DR. DANCSÓ JÓZSEF, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Államtitkár Úr! Talán megengedhető az általános vitában az, hogy kicsit elgondolkodjunk azon, amit az államtitkár úr az expozéjában felvetett, hogy milyen gyors változások zajlanak a pénzügyi szektorban, ami jellemző volt az elmúlt három évre. S előrejelzésként azt vetítette elénk, hogy az elkövetkezendő időszakban is ez fog bekövetkezni. Annyiban ezt mindenképpen meg tudom erősíteni, hogy ha belegondolunk az elmúlt évek törvénykezési feladatába és munkájába, akkor azt tapasztaljuk, hogy minden parlamenti ciklusban, minden félévben, minden ülésszakon előjöttek a tőkepiaccal, a hitelintézetekkel kapcsolatos törvények, gyakran a biztosítóintézetekkel kapcsolatos törvények is. Elgondolkodik az ember azon, hogy valóban ilyen gyorsan változik-e ez a szektor, vagy pedig a szabályozó intézmények, hatóságok vannak lemaradva, illetve nem készítenek pontos törvényjavaslatokat az Országgyűlés számára, ezáltal mindig, minden félévben újra elő kell venni, meg kell nyitni ezeket a szabályokat, ami nyilván - mint az adótörvények esetében is - nem szolgálja a biztonságot, hiszen az állandóan változó szabályok bizony sosem a jogbiztonság irányába mutatnak.

Ráadásul ez a terület az, ami igen érzékenyen reagál ezekre a változásokra, és nagyon nagy lobbierővel is bír adott esetben, hiszen egy-egy szabály megváltoztatása itt nagyon gyorsan kézzelfogható, és bizonyítható, hogy mekkora előnyhöz vagy hátrányhoz juttathatja a piaci szereplőket.

Ráadásul a pénzügyi rendszer stabilitása, ami úgy gondolom, alapvetően megvan, különösen a hitelintézetek tekintetében, nem biztos, hogy azokat a törvénymódosításokat, szabályokat igényli, ami megvan ezekben a törvényekben. Talán érdemes elgondolkodni azon is, hogy mely passzusok azok, amiket az elmúlt években egyáltalán használtak, használtunk, illetve használni fogunk az elkövetkezendőkben, hiszen a törvény már annyira cizellált, hogy némi derültséget kiváltva, a költségvetési bizottság ülésén a hitelintézeti törvény 32. §-a (2) bekezdésének b) pontjából idéztem; halandó ember azokat a mondatokat, szavakat, amelyek ebben benne vannak, már valószínűleg nem érti, sőt a szakembereknek is komoly fejtörést igényel az értelmezésük. Ez viszont már veszélyt jelent, hogyha a szakembereknek is nagyon oda kell figyelniük, illetve ha többféleképpen értelmezhetnek azonos szavakat és mondatokat. Tehát én úgy gondolom, hogy maga ez az egész szabályozás bizonyos értelemben teljes átgondolást igényelne, hogy valóban ezekre a szabályokra így van-e szükség, ilyen megfontolással, ilyen cizelláltsággal.

Persze érvként lehet azt felhozni, hogy ma Magyarországon nagy nyereségtartalommal és jól működik különösen a hitelintézeti rendszer, aminek nyilván örülünk, hogy jól működik. Lehet azt is mondani, hogy erős korreláció van ezen részletes és mindenre kiterjedő szabályozás, valamint a pénzintézeti szektor profitabilitása között. Ezen lehet gondolkodni, lehet ezzel egyetérteni, lehet ezzel nem egyetérteni, de ez a nagy profitképesség összességében mindenképpen a gazdasági rendszer, a pénzügyi közvetítők stabilitását jelenti.

(14.20)

Az más kérdés, még egyszer mondom, hogy hogyan van ez szabályozásilag összehangolva, jól megfogalmazva.

Ha már a tárgyalás metódusánál tartunk, az is egy érdekes megoldás, ahogy tárgyaljuk ezeket a törvényeket, hiszen az elmúlt években általában az volt a jellemző, hogy salátatörvényekként kerültek be a tisztelt Ház elé. Tehát a jelzálog-hitelintézeti törvénytől kezdve a lakás-takarékpénztári törvényen át gyakorlatilag egy jogszabályban mindent elrendeztünk, úgy gondoltuk, hogy legalábbis hosszú évekre, de mint kiderült, mindig csak arra a fél évre rendeztük el. Most egy ilyen köztes megoldás van, hiszen nem arról van szó, hogy minden egyes törvényt külön-külön tárgyalnánk, hanem arról van szó, hogy most összevontuk a hitelintézetit és a tőkepiacit a tárgyalások során, de a biztosításról szóló törvényt, illetve a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéről szóló törvényt külön tárgyaljuk, de államtitkár úr az expozéját viszont mind a négy törvényre vonatkozóan egyben mondta el a házbizottság ajánlása és szabályrendszere alapján.

