DR. KELEMEN ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Ilyen sok módosítás esetén, ha az ember többre akar kitérni, szükség is van erre a két percre.

Ott hagytam abba, hogy látunk a patkó két oldala között megegyezést, mert mind Béki Gabriella, mind dr. Vidorné dr. Szabó Györgyi, valamint Iván László, Borsos József, Ékes József, Bernáth Ildikó egyaránt jelezték azt a problémát, hogy mi van akkor, ha a munkáltató nem teljesíti a bejelentési kötelezettségét, hiszen akkor a munkavállaló számára szűnik meg az eredetileg benyújtott anyag szerint a pénzellátás. Ez az én jogérzékem és ismereteim szerint alkotmányellenesnek ítélhető meg, mert ekkor valakit önhibáján kívül ér megtorlás. Tovább ronthatja a megváltozott munkaképességű munkavállaló biztonságérzetét, ha ez így marad.

Ugyanígy nehezen értelmezhető számomra a rokkant állapotba kerüléssel kapcsolatosan a törvényjavaslatban a 3. § (3) bekezdésében megfogalmazott szándékosság. Nehezen körvonalazható és nem is igazságos. Ezért javaslom Béki Gabriella és Borsos József javaslatát elfogadni, és ezt a szempontot kivenni, éppen ellentétben például Kékesi képviselő kollégámnak azzal a javaslatával, aki megjeleníteni kívánja a 6. § (1) bekezdés d) pontjaként.

Említeném még, mert rendkívül fontos, a feladatra szánt forrás bizonytalanságát, hiszen ugyanezt az összeget már hallottuk emlegetni a fogyatékosok akadálymentesítésével kapcsolatban is, valamint említhetném a rehabilitációs átképzés bonyolult kérdéskörét és azt, hogy mennyire lehetséges - de erre már kitértek képviselőtársaim - az eredeti munkahelyen történő ismételt munkába állás, és kell-e törekedni erre. Azonban azt hiszem, hogy most a törvényszöveggel összefüggő legfontosabb kérdésekre tudok csak koncentrálni.

Köszönöm a figyelmet.

Forrás: parlament.hu