DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Államtitkár Úr! Egyik csodálatból a másikba tud ejteni: mint fiatal államtitkár azokkal az elmúlt négy évben már becsontosodott érvekkel jön, hogy egy 9 százalékos hiányt produkáló költségvetést hozó kormányzat 3 százalékot kér számon egy másik kormányzaton. Már bocsánat, én azt gondolom, hogy ennél kicsit szerényebben kellene ezt tennie, hiszen a maastrichti feltételeket 2004-től vállalta a kormányzat; ha megnézzük, hogy ahhoz képest milyen arányt tudott képviselni a kormányzat, akkor azt gondolom, ennél óvatosabban kell fogalmazni, hogy finoman fogalmazzak.

Még egyszer, hogy miről beszéltem, mert láthatóan problémát okozott az államtitkár úrnak, hogy ezt megértse. Én kritikát gyakoroltam azzal kapcsolatban, hogy 2002 száznapos programja keretében az államháztartási törvényt föllazították, kedves államtitkár úr. Igaz, hogy ön még nem volt itt akkor, szakértő volt, de ezt a parlament többsége, az MSZP-SZDSZ-többség föllazította. Utána jött a költségvetési hiánynak az az elszaladása, ami mára oda vezetett, hogy egy átfogó költségvetési reformot kell végrehajtani az államháztartás szabályozását tekintve is. Ahogy képviselőtársaim itt mondták, legalább a szabályokat be kellene tartani; ahogy egy cégtől, egy magánszemélytől, egy önkormányzattól elvárjuk, ugyanúgy elvárható a parlamentben, hogy a kormányzat ne számon kérjen rajtunk, hanem mi kérjük. Engedjék már meg, ha a kormány mintegy kiszolgáló szervezete a parlamentnek, mégiscsak inkább talán számon kérhessük már azt, hogyha rosszul gazdálkodtak. Márpedig a számadatok ezt mutatják: nagy hiány, nagy veszteségű állami vállalatok, leromló állami vagyon. Ebben nincs vita, gondolom, mert ebben egyetértünk. Akkor az elmúlt öt évnek a felelősségét nem lehet áthárítani azzal, hogy a világ rossz. Ha nem tudják, akkor hagyják abba, adják át másnak ezt a munkát.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu