GRÁF JÓZSEF földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Nagyon sok és nagyon fontos kérdést vetett fel; nagyon nehéz öt perc alatt mindenre válaszolni, de megpróbálom.

Arra a kérdésre, hogy PR vagy tényleges eredmények vannak-e, annyit el szeretnék mondani, hogy a magyar mezőgazdaság helyzete - erre ön is utalt -, például az állattenyésztésé húsz év alatt jutott erre a mélypontra, és az alapvető gond és probléma az volt, hogy egyetlen kormánynak sem volt világos stratégiája arra vonatkozólag, hogy mit akar a magyar mezőgazdasággal.

Azt gondolom, hogy másfél év óta van; csak néhányat villantanék fel belőle: az adottságaink kihasználására 30 százalékos termelésnövekedést akarunk elérni a következő tíz évben; az állattenyésztés-növénytermesztés megbomlott arányát első lépésben 50-50 százalékra, második lépésben 40-60 százalékra szeretnénk megváltoztatni az állattenyésztés javára.

Hogy ehhez az úton hogy közelítünk, és ebben a szakma nagyjából egyetért: úgy közelítünk, hogy 2003-ban az ágazati eredmény mínusz 7 milliárd volt, 2006-ban - az elmúlt évben - pedig 65 milliárd, és állandóan felfelé emelkedik a jövedelem, nem lefelé.

Mi 100 milliárdban saccoljuk azt az ágazati jövedelmet, amivel önfenntartóvá és nem csak a támogatásokra épülve tud fejlődni tovább a magyar mezőgazdaság. Azt gondolom, hogy két év alatt ezt az arányt el fogjuk érni. Az, hogy mennyire mélyrepülés vagy nem, ezt az exportadatok is mutatják, hiszen 3,5 milliárd eurót exportáltunk az elmúlt évben is; 2-6 körül hoztunk be, tehát megmaradt a közel 1 milliárdos különbség. Sőt, az arányokról - mert néha a gyengén fizető, alacsonyan fizető piacokat hozzák fel számunkra, hogy elvesztettük - szeretném elmondani, hogy Olaszországban, tehát a fizetőképes európai piacon 22 százalékkal nőtt az elmúlt évben az exportunk, Németországban 12,5 százalékkal, Ausztriában pedig közel 16 százalékkal.

Igaz, hogy Szlovákiával, Lengyelországgal és néhány - még egyszer hangsúlyozom - nem túl magas árú piacon csökkent a részvételi arányunk, de minden normális termelő arra törekszik, hogy minél nagyobb haszonnal minél nagyobb eredményeket tudjon elérni. Ezért változnak ezek a szerkezetek.

A sertésről: nagyon jól tudjuk, az állattenyésztő ágazatok közül az alapvető problémát ebben az évben a lengyel import okozta, ami az orosz-lengyel vita maradékaként csapódott le Magyarországon, de tavaly tartósan 300 forint fölött volt a sertés ára. A tejnél is az export megnyitásával el tudtuk érni, hogy most már 70 forint körül van a szerződési átvétel, és 4 forintról 8 forint 10 fillérre emeltük a mindenkori valutaárfolyamtól függően a támogatást, és ezt most már minden termelő alanyi jogon be is építheti a bevételei közé.

Én tehát azt gondolom, hogy ezek azért azt mutatják - messze nem vagyunk a dolgok végén -, hogy jó irányba indult el a magyar gazdaság. És én ezt a szerkezetet is ma egészségesnek és jónak tartom, ami kialakult; kis változások kellenek.

De például a kistermelőkre vonatkozóan hadd mondjam el, hogy ma a földterület 76 százalékát Magyarországon az 50 hektárnál nagyobb területen gazdálkodók használják, a tulajdonviszonyok teljesen mást mutatnak természetesen, de használati oldalon ez nagyon jó dolog, mert mi nem a kicsik ellen vagyunk, de csak szántóföldi kultúrából ma Magyarországon 5-6 hektárból egy családot nem lehet eltartani. Intenzív kultúrából igen, de szántóföldiből nem, és nagyon-nagyon fontos, hogy a birtokméreteket javítsuk. Ezért a magán-földforgalomnál én is egyetértek a kistermelők részére adandó kedvezményekkel.

Viszont van itt egy olyan kérdés, amikor számokat is mondanak a másik oldalról, hogy hány hektárt kellene odaadni. Ez nincs a Nemzeti Földalapnál - helyesebben, úgy van a Nemzeti Földalapnál, hogy használják nagyüzemek. Akkor ki kell mondani azt is, hogy ezektől a nagyüzemektől valószínűleg el kell venni a földet, mert nincs más, csak a visszaadott földek vannak a Nemzeti Földalapnál a szabadpiacon, akkor legyen bátorság arra is, hogy megnevezik azt, hogy akkor el kell venni a nagyüzemektől a földet. Ez egy elég furcsa helyzet lenne, mert ma - még egyszer mondom - egészséges a szerkezet, a visszavásárolt földeknél teljesen természetes az előny, és van néhány olyan nagy vita, amiben nem tudunk zöldágra vergődni.

Az egyik érdekképviselet azt követeli, hogy a jogi személyiségek is vehessenek földet. A másik véglet, hogy kizárólag és mindig csak magángazdák vehessenek földet. Én a kettő között vagyok: a jogi személyiségűeket azért nem támogatom, mert ez megnyitná a külföldi jogi személyiségűek előtt is a vásárlás lehetőségét, viszont a tulajdonosoknak lehetővé tenném a magam esze és magam gondolkodása szerint a földvásárlást, ugyanazokkal a jogosítványokkal, ami a többi magyar állampolgárra vonatkozik: 300 hektárig, 6000 aranykoronáig és így tovább.

Lejárt az időm; nagyon sokat tudnék erről beszélni, és azt hiszem, meg is ér ez annyit, hogy egyszer - az új, megalakult pártnál volt egy előkészítésünk - találjunk egy időpontot, és beszéljük meg közösen a problémáinkat.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu