FOGARASINÉ DEÁK VALÉRIA, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Országgyűlési Biztos Urak! Tavaly, amikor az országgyűlési biztosok beszámolóit tárgyaltuk, mármint a 2005. évi munkájukról szóló jelentést, azért volt nevezetes az időpont, mert a magyarországi ombudsmanok tevékenysége 10. évfordulója alkalmából magát az intézményt is méltattuk. Itt és most ugyancsak különleges az alkalom, hiszen Lenkovics Barnabás és Takács Albert uraknak a hatéves megbízatásuk utolsó teljes évéről szóló beszámolójáról beszélünk. Indokolt tehát a számvetés most is, és indokolt, hogy a Magyar Szocialista Párt országgyűlési képviselőcsoportja álláspontjának ismertetését a méltatással kezdjem ismét.

Tizenegy év tapasztalata bizonyítja egyértelműen, hogy az állampolgári jogok országgyűlési biztosáról szóló 1993. évi LIX. törvény olyan intézményt hozott létre, amely az alkotmányos jogok védelmének hazai rendszerében kiemelkedő fontosságú szerepet tölt be. A magyar lakosság mára jól tudja, hogy a szószóló azért van, hogy ha az állampolgár úgy érzi, méltánytalanság érte, és már minden lehetőséget kimerített, járt már minden hivatalnál, és nem intézték megnyugtatóan az ügyét, akkor még fordulhat hozzá. Az ombudsman ismer minden jogszabályt, van mindenhová bejárása, van szava, van tekintélye, és az a dolga, hogy az állampolgárt a jog és a hatóságok szövevényében megsegítse, akár csupán tájékoztatással vagy tanácsadással, akár a törvényesség betartását célzó felszólalással, akár a jogszabályok, az eljárási szabályok megváltoztatásának kezdeményezésével.

Tisztelt Ház! Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának és általános helyettesének 2006. évi tevékenységéről szóló beszámoló arról győz meg minket, hogy az ombudsmanok - munkatársaikkal együtt - az elmúlt években is példás módon teljesítették megbízatásukat. A számok elsősorban a munka mennyiségére utalnak, de levonható belőlük más következtetés is, ezért nem baj talán, ha néhányat megismétlek, bár elhangzottak: 4038 ügy, 723 szóbeli panasz, 3271 írásbeli megkeresés és 44 hivatalból indított eljárás az év mérlege.

Sokat mond a panaszok megoszlása az érintett szervek és az ügy jellege szerint. Vezetnek - mármint százalékos megoszlásban - a helyi polgármesteri hivatalok és önkormányzati testületek 15,9 és 5,1, összesen 21 százalékkal, második helyen állnak a bíróságok 8,7, harmadikon a rendőrség 6,5, és a negyedik helyen szerepelnek immár a közszolgáltatók 5,4 százalékkal. Minden más szerv részesedése az összes ügyből 5 százaléknál kevesebb.

Természetesen ezek a számok abból is adódnak, hogy hol van dolguk leginkább az embereknek, mert például az önkormányzati hivataloknál csaknem mindenki megfordul, de az igazságszolgáltatóknál már talán nem, és ehhez képest túlságosan soknak tűnik az őket érintő panasz. Mielőtt félreértés esnék, gyorsan hangsúlyozom én is, ami már elhangzott, hogy se a bíróságok, se a rendőrség viszonylag magas számarányát nem lehet összefüggésbe hozni a tavaly őszi zavargásokkal. 2005-ben ezek a számok ugyanilyen nagyok, sőt nagyobbak voltak, nemcsak abszolút értékben, hanem számarányukban is.

A beszámoló felhívja a figyelmünket arra is, hogy az általános biztosok a bank- és a biztosítási szektor, valamint a gáz-, a víz- és csatornaszolgáltatók eljárása kivételével a magánszféra cégeivel kapcsolatban nem vizsgálódhatnak, miközben a panaszok száma itt is növekszik. Egyetértek Lenkovics úrral, ő mondta ugyanis, hogy érdemes volna talán megfontolni, hogy az általános biztost is fel kellene ruházni, fel lehetne jogosítani vizsgálódásra a magánszférával kapcsolatban is, ha gazdasági hatalmi visszaélés történik, mondjuk, a munkavállalókkal szemben.

