ZSIGÓ RÓBERT, az oktatási és tudományos bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Államtitkár Úr! Valóban, az oktatási bizottság ülésén kisebbségben maradt vélemény is volt. A kisebbségben maradt vélemény természetesen nem vitatkozik az itt elhangzottak közül azzal, ami arról szólt, hogy össze kell fognunk sok mindenben, és nyilván nincs más véleményünk az ügyben, hogy milyen adatokat tartalmaznak akár az évi jelentések, akár maga ez a jelentés.

A problémánk mással volt. 2000-ben, amikor elfogadtuk a kábítószer-ellenes nemzeti stratégiát, egyetértés volt abban, hogy valóban szükség van egy olyan programra Magyarországon, amely a kormányzati erőforrásokat, az önkormányzati lehetőségeket és a civil szervezetek, szakemberek tudását összefogja, ebben egyébként széles társadalmi egyeztetés is volt akkor, és egy világos program mentén próbálja végrehajtani a rövid, a közép- és a hosszú távon megfogalmazott célokat. Sajnos mára az a helyzet adódott, és ezt nem elsősorban mi mondjuk, pláne nem az oktatási bizottság ülésén, hanem például tavaly, amikor az eseti bizottság is vizsgálódott ez ügyben, maga a minisztérium egyik meghívott vendége mondta azt, hogy bizony annak a nemzeti stratégiának, amely 2000-ben elfogadásra került, bizonyos tekintetben a végrehajtása veszélybe került.

Két oka lehet talán ennek, és ez a bizottsági ülésen is elhangzott. Az egyik az, hogy magának a kábítószerügynek, a kábítószer-koordinációnak a presztízse a kormányzaton belül, hogy finoman fogalmazzunk, erősen háttérbe szorult, az érdekérvényesítő képessége pedig meggyengült. Hiszen akkor fogadta el az Országgyűlés a nemzeti stratégiát, amikor még egy külön minisztérium, az Ifjúsági és Sportminisztérium állt, és ennek egy külön helyettes államtitkársága foglalkozott a kábítószerügyi koordinációval, azon szereplők összefogásával, illetve a pénzügyi lehetőségek összefogásával, amelyek erre a területre kerültek.

(12.10)

Valóban sok száz millió, néha milliárd forint fölötti összegek is szerepelnek, ha a költségvetési törvényeket megnézzük, ugyanakkor ha megvizsgáljuk azt is, hogy ebből mekkora összeg az, amely valóban hasznosul ezen a területen, amely valóban olyan programokra költődik el, amelynek van eredménye, lehet eredménye, akkor már nem lehetünk ilyen bizakodóak. Tehát a másik ok a presztízsveszteség mellett a költségvetési támogatás - finoman fogalmazva - kiszámíthatatlansága. Bizony nagyon sok olyan iskola, nagyon sok olyan program volt vidéken, amelyet több évre előre terveztek, mert hát akik ezen a területen dolgoznak szakemberek, azok tudják, hogy ahhoz, hogy eredményt érhessenek el - és ez a nemzeti stratégia is így készült -, évekre előre kell programokat tervezni, és eredményes egy program négy-öt-hat év múlva lehet talán. Több olyan iskolai program van ma Magyarországon, amely épp a kiszámítható vagy kiszámíthatatlan költségvetési támogatás miatt szűnt meg vagy szakadt meg, és ezzel a helyi erőforrások összerakása után végül is nem kútba vagy kárba veszett ez a néhány esztendős munka.

Az is probléma ezzel a jelentéssel, hogy nem követi a nemzeti stratégia felépítését, és túllépett rajta az idő. Fontos dolog az Országgyűlésben tárgyalni 2003-2004-2005-ös adatokról, de most egy új parlamenti ciklus van, egy új kormányzati ciklus, és nem nagyon tudunk ebből a jelentésből a mai napokra következtetéseket levonni, információkat kapni.

A másik probléma a határozati javaslatban van, hogy 2000-ben, amikor elfogadtuk a nemzeti stratégiát, akkor az ahhoz kapcsolódó határozati javaslatban az volt benne, hogy kétévente a kormány köteles benyújtani a jelentését a nemzeti stratégia végrehajtásáról. Most úgy tűnik - és elnézését kérem a kormánypárti képviselőnek vagy államtitkár úrnak is -, mintha a kormánynak nyűg lenne ez a terület, mintha kevesebbet kívánna erről beszélni, és a határozati javaslatban számunkra elfogadhatatlan az, hogy két évről három évre növekedne ez az idő, tehát ezután a kormánynak háromévente kellene beszámolnia.

Ezek voltak nagyjából az oktatási bizottság ülésén azok az okok, amelyek miatt nem támogattuk az általános vitára való alkalmasságot.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az ellenzéki oldalon.)

Forrás: parlament.hu