatások, ugyanis a WTO-megállapodásokban már előre megkötött programok szerint akár a piaci oldalon, akár a termelési oldalon teljes visszafogása lesz a támogatásoknak. Viszont ez nem azt jelenti, hogy megszűnnek a vidékfejlesztési támogatások.

Tehát magyarul: arra is figyelemmel kell lennünk, hogy egyrészt van-e az egyéb klasszikus vidékfejlesztési programoknak lehívó képessége. Amikor képviselő úr mondja, hogy az indikatív táblába kevés forrásokat raktunk mondjuk, a félig önellátó gazdaságokra vagy éppen a fiatal gazdálkodókra, csak szeretném jelezni, hogy amelyek még az ön közreműködésével készültek indikatív táblák, vért izzadtunk, mire máshová tudtuk átcsoportosítani a pénzeket, ugyanis több mint kétharmada kinn maradt volna az Európai Unióban.

Még egyszer ebbe a ziccerbe nem fogunk belemenni, képviselő úr, úgyhogy igenis, vállaljuk azt, hogy ez alapján az indikatív tábla alapján elindítjuk a programot. Én örülnék legjobban, ha nagyságrendekkel többet tudnánk lehívni ezen az ágon, ugyanis pontosan tudja ön is, hogy ezek nem kőbe vésett ügyek, minden évben megújíthatjuk ezt a pályázati kiírást. Tehát ha azt látjuk, hogy nem a modernizáció lesz a fő csapásirány, hanem mondjuk, éppen a klasszikus vidékfejlesztés és az a rész, akkor minden további nélkül ezeket a programokat át tudjuk írni.

Volt itt olyan felvetés is, hogy nem jó a farmtámogatás, Csáky képviselőtársam mondta ezt. Szeretném jelezni, én se örülök a farmtámogatásnak, de nem voltunk még akkor az Európai Unióban, amikor ezek a kérdések eldőltek, ugyanis totál termelésellenes. Ezt mindenki pontosan tudja. Nekünk egy dologra kell vigyázni, hogy ennek inkább az előnyeit hasznosítsuk, azt, hogy van, aki már korábban bevezeti, és várhatóan épül le termelés, mondjuk, a klasszikus európai országokban is, annak a helyére talán mi bemehetünk, ha még időben gondolkodunk, és időben fejlesztjük az ágazatunkat.

Tehát megvan ennek a maga problémája, én tudom, a dohány- és az egyéb ügyeknél is, de azt azért látni kell, hogy ez nem egy annyira ördögi dolog, csak tudni kell élni ezzel a lehetőséggel is, és pontosan ismerniük kell a szereplőknek, mielőtt bevezetjük, mert óriási félreértések vannak ezen a területen.

Azt is szeretném jelezni, hogy semmi bajom a tisztességes őstermelőkkel, még egyszer mondom, csak azt mondom, hogy kinn van egymillió igazolvány, van, akinél több is, ebből 600 ezret minden évben megújítanak, és nincsen 600 ezer őstermelő, aki kapál meg kaszál Magyarországon. Ezt felelősségem teljes tudatában ki merem jelenteni. (Göndör István tapsol. - Dr. Géczi József Alajos: Így igaz!)

Azt is látjuk azért ennek a vitának a kapcsán, és talán az erősít bennünket, hogy volt azért ennek az ellenzéknek egy kormányzati időszaka is. Az emberek nem felejtenek, szeretném jelezni. Tehát azt a dilettantizmust, ami abban a négy évben zajlott, főleg az agráriumban, azt azért elég nehezen felejti el a szakma. Ezt szeretném nagyon kihangsúlyozni. Igazából az volt a klasszikus falurombolás, de ezt mi soha nem mondtuk ki, mert nem vagyunk ennyire durvák, hogy ilyen szavakat használjunk, mármint nem a jó szándékot, hanem a szakértelmet hiányoltuk abban az időszakban is. Mi megpróbáljuk ezt a kérdést, legalábbis a mezőgazdaság oldaláról, és mondják meg, hogy milyen helyzet van, én úgy gondolom, hogy alapvetően, ha nem lenne érdeke az ellenzéknek ennek a háborús helyzetnek a fenntartása, a legnyugalmasabb időszaka van most az agráriumnak. Persze időnként kell egy ilyen témát feldobni, hogy ez azért ne így legyen, de azt gondolom, hogy mi ennek mindig ellen fogunk állni, és megpróbáljuk kifejezetten a szakma szabályai szerint vezetni ezt az ágazatot.

A nagybirtok és a latifundiumok ügye. Jeleztem, itt közben beszélgettünk a 12 állami gazdaságról, azok nem igazán a kéthektáros, kapával, kaszával és lovas ekével művelhető birtokok.

Érdekes módon azok a körök is ahhoz ragaszkodtak, amelyek mondjuk, most a másik oldalon állnak, tehát ilyen értelemben nem kellene ezt a kérdést feszegetni; ráadásul amit képviselő úrék támadnak időnként, és ma volt egy másik fajta vélemény is Jakab úrtól, ezt azért el kell hogy ismerjem, hogy itt igazából vannak a foglalkoztatottak, és vannak, akik a saját munkájukból élnek, és mind a kettő fontos számunkra.

(16.00)

Hivatalosan csak ez a kör, amely foglalkoztat a vidéken. Nagyon-nagyon óvnunk kell ezt a fajta működőképes foglalkoztatói kört, ugyanis ha ez is elmegy, akkor a falvak döntő többségében még nagyobb problémánk lesz. Ez nálunk, az én saját szülőfalumban is így van, ott az egyetlen foglalkoztató az a szövetkezet, amely hála istennek, 35 éve szövetkezet, és a mai napig működik, és teljesen normálisan végzi a dolgát, és nemcsak klasszikus gazdasági tevékenységet végez, hanem a sportkörtől a művelődési házig ugyanúgy fenntart mindent, mint a hetvenes vagy a nyolcvanas években.

Egyébként azt szeretném mondani, hogy annak ellenére, hogy most egy elég érdekes helyzet alakult ki itt a vidék kapcsán, én a hét végén nem rombolni megyek haza, hanem füvet nyírni, ez teljesen biztos. Azt javaslom mindenkinek, hogy akinek ideje van, az meg jöjjön ki csütörtöktől az F pavilonba, ahol megjelenik a magyar falu Budapesten, ugyanis LEADER-expó lesz az Utazás kiállításon, és igenis megláthatják, hogy ez a falu élni akar. Szeretném folytatni is akár ezt a vitát az ottani közönség jelenlétében, mondjuk, szombaton, bárkit várok innen is, ugyanis az is látszik, hogyha valami értelmes ötlettel állunk elő - és nyilván, akik itt vannak a páholyban, meg tudják erősíteni -, azonnal mozdul rá a vidéki lakosság. Egy biztos, van olyan falu, amivel, ha fejre állunk, sem tudunk vele mit csinálni, mert olyan közegben van.

De a következőt szeretném mondani. Én olyan iskolába jártam, ahol az első-harmadik meg a második-negyedik együtt járt. Ez eddig a szintig működik. Határozottan állítom, hogy két értelmes tanító nénivel ez a történet működtethető, amennyiben osztályonként legalább azért 15-20 gyerek van, mert egyébként meg a gyerek a közösségi élményt veszti el, amit nagyon nagy baj lenne, ha kihagyna. Viszonylag jó összevont iskolából kerültem gimnáziumba, fölötte vért izzadtunk az elit gimnáziumban az első évben, még egy normálisan működő falusi iskolából is.

Képviselőtársaim! Ne akarjunk a gyerekeinknek rosszat; most már lassan az unokáinknak, mert már nekem is huszon-egynéhány éves fiam van. Ne akarjunk nekik rosszat! Próbáljuk meg azt elfogadni, amit a világ meg Európa elfogadott, hogy azonos feltételek mellett ki lehet hozni az azonos tehetséget. De sokkal hátrányosabb helyzetű közegből soha nem fognak a gyerekeink felemelkedni, ha ebben ilyen merevek leszünk. Szerencsére ebben is csak ebben a patkóban vagyunk ilyen merevek egyébként, kint már teljesen mást beszélnek képviselőtársaink is. Azt gondolom, hogy ezekre tényleg oda kell figyelnünk.

A közlekedésre is oda kell figyelnünk, de nem úgy, hogy ezerforintos önköltségű vonatot működtetünk három embernek, hanem igenis vonjuk be azt a települési infrastruktúrát, ami létezik, a falugondnoki busztól kezdve az önkormányzatok eszközéig, és oldjuk meg például a hétvégi menetrendszerű autóbuszjáratot a kórházba, hogy be tudjanak menni az emberek, akár bérlettel is, akinek mondjuk egyébként bérlete van, de ne negyven hatszemélyes busszal. Ebben kell rugalmasabbnak lenni, és ehhez kérnénk majd az ötleteket, mert itt sok polgármester van, meg sok józan gondolkodású ember. Rakjuk már össze ezeket a lehetőségeket! Nagyon-nagyon sok minden van a kezünkben, ne engedjük ezt szétforgácsolódni.

Még egyszer mondom, a Pápa-Csorna vasútvonal - sajnálom, hogy nincs itt a polgármester úr - sem 20 liter gázolajon múlik. Egyébként felajánlottam, hogy ezt mindennap kifizetem, ha a Fidesz a többi költségét kifizeti ennek a vonalnak. Ezt a meccset a múlt héten lejátszottuk otthon, helyben. Ugyanis itt ilyen demagógia van, hogy összesen 20 liter gázolajon múlik, mondjuk, egy ilyen vasút közlekedése, de pontosan tudjuk, hogy ez nem igaz.

Azt gondolom, hogy összességében a mai vitában tisztán látszott, hogy van, aki fejleszteni akar, persze nyilván más is fejleszteni akar, csak nem érdekelt abban, hogy ez sikerüljön. Én meg azt gondolom, hogy az ország meg abban érdekelt, hogy ez sikerüljön. Én ehhez a közös munkához kívánok mindenkinek nagyon jó munkát, és természetesen továbbra is várjuk a véleményeket, eddig is befogadtuk, akár egyénileg, akár kollektíven is törvénymódosítások vagy jogszabályok formájában.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.)

Forrás: parlament.hu