MOHÁCSI VIKTÓRIA (Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért): Elnök Úr! Kedves Képviselők! Nem tudom elmondani, mennyire köszönöm a Házszabálytól való eltérést, hiszen ez fontos témakör, és ahogy képviselőtársam is mondta, leginkább az oktatási szegregáció az a témakör, amely engem kifejezetten érdekel. Nyilván nem azt mondom, hogy a többi szakterület nem említésre méltó, de az itt elhangzott beszédek alapján az én eredetileg tervezett beszédemet már módosítottam, hogy azokat ne említsem meg, amik itt már elhangzottak.

Legfőképpen azért is kértem, hogy a mai napon ülhessek a magyar parlament székébe, hogy a különböző frakcióálláspontokat hallgassam meg, főleg iskolai szegregáció témakörben. Nagyon sajnálom, de ezt nem sikerült megtudnom a mai nap folyamán, de mindent meg fogok azért tenni, hogy a különböző politikai pártok, frakciók álláspontjait minél hamarabb megtudjuk. Annál is inkább, mert muszáj, hogy az európai uniós szemszögből idehozzam, annak ellenére, hogy tudom, hogy a jelentés nem európai uniós témakör, de nagyon érinti azokat az ügyeket, amelyekkel nap mint nap magam is foglalkozom az Európai Parlamentben. A 27 tagállam között még nincs olyan ország Magyarországon kívül, ahol ilyen konkrét kutatások lennének a szegregációra vonatkozólag. Vannak adataink és vannak becsléseink, illetve van a Monitoring Centre, a bécsi székhelyű európai uniós intézmény, amelynek most már a szerepe is megváltozott, illetve hatásköre is, onnan vannak adatok. De egyáltalán nincs például a régi tagállamoktól egyetlen egy szám sem, mert azt feltételezik, hogy például Spanyolországban, Olaszországban nincs iskolai szegregáció a roma gyerekekkel szemben. Magam személyesen nem egy országban tapasztaltam, hogy de bizony van. És van, találtunk egy olyan régiót Németországban, ahol a fogyatékosnak nyilvánított gyermekek között a roma gyermekek aránya 80 százalék.

Úgyhogy ez a témakör egyáltalán nem olyan, ami csak a házon belüli, illetve Magyarország határain belüli problémát tükrözné. Ez egy olyan európai uniós probléma, amellyel nemcsak itt, ebben a Házban kell foglalkozni, hanem az Európai Parlamentben és a különböző európai intézményekben is. Annál is inkább, mert európai uniós célkitűzés a három "L" betű, az úgynevezett élethosszig tartó tanulás. Az élethosszig tartó tanulás, most csak Magyarországot nézve, és nem említem a másik 26 tagállamot, majdnem mindenkire vonatkozhat, csak azokra a hátrányos helyzetű csoportokra nem, amelyek nagy számát a romák alkotják, azok a roma gyermekek, akik most szegregáltan tanulnak vagy pedig indokolatlanul vannak régi nevén kisegítő iskolába helyezve.

(16.50)

Nem véletlenül indítottuk el annak idején Magyar Bálint akkori miniszterrel együtt ezt a bizonyos deszegregációs folyamatot 2002-ben. És mondanom sem kell, hogy a törvény hatályba lépett 2003. szeptember 1-jétől, amely kimondja tizenegy bekezdésen keresztül - és megint köszönet azoknak az embereknek, akik nagy valószínűséggel most nincsenek itt, nem ülnek a teremben, akik az előző ciklusban megszavazták ezt a tizenegy mondatot, tizenegy bekezdést a közoktatási törvényben -, ez taglalja, és ezáltal illegálissá nyilvánítja a szegregált osztályok és a szegregált intézmények szervezését.

Annak ellenére, hogy 2003. szeptember 1-jétől tilos szegregálni; annak ellenére, hogy 2002 novemberéből integrációs fejkvóta áll rendelkezésre azoknak az intézményeknek a részére, amelyeknél ez a probléma áll fenn, nem nagyon lehet eredményeket látni, pedig a jogszabályi háttér - majdnem minden részében és minden szavában - ezt a fajta célkitűzést nagyon erősen támogatja. Igaz, vannak hiányosságok. Olyan hiányosságokra gondolok, amelyek mostanában derülnek ki, merthogy az iskolák alulfinanszírozottsága miatt nagyon sok intézmény rákényszerül arra, hogy ezt az integrációs fejkvótát is igénybe vegye, azért, mert pénzügyi problémákkal küszködnek. S mivel a hátrányos helyzet - nem emlékszem rá, hogy bármelyik jelentésben említve lett volna - a szülők iskolai végzettsége szerint határozható meg, ez eléggé problémás adatvédelmi szempontból. És mivel a bevallásokon, önbevallásokon múlik, hogy kinek milyen iskolai végzettsége van, ezért nagyon könnyen hozzájuthat ehhez a pénzügyi forráshoz bármelyik intézmény, bármelyik iskola. Ez ügyben is vannak a kutatásban arra utaló mondatok, amelyek azzal foglalkoznak - nyilván ezzel is foglalkozni kell -, hogy pontosabban meg kellene határozni azoknak a körét, akikre vonatkozik ez az integrációs fejkvóta.

