TELEKI LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! Mivel nem vitanap van, ezért kizárólagosan arra fogok hagyatkozni, hogy azokat a gondolatokat mondjam el, amelyeket összeszedtem, mert ha vitatkozni szeretnék, akkor persze képviselőtársammal, Borsos Józseffel megtenném, mert ma Magyarországon nagyon nehéz definiálni, hogy ki roma és ki nem roma. Azt gondolom, ha az egyenlő esélyekről beszélünk, akkor természetes módon meg kell érinteni azokat a kistelepüléseken élőket, akik esetlegesen nem romának vallják magukat, viszont nagyon nehéz sorsban vannak. Ez nem azt jelenti, hogy nem kellenek célzott programok, és ebben a programban is teljes mértékben benne vannak azok a célzott romaprogramok, amelyekről kell és lehet beszélni.

Mielőtt rátérnék a konkrét cselekvési tervre, néhány gondolatot engedjenek meg, hogy emlékezetésül elmondjak, mert akik itt vannak a teremben, talán közülük nem mindenki tudja, hogy ez a program honnan indult el, és hogyan jutott el idáig. 2003-ban a kormánynak volt bátorsága arra, az akkori kormánynak, Medgyessy Péter kormányának, hogy befogadja azt a kezdeményezést, amit a Nyílt Társadalom Intézet, az OSI, illetve a Világbank elindított, és mellette pedig az ENSZ egyik intézménye, a UNDP. Ezek kezdeményezését befogadta, és innentől kezdve volt egy olyan konferencia, ahol 8 országot vendégül láttunk, és a konferencia végén pedig megfogalmazódott az, hogy készítsünk egy olyan nemzetközi cselekvési tervet, amely alapján mindegyik ország, amelyik ebben a programban benne van, az valamilyen szinten a célzott romaprogramokon keresztül el tud érni egy olyan területre, amely látványos javulást okoz a cigányság oktatásában, foglalkoztatásában, lakhatásában és egészségügyében.

Ezt követően pedig volt egy másfél éves előkészületi folyamat, amikor Magyarországon a nemzetközi titkárság felállt, és a nemzetközi titkárságnak a feladata volt, hogy előkészítse 2005-re azt a nyilatkozatot, amelyet mindegyik ország aláír. 2005 februárjában elkészült ez a nyilatkozat, amelyet Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úr Szófiában írt alá. Ennek a nyilatkozatnak többek között számomra az egyik legfontosabb eleme tartalmazta azt 2005 februárjában, hogy egy hazai nemzeti cselekvési tervet kell készíteni, és ezt a nemzeti cselekvési tervet a parlament elé kell hozni annak érdekében, hogy a roma ügy ne csak egy kormányzati ügy legyen, hanem széles politikai affinitás legyen abba az irányba, hogy minden politikai párt, amely a parlamentben van, magáénak érzi azt a roma integrációs évtized programot, amelyet megfogalmaztunk. Így került a parlament elé ez a határozati javaslat, és így lehet arról beszélni, hogy ma Magyarországon a rendszerváltás óta elsőként a parlamentben nyíltan és őszintén beszélhetünk arról, hogy egy romaprogram hogyan tud hosszú távon, ezen belül pedig közép- és rövid távon megvalósulni; a magam részéről remélem, hogy nagy sikerrel.

A négy területet említettük nagyon sokan, és kiemeltük közülük az oktatást is. Többen az oktatásnál maradtak, amit jómagam is fontosnak tartok, és ha az oktatásról van szó, akkor mindig elő kell azzal jönni, hogy mit is szeretnénk. A roma értelmiség kialakítását vagy kialakulását szeretnénk látni, viszont voltak előző kormányok is, amelyek nem nagyon tettek annak érdekében, hogy ez látványosan jelen legyen Magyarországon. Mert tudjuk és ismerjük azt, hogy ha valaki egy értelmiségi réteget akar egy kisebbségi csoporton belül elérni, akkor nem ma kell elkezdeni, hanem el kellett volna kezdeni 15-20 évvel ezelőtt, és akkor lehet igazán arról beszélni, hogy hosszú távú stratégiaként eljutottunk odáig, hogy van roma értelmiség, van ebben az országban cigány értelmiség, akiket nemcsak azért fogunk kitaníttatni, hogy esetlegesen legyen diplomájuk, hanem azért is, hogy tudjanak elhelyezkedni az elsődleges munkaerőpiacon.