Tehát azért mondom, erre nem is gondoltam, hogy ilyen köztes megoldásokat lehet itt a tárgyalások során kitalálni, de úgy látom, hogy innovativitásban rendkívül találékonyak a kormányzó erők. Persze talán nem is ez a leglényegesebb dolog, viszont jelzi a súlyosságát, a súlyát, illetve azt a kényszert, mozgást, ami e körül a szektor körül van, létezik.

Valóban, ahogy a kisebbségi vélemény elmondásakor is jeleztem, igen hosszú és tartalmas vita volt a költségvetési bizottságban erről a törvényjavaslatról. Meg kell mondanom, hogy igen jól szerepelt a Pénzügyminisztérium főosztályvezető asszonya, hiszen nagyon felkészültnek mutatkozott a vita során, és igen sok kérdésben meggyőzően érvelt a törvényjavaslatban lefektetett vélemény, illetve paragrafusok mellett, ami nagymértékben befolyásolta a mi véleményünket is, hiszen nem mindegy az, hogy szakmailag hogyan tárgyaljuk, hogyan kezelik ezt a törvényjavaslatot. Én ezen a helyen is hadd szóljak róla dicsérően, mert rendkívüli felkészültséget mutatott e témák tárgyalása során.

A problémás részekre utalnék még, ígértem is az előző hozzászólásomban, hogy erre ki fogok térni. Valóban érdekes és izgalmas kérdés, és az elmúlt fél évben, az ősszel is beszéltünk erről, szabályozás is született róla, de látható, hogy valahogy ezt nem nagyon sikerül eltalálni, ez a hozam- és a tőkegarancia kérdése. Ez egy nagyon fontos kérdés, hiszen az elmúlt években számtalan esetben láttuk azt, hogy bizony magas hozamot ígértek befektetési vállalkozások, és utána meg is lett ennek a böjtje, illetve az eredménye, mert nagyon gyorsan kiderült, hogy pilótajátékokról volt szó, és a legvégén a sok száz, illetve több ezer kisbefektető látta ennek a kárát. Sajnos ez az elkülönítés, hogy hogyan lehet és mi módon lehet hozamra ígéretet tenni, illetve hogyan lehet tőkegaranciát vállalni, ebben a törvényjavaslatban sincs megnyugtatóan kezelve, hiszen azt látjuk, hogy gyakorlatilag belé van involválva a hozamgaranciába a tőkegarancia is, ami helyes is lehet adott esetben, viszont akkor a szabályozás, amit a javaslatban leírtak, véleményünk szerint nem helytálló.

Mire gondolok itt? Az szerepel benne, hogy vagy bankgaranciával, vagy a befektetési politika bemutatásával lehet gyakorlatilag hozamgaranciát, illetve tőkegaranciát vállalni. Megítélésünk szerint ez nem helyes, mert ha ez a szabályozás, akkor mindenképpen egy "és" kötőszót, illetve relációt kellene alkalmazni, hiszen teljesen más kockázati elemet jelent egy bankgarancia, gyakorlatilag adott esetben, ha megfelelő bank nyújtja, ez talán még kockázatmentesnek is értékelhető, és egészen más, amikor én papírra leírok valamit, és így vállalok, úgymond, a befektetési politikámmal megnyugtató módon a hozamra garanciát, illetve ígéretet. Úgy gondolom, ebből is látszik, hogy ez a kettő nem ekvivalens, nem feleltethető meg egymásnak, teljesen más kockázati elemet tartalmaz ez a két fogalom.

Ugyanez van a kereskedési könyvben levő eszközök esetében is, ott is gyakorlatilag a szabályozás úgy szól, hogy azt az eszközt kell a kereskedési könyvben kimutatni, amelyre fedezeti ügyletet lehet kötni, vagy forgalmazhatósága nem áll korlátozás alatt. Megítélésem szerint ez így nem helyes, itt megint egy "és" relációt kell alkalmaznunk, hiszen elég furcsa lenne, mondjuk, egy olyan eszközre fedezeti ügyletet kötni, amely valamilyen szempontból korlátozás alatt áll a forgalomképesség szempontjából, és viszont is úgy gondolom, hogy ez a helyzet.

Az ingatlanértékelőkre vonatkozó szabályokat Kékesi képviselő úr említette. Valóban teljes egészében vagy jelentős mértékben átszabásra, újraszabályozásra kerül ennek a kérdésköre. Gyakorlatilag helyes irányba is lép a javaslat e tekintetben. Egyetlenegy elemet találok, ami mégis azt mutatja, hogy újragondolásra és módosításra szorul a javaslat, ez pedig arra vonatkozik, hogy milyen hátteret kell biztosítani az értékelőknek, a vagyonértékelőknek a tekintetben, hogy egy-egy ingatlanalap alkalmazhassa őket. A törvényi szabályozás úgy szól többek között, hogy 375 millió forintos felelősségbiztosítással kell rendelkezniük, vagy ennek az összegnek megfelelő vagyoni biztosítékot kell nyújtani.