De nem megyek bele ennyire mélyen a részletekbe, és inkább olyan témakörökkel foglalkoznék, amelyek sokkal politikaiabbak, mint szakmaiak. Olvasható ebben a beszámolóban, nem ellentmondva Kaltenbach Jenőnek, hanem egy picit ellenvéleményezve, miszerint kezdeti stádiumban van a deszegregáció. Abból a szempontból, hogy az Egyesült Államokban a feketéknek mennyit kellett azért küzdeni, harcolni, hogy ezeket az intézményeket megszüntessék, mi valóban gyerekcipőben járunk, és kezdeti stádiumban vagyunk.

Azt figyelembe véve viszont, hogy 2003. szeptember 1-jétől hatályos ez a törvény, és ennek ellenére több száz, a mostani kutatások szerint 700-nál is több olyan iskola működik ma Magyarországon, amelyik illegális, ebben a tekintetben viszont nagyon is előrehaladott az országunk, bármelyik másik országgal is hasonlítjuk össze, bármelyik másik témakört is vesszük. Ha egy törvényben módosítást kezdeményez a magyar parlament és azt meg is szavazzák, törvényt követő magatartást mindenki feltételez minden magyar állampolgár részéről. Ebben az ügyben, mint ahogy Péter is elmondta, valahogy olyan csöndes hallgatás történik politikai szinten is, a törvényi kötelezettség betartása szintjén is és szakmai szinten is. Nem nagyon szeretnek ezzel az üggyel foglalkozni.

Persze, hogy nem szeretnek ezzel az üggyel foglalkozni, hiszen 2002-ben, mielőtt ezt az intézkedést bevezettük volna annak idején, a Tárkival felmérettük a közvéleményt, hogy vajon hogyan állnak ehhez a kérdéshez. És miközben a pedagógusokat és a szülőket is kérdeztük arról, hogy hogyan állnak ahhoz a kérdéshez, miszerint egy úgynevezett rossz magatartású gyermeket is ültetnének a saját gyereke mellé az iskolapadba, a pedagógusok és a szülők, a válaszadók 46-48 százaléka - pont nem a többsége - azt mondta, hogy igen, elfogadná, a társadalom másik fele pedig ezt ellenezné. Amikor ezt a relációt átültetjük a cigány származás vonatkozására, akkor az ellenzők 94 százaléka nyilvánul meg. Tehát Magyarországon a társadalom 94 százaléka mondja azt, hogy nagyon nem örülne, ha a gyermeke az iskolapadban cigány gyermek mellett ülne. Nem kommentálom sem azt, hogy megérthető, sem azt, hogy elfogadhatatlan, ez a tény, ezzel kell foglalkozni. És valószínűleg ez az oka annak, hogy ugyanilyen társadalom tagja vagyok én is, és az a polgármester is, aki nem hajlandó meghozatni a közgyűlési határozatot, miszerint a mostani iskolabezárások kapcsán az én megítélésem szerint első kellene legyen az az illegálisan működő gettóintézmény, ahova többségében roma gyerekek járnak.

Annál is nem kezdeti stádiumban van a deszegregáció Magyarországon, mert ma már egyetlenegy politikus sem, hétköznapi ember sem és pedagógus sem vitatja, hogy létezik Magyarországon, a magyar intézményekben, a magyar iskolai intézményekben szegregáció. És azt sem kérdőjelezi meg senki, hogy ezekben a szegregált intézményekben - és nemcsak hogy vélemény szintjén nem kérdőjelezzük meg, de bizonyított kutatásunk is van rá - az oktatás színvonala jóval alacsonyabb.

Olyannyira aktuális ez a téma, és olyannyira nem kezdeti stádiumban van, hogy annak idején ellenszavazat nélkül ment át ez a módosítás itt, ebben a Házban. Közben pedig nagyon jó lenne - és nyilván így értjük a biztos úrnak a következő mondatát is, miszerint az iskolai szegregáció önmagában nem lehet hatékony és nem lehet sikeres, hogyha a társadalomban lévő összes többi, lakhatási, egészségügyi problémában, és sorolhatnám, foglakoztatási ügyekben sem történnek előrelépések; én inkább így fogalmaznék, de nyilván nem én írtam ezt a jelentést (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) -, nagyon jó lenne, ha ezeken a területeken is történne előrelépés, és nemcsak az iskolai szegregáció tényét állapítanánk meg.

Egyetlenegy mondattal hadd fejezzem be, és talán ez a legfontosabb mondat: a szankció kérdése. Az illetékes államtitkár úr az illetékes szaktárcában folyamatosan dolgozik azon, hogy a szankció még erősebb legyen. Felemelték a bírság összegét, ennyit sikerült szankcióként elrendelni.

Én nagyon örülnék annak, és minden lépést megteszek, minden lobbierő-tevékenységemmel, hogy az a vizsgálóbizottság végre megint felálljon, amelyik ki tudja ezt mondani, vagy például újra beadhassuk azt a módosító indítványt, miszerint ez a normatívamegvonási ötlet valóban megvalósuljon. Hiszen Miskolcon már megszületett a jogerős ítélet, hogy szegregál, és ez az egyenlő bánásmódot sérti. Annak ellenére, hogy ez a jogerős ítélet megszületett, mást nem tett az önkormányzat, mint hogy az összes, cigányok által lakott házat egy tollvonással abba az iskolakörzetbe vonta, és azt hiszi, hogy ezzel megoldódott a szegregáció ügye. Nyilván nem oldódott meg, és következő lépésként nem marad más, mint hogy a normatívát attól az intézménytől meg kell vonni, hogyha már ez sem sarkallja az illetékes embereket arra, hogy bezárják az illegálisan működő intézmények kapuját.

Köszönöm szépen a lehetőséget. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu