DR. LANCZENDORFER ERZSÉBET, az ifjúsági, szociális és családügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A Kereszténydemokrata Néppárt és a Fidesz szociálpolitikusai elfogadják, hogy a saját jogú rokkantsági és a baleseti rokkantsági nyugdíjrendszer átalakításra szorul. A T/2913. számú, a rehabilitációs járadékról szóló törvényjavaslatot azonban az előterjesztett formában aggályosnak tartják.

Jelenleg közel 800 ezer rokkantnyugdíjas él Magyarországon. Ez nem kis szám, de azt is tudjuk, hogy a rendszerváltást követő években a munkaerő-piaci helyzet rányomta a bélyegét a rendszerre, ami abban nyilvánult meg, hogy a munkanélküliségből menekülési út volt a rokkantosítás. A 800 ezer nyugdíjas közül 384 ezer harmadik csoportú rokkant, vagyis munkaképességének 67 százalékát veszítette el, a többi 100 százalékos munkaképesség-csökkenéssel egyes vagy kettes csoportú rokkantnak minősül. A törvényjavaslat célcsoportja a munkaképességet 67 százalékban elveszített, harmadik csoportú rokkantak közül azok az 52 év alatti ellátottak, akiknél az új rehabilitációs szakértői szerv, jelenleg az Országos Orvosszakértői Intézet, az OOSZI a megmaradt munkaképesség alapján rehabilitációs munkakört javasol.

A törvényjavaslat szerint rokkantnyugdíjban csak azok részesülhetnek, akik munkaképességüket 79 százalék felett veszítették el, és nem rehabilitálhatók. A rehabilitációs járadékot azok kapnák a törvényjavaslat szerint, akik legalább 50-79 százalékban egészségkárosodottak, rehabilitálhatóak, valamint a nyugdíjtörvényben meghatározott, életkoruk szerinti szolgálati időt megszerezték. 2008-tól az új igénylők közül az 52 évnél fiatalabbakat, 2009-től pedig a jelenlegi, munkaképességüket 67 százalékban elveszített rokkantnyugdíjasok közül is az 52 évnél fiatalabbakat fogják ellenőrzésre behívni és megmaradt munkaképességüket újra meghatározni. Mint hallottuk, a rehabilitációs járadék maximum három évig jár, mértéke a rokkantnyugdíj bruttó 120 százaléka. A rehabilitációs járadékra jogosult az állami foglalkoztatási szervvel írásbeli együttműködési rehabilitációs megállapodást köt.

Aggályaink a következők: mi lesz azzal a rokkantnyugellátás köréből kivett, 52 évnél fiatalabb, rehabilitációs járadékkal élő beteggel, aki minden, a törvényjavaslatban megfogalmazott feltételt teljesített, és három év elteltével kiderül, hogy mégsem rehabilitálható, avagy rehabilitálták, de nem tudnak számára munkahelyet biztosítani? A rendszerből kilökődve mehet szociális segélyért? Mi lesz továbbá azzal a 185 ezer emberrel, akiknek rokkantsági foka 50-66 százalék között van, rokkantnyugdíjra nem jogosultak, nem rehabilitálhatók, és jelenleg rendszeres szociális járadékot kapnak? Vagy azzal a 19 ezer fővel, akik átmeneti járadékra jogosultak? Ha kiveszik a rokkantnyugdíjakat és a rehabilitációs járadékot a Nyugdíj-biztosítási Alapból, akkor már járulékból teremtenek forrásokat? Netán ismét emelik a munkaadók és munkavállalók járulékterheit a Munkaerő-piaci Alap, az Egészségbiztosítási Alap javára?

Tervez-e a kormány munkáltatói támogatásokat a rehabilitálható emberek újrafoglalkoztatására? Ha évente 10-15 ezer megváltozott munkaképességű ember munkába állításával számol az előterjesztő, akkor hány évtizedre lesz szükség a rehabilitálható emberek önálló keresethez jutásához? Mit terveznek a rendszeres szociális járadékosokkal, akik korábban a rehabilitációs foglalkoztatás hiányában kapták meg a járadékot? Milyen intézményrendszert akar kiépíteni a szaktárca annak érdekében, hogy a rehabilitálandó személyek szakmai képzése mellett azok testi egészségügyi és mentális rehabilitációjára is sor kerüljön, mert ép testben van az ép lélek? Kikkel oldja meg a rehabilitációt, hiszen ilyen komplex irányú szaktudással nagyon kevés ember rendelkezik ma Magyarországon? A komplex rehabilitációs rendszer keretében honnan lesz 60 milliárd forint többletforrás 2007 és 2013 között?

A felelősség nagy, hiszen hús-vér emberek sorsáról van szó. Igazságosabb lesz a rendszer? Erre csak azzal a bizottsági ülésen elhangzott mondással tudok válaszolni, hogy az igazságosság irgalom nélkül kegyetlenség, az irgalom igazságosság nélkül káosz. Mivel a Kereszténydemokrata Néppárt és a Fidesz szociálpolitikusai sem a kegyetlenség, sem a káosz elkerülésére nem találtak meggyőző bizonyítékot a T/2913. számú törvényjavaslatban, az általános vitára bocsátásra nem tartják alkalmasnak.

Köszönöm, hogy meghallgattak.

Forrás: parlament.hu