(Az elnöki széket dr. Világosi Gábor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Visszatérve a statisztikához, úgy vélem, az egész hazai bürokráciánkra jellemző adat a panaszok jellegének megoszlása: több mint 50 százalékuk, vagyis az összes megkeresés több mint fele az eljárást sérelmezi, és mindössze 20 százalékuk, vagyis az összes megkeresés egyötöde a döntést, míg csupán 7 százalékuk az ügyintézés alapját képező jogszabályt. Magyarán az ombudsmanok gyakorlata is visszaigazolja azt a mindennapi tapasztalatunkat, hogy az állampolgárok - tegyük hozzá, joggal - elsősorban az ügyeik elintézésének módjára kényesek, és a legtöbb bosszúságot ez okozza számukra, a bonyolultság, a küldözgetés, az ügyek elhúzódása, a hivatalokban tapasztalt hangnem, a viselkedés, a bánásmód, és nem sorolom tovább. Aktuális példa, hadd említsem meg: az Országos Egészségbiztosítási Pénztár elhíresült levele. Én úgy vélem, az emberek nagy többsége megérti azt, hogy a tb-nyilvántartás évtizedes elmaradását, miszerint százezrek esetében egészen egyszerűen nem tudják, hogy a taj-kártyák mögött van-e járulékfizetés, vagy sem, egyszer végre rendbe kell tenni. És úgy vélem, még azt is megértik az emberek, hogy nélkülük, az ő segítségük nélkül ez a rendbetétel nem megy, hiszen éppen az adatok hiánya miatt sok esetben őket, csakis őket tudják megszólítani. No de a hangnem, hogy ne mondjam, az udvariasság ilyenkor különösen számít, ugyanis a megszólított emberek többsége a hibákról nem tehet.

Tisztelt Ház! A biztos urak az írásbeli beszámolóban - és Takács úr a szóbeli kiegészítésben is - részletesen kitértek az elmúlt év sajátosságaira, arra, hogy a nagy változások, az állampolgárokat, az embereket, a családokat ért konfliktusok, zömmel hátrányok milyen kihívásokat jelentettek az ombudsmanok számára. Erről kell beszélni, és azért, hogy erről beszéljünk, itt a plenáris ülésen is hadd idézzek fel az írásbeli anyag összefoglaló észrevételeiből néhány mondatot, azt hiszem, összesen kettőt, bár elég hosszúak, ezért az idézet nem lesz teljes.

(11.10)

A következőket írják: "Nincsenek, és még hosszú ideig nem lesznek könnyű helyzetben a törvényhozók, a kormányzati döntéshozók és az ombudsmanok, amikor a határvonalat, a helyes mértéket kell megtalálni. A helyes mértéket az egyéni szabadságjogok gyakorlása és mások szabadságának és biztonságigényének tiszteletben tartása között; vagy egyesek rászorultsága és gondoskodásigénye, valamint mások közteher-viselési képessége és szolidaritási hajlandósága között; vagy az öngondoskodás kényszere és a közösségi gondoskodás lehetősége között; vagy egyes közfunkciók állam általi vagy a civil szféra általi ellátása között."

És itt jön még néhány példa, majd így folytatják: "Ezek és ezekhez hasonló, nagy súlyú kérdések húzódnak meg egy-egy életviszony törvényi szabályozása, egy-egy kormányzati intézkedés és az ombudsmanhoz benyújtott sok-sok panasz és az azt lezáró jelentés és ombudsmani ajánlás mögött." - ennyi az idézet.

Úgy vélem, rendkívül fontosak és nagyon pontosak ezek a mondatok. Leírják szinte minden lényeges dilemmánkat, és érzékeltetik azt a szellemiséget, amivel, azt hiszem, egy jogállamnak kell vagy kellene rendelkeznie; azt a szellemiséget, amit én kiolvasok ebből a gondolatsorból, vagyis hogy a jogállam intézményrendszerében jóhiszeműen kell viszonyulnunk egymáshoz, azzal a feltételezéssel, hogy senki nem akar rosszat.

Amikor az ombudsman fellép a kisposták megszüntetése, a kisiskolák összevonása, egy kórház bezárása, a vasúti szárnyvonalak csökkentése vagy bármilyen más szerzett jog megszüntetése vagy megsértése ellen, akkor ő a saját szerepében, sok-sok ember valós vagy vélt érdekében cselekszik. Ez a dolga, és ezt nekünk, törvényhozóknak tudomásul kell vennünk és változtatnunk, ha indokolt.

De amint az előbb idézett mondatokból szerintem kihallik, az ombudsman is érti a másik megfontolást, azt, hogy a mozgóposta reményeink szerint olcsóbb, és bővíteni is tudja a szolgáltatást; azt, hogy az összevont iskolában több tudást, több esélyt szerezhetnek a gyerekek; hogy a kevesebb kórházban korszerűbb műszerekkel, biztonságosabban gyógyulhat a beteg; hogy a buszközlekedés is alakítható úgy, hogy kiváltja a vonatot. És általában a szerzett jogainkat is muszáj időnként áttekinteni, mert újakra terem igény az élet változásával, és a takarónk meg sajnos nem végtelen.

Én úgy vélem, hogy mikor és ki találja el pontosabban az optimális mértéket az egymással vitában álló igazságok között, az adott pillanatban sose dönthető el, de ha jóhiszeműek vagyunk egymással, akkor az optimumra nagyobb az esély.

Tisztelt Biztos Urak! Végezetül az MSZP frakciója nevében is szeretném tisztelettel az elismerésemet és a köszönetemet kifejezni az elmúlt hat évben végzett munkájukért, és további jó egészséget és sok sikert kívánok ismét. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu