JAUERNIK ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Domokos képviselő úr újból felhívta a figyelmemet a 13. havi járandósággal kapcsolatos korábbi változásokra. Szeretném emlékeztetni a képviselő urat arra - együtt ültünk akkor a költségvetési bizottságban -, hogy én nem vagyok büszke arra, ami történt az elmúlt években, de ha a képviselő úr visszanézi az irományokat, akkor megtalálja, hogy volt egy olyan indítvány, amely teljesen másról szólt, mint amit végül is a költségvetési bizottság javaslatára fogadtunk el. Persze, én azt a költségvetési bizottsági javaslatot megszavaztam, amely a költségvetés hiánya miatt előre próbált menekülni. Ezt lehet mondani trükközésnek, de lehet mondani a pénzügyi-könyvelési művelet megváltoztatásának is. Tehát a költségvetési bizottság indítványa volt az, amit végül is a parlament elfogadott, de sajnálatos módon nem azt, amelyet vagy saját nevemben nyújtottam be, vagy pedig önkormányzati bizottságként. Az jó volt, képviselő úr, nézze meg!

Talán van még annyi időm, hogy a vizitdíjról szóljak. Ehhez nem értek annyira, mert az más kérdés. (Domokos László: Majd fizeted.) Természetesen, ugyanúgy, mint mindenki, képviselő úr. Önök most kifogásolják azt, képviselő úr, hogy benne van ebben a törvényben, hogy ez a költségvetés része. Megkérdezem: ha nem a költségvetés része, akkor mi? Ha önök most e passzus helyett beírják, hogy ez mi, akkor azon el fogunk gondolkodni. Zárójelbe teszik, és odaírják, hogy mi. Ha ez nem a költségvetés része, ez akkor is valami. Ha ez nem a költségvetés része, tesznek rá javaslatot, meggondoljuk, hogy az-e, és akkor rögtön nincs ilyen. Mert higgye el, nem arról van szó, hogy lehet-e népszavazást tartani vagy nem! Ha javaslatot tesznek ebben, akkor azt meg tudjuk gondolni, meg tudjuk fontolni, hogy jó-e az a módosító javaslatuk. Az nem hangzott el, mert az, hogy tiltakoznak, az igen, de ha nem a költségvetés része, akkor mi.

Köszönöm szépen, elnök úr.

Forrás: parlament.hu