Már a vita során is kiderült, hogy mit értünk vagyoni biztosíték alatt, az nem egyértelmű és nem kézzelfogható, ráadásul a törvény szabályozása úgy szól, hogy gyakorlatilag nyilatkozattal elfogadható a felügyelet számára az, ha valaki nyilatkozik arról, hogy az a vagyoni biztosíték, amelyet ő felmutat, az valóban 375 millió forintot ér adott esetben. Most én úgy gondolom, tisztelt képviselőtársaim is érzik azt, hogy gyakorlatilag a felelősségbiztosítás és egy körül nem határolt vagyoni érték - amit talán ugyanaz az értékbecslő fog becsülni, akinek a tevékenységét ilyen értelemben minősítjük? -, szóval ez a kettő nem megfelelő egymással, nem megfeleltethető egymással. Itt vagy pontosítjuk, hogy mit értünk vagyoni biztosíték alatt, vagy pedig hagyjuk el, mert további problémákat fog okozni.

Az ingatlanok értékelésének metódusai a piaci összehasonlítási alap, a hozamszámításon alapuló értékelés, illetve az újra-előállítási költségen történő értékelés, úgy gondolom, hogy végre helyére került, jól van szabályozva, megfelelő módon, a klasszikus hármas értékelést ilyen értelemben sikerült beépíteni, beemelnünk a törvényjavaslatba, tehát végre ez helyén kezelendő. Illetve az is egy fontos kérdés, hogy az ingatlanalapok esetében a saját tőkéjüknek 15 százalékát likvid eszközökben kell tartani, ami szintén a pénzügyi biztonságot szolgálja.

A kockázati tőkealapok. Úgy gondolom, annál jelentősebb újragondolása, újszabályozása történt meg, mint képviselő úr jelezte. Alapvetően helyes irányba lépünk ezzel. Inkább az a nagyobb probléma, hogy továbbra sem működnek azért jelentős mértékben és mennyiségben kockázati tőkealapok Magyarországon. Ezeknek az elterjedését bizony szorgalmazni kellene, nyilván szabályozási oldalról ennél sokkal több nem tehető. Világos, egyértelmű feltételek meghatározásával keresni kellene az okot, hogy vajon miért nem tudják betölteni azokat a funkciókat, amelyeket számukra szánunk.

Érdekes kérdés itt a központi értéktár és az elszámolóházi tevékenység tulajdonosi helyzetének vizsgálata. Egyrészt szét lett választva az elmúlt szabályozás során a központi értéktár és elszámolóházi tevékenység tulajdonosi szempontból is, most pedig egyfajta megengedése tapasztalható az egymásban való tulajdonszerzésnek.

És a díjstruktúráról, ami érinti a hitelintézeteket, illetve a befektetési vállalkozásokat is, valóban megkaptuk azt a háttérbecslést - mert számításnak igazán azért nem mondható, mert számítás akkor lenne, ha kiszámították volna, hogy mondjuk, 2005-re vonatkozóan, vagy ha már rendelkezésre áll, nem tartom valószínűnek, de 2005-re vonatkozóan a jelenlegi díjfizetés mellett és az új szabályozás mellett milyen bevételekkel számolhat a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete, nem ez történt meg, hanem gyakorlatilag egy becslés 2007-re vonatkozóan és egy további becslés 2008-ra vonatkozóan.

(14.30)

Ezen számítások alapján én összességében sem látom azt, hogy 30 százalékkal csökkenne a díjfizetés mértéke, ahogy én számolom, ez körülbelül 20 százalékos csökkenést jelent, ez gyakorlatilag két szám elosztása, és ez ennyire jön ki. Másrészt a struktúrájában is az látszik, hogy a bank, szakosított hitelintézet esetében növekmény, tehát növekedés fog bekövetkezni, majdnem 10 százalékos, míg a többi pénzügyi közvetítő esetében csökkenés. Ráadásul a hitelintézetek esetében a befektetési, szolgáltatási tevékenységet ki is vették a díjfizetés alól, tehát ezt megint pontosítani szerencsés és kell.

Talán még célszerű szólni a lakás-takarékpénztári szabályok módosításáról. Itt a bizottsági vita során kiderült, hogy egy viszonylag kis kört érint ez, tehát körülbelül ezer személy az, aki olyan státusban van, amely beemelésre kerül, és kiutaláshoz juthat a lakás-takarékpénztári rendszeren keresztül. Az egy további érdekes kérdés, hogy a lakás-takarékpénztárak egymásban tulajdont szerezhetnek, itt piacbővülésre hivatkozott az előterjesztő. Én azt is látom benne, hogy egyfajta monopolizáció következhet be a magyarországi piacon.

Összességében azt tudom mondani, hogy az irányokkal egyetértünk, gyakorlatilag elfogadható ez a szabályozásmódosítás. Ha azokat a pontosításokat, amelyeket megteszünk, megtettünk, sikerül beemelni a törvényjavaslatba, akkor támogatásra is mindenképpen méltóvá válik ez a csomag.

Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps.)

Forrás: parlament.hu