Ezért azt gondolom, hogy ennek a programnak, az oktatási programnak az első, legfontosabb lépése az, hogy hosszú távon meg kívánja jelölni azokat a prioritásokat, amelyekkel kíván élni annak érdekében, hogy láthatóvá váljon Magyarországon a cigány értelmiség. De természetesen, mint ahogy le van írva a programban is, természetes módon kétéves ciklusokra is lebontja ezt a cselekvési tervet, amely kormányhatározat formájában egy cselekvési terv lesz, ahogy egyébként '90 óta minden évben volt kormányzati cselekvési terv, a kormány szempontjából mindenképpen fontos volt, hogy hogyan alakulnak a romakérdések.

Az oktatásnál maradva a legfontosabbnak tartjuk és a programban is szerepel a több óvodai férőhely. Ez a több óvodai férőhely azért érdekes, mert nem lehetne erről beszélni egyébként, ha 2003-ban nem lett volna elfogadva az a határozat, amely azt az irányt mutatja, hogy a rászorultaknak lehetőséget biztosít arra, hogy térítésmentessé váljon az óvodai ellátás. Ez pontosan azt eredményezi, hogy hároméves kortól sokkal többen íratták be óvodába a cigány gyerekeket, mint eddig valaha, mert akkor nem volt arra lehetőség, pénzügyi kondíció, hogy ezt megtegyék. Innentől kezdve most már nem arról kell beszélnünk, hogy hogyan tudunk esélyt adni esetlegesen a gyerekeknek az óvodában, hanem arról beszélünk, hogy hogyan tudunk több óvodai férőhelyet biztosítani a gyerekek számára, és ez a program a fő prioritásai között megemlíti, hogy a több óvodai férőhely lehetőségét meg kell teremteni.

Nagyon fontos, hogy kitér a tanodaindításokra a hátrányos helyzetűek számára. A tanodák azért fontosak, mert ha azt mondjuk, hogy halmozottan hátrányos helyzetű gyerekekről van szó, és az oktatási esélyegyenlőséget tudjuk kezelni, akkor mindenképpen meg kell azt említeni, hogy a hazai, tehát a családi környezetben nem nagyon tudja még például a házi feladatát sem elkészíteni, amit éppen kap az iskolában, ezért a tanodai programok - nemcsak ezért, hanem száz más ok miatt is - nagyon fontosak, hogy azt a felzárkóztatást és tehetséggondozást, amit nem tud szülői közegben elérni, azt valamilyen szinten a tanodai irányból próbáljuk meg segíteni, és próbáljuk meg helyzetbe hozni őket. Ezáltal természetes módon, ha tanodákat tudunk többet elindítani, és ahogy meg van fogalmazva a programban, akkor lehetőség nyílik arra, hogy sokkal nagyobb számban esélyesek legyenek a középiskolákra vagy éppen a főiskolákra.

Mindnyájan ismerjük a számokat, hogy felsőfokú intézményekbe mindösszesen a romák, cigányok 1,2 százaléka jár.

(19.00)

Nagyon szeretnénk, ha ez a szám sokkal nagyobb lenne, és 5-7 év múlva már arról beszélhetnénk, hogy a 10-15 százalékot vagy éppen a 20 százalékot elérte a felsőoktatásban tanulók létszáma.

Azt gondolom, hogy a foglalkoztatásról nagyon sokat lehetne beszélni, mint ahogy az oktatásról is. Természetesnek mondott az, hogy a foglalkoztatás szervesen hozzátartozik az oktatáshoz. Azért mondom, hogy szervesen, mert van egy olyan elem ebben a programban, amely a felnőttoktatásnak ad lehetőséget. Itt meg kell említeni azt, hogy azoknak, akik már kiszorultak az oktatási rendszerből, és eljutottak odáig, hogy már a 18. életévüket meghaladták, szeretnénk, ha több lehetőségük lenne abban, hogy akár érettségit, akár pedig diplomát tudjanak szerezni az elkövetkező időszakban.

Ezért az ösztöndíjakon kívül egyéb olyan szolgáltatás, olyan oktatásszervezői munka fog elindulni, amelyből lehet látni és érzékelni, hogy a felnőttoktatáson belül a romák helyzete javulhat, változhat, mégpedig egy olyan irányba, ahol ki lehet mutatni majd 2015-ben, hogy igen, akik kiszorultak már az oktatási rendszerből, azok visszaintegrálódtak, és ez alapján tudják elvégezni akár a hetedik-nyolcadik osztályt a "Lépj egyet előre!" programban, akár pedig az érettségit adó rendszerekbe vissza tudnak kerülni, és így hasznosabb tagjai lehetnek a társadalomnak, mert az elsődleges munkaerőpiacra sokkal könnyebben tudnak beintegrálódni, mintha egyébként ezeket az oktatási módokat nem tudnánk számunkra kiajánlani, illetve nem teremtenénk meg nekik. Ezért tartom fontosnak azt, hogy két lába is van ennek az oktatási és foglalkoztatási projektnek, mert szervesen már a foglalkoztatáshoz tartozik a "Lépj egyet előre!" program.

A foglalkoztatás másik része - ami a legproblémásabb, azt gondolom, erről kell beszélni - a diszkrimináció visszaszorítása, mert most már lehet arról beszélni az elmúlt hatéves kormányzás után, hogy láthatóvá váltak azért roma értelmiségiek, viszont azt is látjuk, hogy a munkahelyeken a bőrük színe miatt nem nagyon lehet munkahelyet találni. Azt gondolom, hogy az az egyenlő bánásmód törvény és az az Egyenlő Bánásmód Hatóság, amelyet felállítottunk, mindenképpen azt szolgálja, hogy azt a diszkriminációt, amelyet ma lehet látni, vissza tudja szorítani ez a program. Remélem, hogy nemcsak politikai szándék, amely most megmutatkozik a kormány és a kormányzó pártok oldaláról, hanem megmutatkozik majd a társadalom oldaláról is, hogy van egy olyan befogadás, hogy nem a bőrszín, hanem a szakmaiság és az iskolai végzettség fog dominálni. Azt gondolom, hogy a foglalkoztatás elsődleges prioritása ez kell hogy legyen.

A romafoglalkoztatást szervező menedzseri hálózat fejlesztésére azért van szükség, mert tudjuk, hogy vannak kistérségi társulások, amelyek egyébként teszik a dolgukat, és jól teszik a dolgukat, de természetes módon azok a programok, amelyek már az Országos Foglalkoztatási Közalapítványnál vannak, vagy éppen az európai uniós forrásokat fogják majd jelenteni, csak akkor lehetnek sikeresek, ha egy olyan foglalkoztatásszervező hálózatot tudunk elindítani, amely mentora lehet annak a programnak, amelyet különböző forrásokból el fog indítani a pályázó vagy éppen aki meg akarja valósítani. Tehát ezért nagyon fontosnak tartjuk, hogy a romafoglalkoztatást szervező menedzseri hálózat felálljon és végezze a munkáját.

A lakhatás kérdése. A lakhatás kérdéséről, azt gondolom, szintén nagyon sokat lehetne beszélni, mert itt is ketté kellene választani, egyszer az önkormányzati bérlakásokra, amelyekhez nagyon nehéz a hozzáférés, és azt lehet mondani, hogy különböző pályáztatási formákban lehet hozzájutni a települési önkormányzatoknál a lakásokhoz. De itt is látjuk azt, hogy akik egyébként rászorultak, és elsődlegesen romák, azok nagyon sok esetben kiszorulnak abból a versenyhelyzetből, amely alapján önkormányzati bérlakáshoz tudnának jutni. Természetesen a kormánynak és a parlamentnek nincs sok hatása arra, hogy az önkormányzatok hogyan bírálják el a lakáskérelmeket, viszont az mindenképpen nagyon fontos, hogy arra figyeljünk, hogy ez egy újabb esélyt adhat arra, hogy az önkormányzatok esetlegesen a helyi rendeletekbe, határozataikba úgy próbálják meg ezt a kérdést, ezt a hosszú távú programot beilleszteni, hogy ők maguk is tudják a lakhatási helyzetüket valamilyen szinten kezelni.

