DR. UJHELYI ISTVÁN önkormányzati és területfejlesztési minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Remélem, hogy a tárca most soron következő előterjesztése is legalább ilyen konszenzusos és a parlamenti politikai erőket szakmai vitára, majd pedig közös szavazásra sarkalló, jogilag korrekten előkészített - ahogy az előbb hallottuk - előterjesztés lesz.

A kormány által benyújtott és a parlament előtt lévő törvénymódosítás egy nagyon speciális, még 1971 előtti jogszabályok alapján keletkezett, a magántulajdont érintő hatósági kiutalással létrejött lakásbérletek végleges felszámolása kapcsán kialakult helyzetet kívánja rendezni. A korabeli jogszabályok alapján keletkezett kényszerbérletek esetében a magántulajdonos bérbeadó úgy köthette meg a bérlővel a lakásbérleti szerződést, hogy azt a volt tanácsi lakásügyi hatóság a határozatával elrendelte vagy engedélyezte, ennek következtében a tulajdonos szabad akarata és szabad rendelkezési joga korlátozva volt. A lakástörvény alapján az ilyen lakásbérleteket 1996. december 31-ig, illetve meghosszabbított határidővel 1998. december 31-ig meg kellett szüntetni. Ehhez a törvény önkormányzati és központi költségvetési szerepvállalást írt elő, mégpedig önkormányzati cserelakás felajánlásával vagy a bérlőnek pénzbeli térítés fizetésével. Mindezen megoldási módokhoz a költségvetés 30 százalékos támogatást biztosított.

Az Alkotmánybíróság 2006. június 15-i határozatával előírta a lakástörvény módosítását, mert a hatályos törvényi szabályozás alapján csak a 2007. június 30-ig megtett bejelentések esetén volt köteles az önkormányzat a feladatát teljesíteni, ezáltal maradtak még megoldatlan helyzetek a lakásbérleti rendszerben. Ténylegesen elmondható, hogy 1998. december 31-ig megszűnt az összes kényszerbérlet 98 százaléka, de az önkormányzatok elmúlt év őszi konkrét adatai szerint 36 darab - jól hallották, 36 darab - kényszerbérlet még fennmaradt az országban.

Tisztelt Országgyűlés! Az Alkotmánybíróság határozata értelmében a most előterjesztett törvénymódosítással a tulajdonosok szabad rendelkezési jogát kívánjuk garantálni, méghozzá oly módon, hogy kiszámítható legyen számukra a kényszerbérletek végleges megszűnése. Ezáltal rendezzük ezt a hosszú évek, évtizedek óta húzódó helyzetet. A jelen törvényjavaslatban ezért már nem egy konkrét dátum szerepel, hanem egy fix belátható időtartam, ez a korábban már bejelentett kényszerbérleteknél a törvénymódosítás hatálybalépésétől számított három év. A három év a most már határidő nélküli, bármikor újonnan bejelenthető kényszerbérleteknél a bejelentéstől számít. Meg kell azonban említeni, hogy az új bejelentések száma csak nagyon kevés lehet, mert 1971 után ilyen típusú bérletek már nem jöhettek létre.

A törvényjavaslat a korábbi kettő helyett négyféle megoldási lehetőséget tartalmaz. Az önkormányzat a bérbeadó tulajdonossal is megállapodhat pénzbeli térítés fizetésében, és megállapodhat vele a lakás bérlővel lakottan való megvásárlásában is.

(14.10)

El kell mondani, hogy a kényszerbérleteknek közel 30 százaléka, a kényszerbérlő vagy a tulajdonos együttműködésének hiánya miatt maradhatott fenn ilyen hosszú ideig. Ezért a jelen törvényjavaslat egyik legfontosabb eleme az együttműködés.

Új rendelkezésként jelenik meg, hogy ha a három év alatt a felek egyik megoldásban sem tudnak megegyezni, a korabeli törvénnyel létrehozott kényszerbérlet kényszerjellege e törvény alapján megszűnik. Ez a lakásbérlet további fennmaradását jelenti azzal a biztosítékkal, hogy a bérbeadó tulajdonos a lakbért nyugdíjas bérlők esetén - és tegyük hozzá, 99 százalékuk ilyen - csak az önkormányzati szociális lakbérmérték háromszorosáig emelheti. Ez a nyugdíjas önkormányzatilakás-bérlőkével azonos védettséget ad és jelent a bérlők számára.

A törvényjavaslat által javasolt, lakásonként egységes 2 millió forintos költségvetési támogatás megfelel a korábbi 30 százalékos mértékű állami szerepvállalás fenntartásának. Ez a jelenlegi felmérés szerint ismert 36 kényszerbérlet esetén 72 millió forintot jelent, aminek felhasználására a hároméves időtartamban ütemezve kerül majd sor.

Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat elfogadásával lehetővé válik, hogy az 1971 előtti utolsó, a magántulajdonra hatósági beavatkozással létrejött kényszerbérletek belátható időn belül valóban kiszámíthatóan és véglegesen megszűnjenek, a tulajdonosok a rendelkezési jogukat szabadon gyakorolják, egyúttal azonban az ilyen bérlők a lakhatás szempontjából ne kerüljenek hátrányosabb vagy kiszolgáltatottabb helyzetbe. Megítélésünk szerint így minden érintett számára megfelelő a benyújtott törvényi szabályozás.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Kérem, hogy a törvényjavaslatot vitassuk meg, és az Országgyűlést arra biztatom, hogy fogadjuk el.

Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

Forrás: parlament.hu