DR. IVÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Kedves Kollégák! Kedves Képviselőtársak! Ahogy körbenéztem az elmúlt esztendőben itt a parlamentben, nem láttam, hogy valaki is öregedett volna, de idősödni idősödtünk. Azzal szeretném kezdeni, hogy a fogalmak használata, a fogalmak értelmezése és az ennek megfelelő intézkedések meghozatala rendkívül fontos, hiszen - mint nagyon jól tudjuk - az idősödés az időbeni változások sorozata, az öregségnek viszont már vannak olyan oldalai is, amelyek súlyos, kóros problémákat jelentenek, tehát betegségekkel, mégpedig halmozott betegségekkel kapcsolódnak össze.

E fogalmi bevezetés után azt is szeretném mondani, hogy három nagy robbanás plusz egy kiegészítő robbanás zajlik a földön globálisan. Az első a népességrobbanás, ami demográfiai kérdés. A második a hosszabb életűség. Az emberek relatíve ilyen hosszan soha nem éltek, és ezen belül egy időben ennyi nemzedék egymás mellett még soha nem élt, sajátos viszonyaik figyelembevételével. A harmadik az információrobbanás. Hihetetlen mennyiségű ismeret, inger zúdul ránk, és az idősödő, az idős korú embereknek éppen ebből származóan a "lemaradása" a fiatal nemzedékekhez viszonyítva óriási feszültségeket, konfliktusokat és utánfutó-szervizeléssel is nehezen helyrehozható lehetőségeket jelent. Demográfiailag a negyedik robbanás is nagyon fontos, hiszen felgyorsulás van, és az akceleráció rendkívül nehézzé teszi a tervezést, a megoldást, még ha tudjuk is, hogy miről van szó.

S a jövőre nézve kiegészítettem a mai mondókám azzal a megjegyzéssel a magam és mindannyiunk számára, hogy a rejtőzködő idősügy ma és holnap. Miért mondom, hogy rejtőzködő idősügy? Azért, mert rendkívül súlyos problémákat élünk meg, következetesen figyelemmel kísérjük, tudományosan kutatjuk - én ötven éve foglalkozom ezzel, hiszen azóta dolgozom az orvosegyetemen -, és rendkívüli gondot jelent az, hogy vajon melyiket részesítsem előnyben, az idősödés folyamatainak az úgynevezett fenntartható egészség és életminőség szempontjából való karbantartását, segítését, vagy pedig a kialakult betegségekkel kapcsolatosan valamilyen megelőzést, illetve azok ellátását, rehabilitálását vagy utógondozását, gondoskodását.

Demográfiailag ma Magyarországon a következők emelhetők ki: öregedő és fogyó népesség vagyunk, tehát szemben a világ nagy robbanásával, mi fogyatkozunk, amikor öregszünk. Fogyó családok: az elkövetkező 15-20 éven belül közel 240 ezer úgynevezett klasszikus vagy tradicionális család fog fölbomlani. Növekvő válások száma, csökkenő gyermekszám, növekvő női arány, növekvő férfihalálozás, növekvő női krónikus betegségek - ez nagyon lényeges, hiszen a hölgyek nálunk hosszabb ideig élnek, de lényegesen több krónikus megbetegedésben szenvednek -, növekvő rászorultság, növekvő regionális különbségek még ma is, és az esélyszóródás, valamint a kockázat növekedésének beláthatatlan, áttekinthetetlen formája.

A mai időskorukba kerülőknek egyre kevesebb gyermekük lesz ezek után, egyre kevesebb unokájuk van, ők maguk is alacsonyabb gyermekszámú családokból származnak, kevesebb hozzájuk hasonló korú testvérük, unokatestvérük van. A kiterjedt családi támogató rendszer - és ezt hangsúlyozom - egyre kevesebb személyre korlátozódik, a megnövekedett földrajzi mobilitás pedig még ezt a kisebb létszámú családot is megosztja. A kapcsolatrendszer szűkülésével a szubjektív, informális, érzelmi alapon nyújtott támasz visszaszorul, és ezt anyagi eszközökkel sem tudjuk ellentételezni és helyettesíteni.

Hogy néz ki a mai valóságunkban az, amire támaszkodnunk kell a jövőkép szempontjából? Az idősek méltóságát, értékét hangsúlyoznunk kell. Megtartásuk a közéletben minél hosszabban, szakspeciális ellátásukra van szükség; esélyközeliségük fejlesztése, kockázataik csökkentése, a humán erőforrás, imázs teremtése, jogbiztonságuk növelése, az élethosszig való tanulás, a fenntartható egészség és az életminőség védelme, valamint nemzedéki együttműködés.

Ezekkel kapcsolatosan javaslataim a következők. Az idősügy ötpárti politikai vitafórumának és vitanapjának a megszervezése feltétlenül szükséges. A geriátriai hálózat kialakítását végre el kell kezdeni, még akkor is, ha 1997-től már elkezdtünk bizonyos dolgokat, amikor az Európai Unióban felvették a geriátriát a szakorvosi listára. A nemzedéki transzferek vizsgálatát meg kell tennünk, az idős betegek szociál-egészségügyi ellátását és költségvetési alfejezetben való elkülönítését biztosítanunk kell, és a meglévő civil szervezetek fórumát rendszeresen, legalább évente meg kell tartanunk. A célpontok természetesen a szociál-egészségügy, a geriátriai szakmaiság, a geriátriai hálózatépítés, a szakmai minőség fejlesztése, az idősödés és az idősbiztonság garanciái, a nyilvánosság, az informálás és a szerepek támasza.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Forrás: parlament.hu