A program másik nagyon fontos részei még a romatelepeken élők. Miniszter úr említette, hogy 550 cigánytelep van ma Magyarországon. Igen, pontosan így van, és közel 100-120 ezer ember él ezeken a romatelepeken, akiknek az életkörülményeit szintén nem kell lefesteni. Azt gondolom, hogy ezeknek az embereknek nem lehet azt mondani, hogy majd 5-6 év múlva fog megoldódni a helyzetük, mert ha rátérünk az egészségügyi programra, akkor ott látjuk a statisztikában, hogy 10-12 évvel előbb halnak meg a roma emberek, mint a nem romák, pedig ott sem jó az arány az európai átlaghoz képest. Tehát ezért azt gondolom, hogy amikor megfogalmaztuk 2005-ben a cigánytelepek felszámolását, akkor egy olyan programot indítottunk el, amely mindenképpen lehetőség arra, hogy abból a helyzetből kitörjenek azok, akik ott élnek abban a közegben. Ha a 120 ezer embernek, akik ott élnek, tudunk egy alternatívát biztosítani azzal, hogy akár ott, akár pedig egyéb más helyen meg tudjuk oldani a lakhatási problémáját, akkor sokat teszünk annak érdekében, hogy változzon a romák lakhatási helyzete.

Végül, de nem utolsósorban az egészségügyi helyzet. Mint ahogy említettem, azok a számok, amelyeket elmondtam, és miniszter úr is elmondott, azt gondolom, önmagukért beszélnek, hogy mintegy tíz évvel előbb halnak meg a romák Magyarországon, és különböző olyan alapszintű ellátást, amely az alapszűréseket jelenti, nagyon sok esetben nem vesznek igénybe. Mindenképpen olyan szűrővizsgálatokat kell elindítani, amelyek ösztönzik a romákat arra, hogy menjenek el és vegyenek részt különböző szűréseken. Olyan preventív programokról van szó, amelyek megelőzik azokat a betegségeket, amelyeket ma lehet látni és érzékelni. Azt gondolom, hogy ez szintén egy fontos elem.

Végezetül engedjék meg, hogy összefoglaljam. Ha azt gondoljuk, hogy a négy területet, amelyet itt elmondtam és nagyon sokan elmondtunk - oktatás, lakhatás, foglalkoztatás, egészségügy -, ezt külön lehet kezelni, akkor nagyon tévedünk. Az előző kormányok legnagyobb problémája az volt, hogy egy-egy programot kiragadtak a romák élethelyzetéből, és azt mondták, hogy most az oktatás a fontos, és próbáljunk megtenni mindent annak érdekében, hogy az oktatási esélyek legyenek nagyobbak a romáknál, viszont nem vették azt figyelembe, hogy ha nincsen lakhatási feltétele, nincs honnan elmenjen tanulni vagy éppen dolgozni, akkor nem tudja igazán azokat a lehetőségeket a magáénak tudni, amelyeket éppen felkínál neki a mindenkori kormány vagy a politika.

Tehát ezért tartom fontosnak, hogy Kiss Péter előterjesztésében pontosan az szerepelt, hogy komplex módon kívánja kezelni ezeket a problémákat, és komplexen próbálja meg úgy összerakni ezeket a mozaikokat, hogy mindegyik területen lehessen látható és érzékelhető elmozdulást érezni, mert ha csak az oktatásra gondolunk, akkor nem tudjuk igazán elérni a célunkat, mert ha a lakhatási és az egészségügyi helyzetünk olyan lesz, és nem lesz a családnak munkahelye, akkor nem tudjuk igazán megtenni azt, hogy az oktatási esélyek úgy tudjanak nőni, ahogy szeretnénk és várnánk.

Tisztelt Parlament! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Azt kívánom magunknak, hogy fogadjunk el egy olyan határozatot a közeljövőben, még a nyári szünet előtt, amely lehetőséget biztosít arra a magyarországi cigányságnak, hogy rövid, közép- és hosszú távon próbáljon meg gondolkodni abban - kormányzatokkal együtt és a társadalommal együtt természetesen -, amelyben lehet és lát minden egyes roma ember egy olyan lehetőséget, amely kijut a számára. Azért is fontos, hogy a parlamenti határozat megszülessen, mert akkor lehet egy olyan cél, amelyet közösen fogalmaz meg a jelenlegi ellenzék, és természetes módon az előterjesztőkkel együtt komolyan gondolja azt, hogy végre kell hajtani azt a programot, amelyet ma tárgyalunk, és amelyet a közeljövőben el fogunk fogadni.

Köszönöm szépen figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu