CSIZMÁR GÁBOR szociális és munkaügyi minisztériumi államtitkár: Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Előre szeretném megnyugtatni azon képviselőtársainkat, akik kiszolgáltatottságot és bizonytalanságot említettek a törvényjavaslat kapcsán, de leginkább azokat a közalkalmazottakat, akik nézik a tévéadást vagy figyelemmel kísérik a törvény módosítását, hogy semmi olyan szándéka nincs a kormánynak, hogy kiszolgáltatottá vagy bizonytalanná tegye a Magyarországon dolgozó mintegy 550 ezer közalkalmazottat. Az 550 ezer közalkalmazott munkája megbecsülést érdemel, tiszteletet érdemel. Azt gondolom, a patkó bármely oldalán is ülünk, ezeknek az embereknek a munkáját meg kell köszönnünk, mert nap mint nap rendkívül színvonalas, rendkívül igényes és rendkívül áldozatos munkát végeznek. Nincs tehát arról szó, hogy a kormány meg akarná kérdőjelezni az ő munkájukat, nincs tehát arról szó, hogy bárkit el szeretne bizonytalanítani.

Arról azonban van szó - és erről tényleg őszintén kell beszélni, és nem is hallgattuk el a törvényjavaslat általános indoklásában sem -, hogy nem állnak rendelkezésre korlátlanul a források a közszférában, az államháztartásban. Önök nyilván nem tesznek arra javaslatot, hogy emeljük az adókat. Most nézek az ellenzéki képviselőkre; látom, metakommunikációs jelekkel mondják, hogy természetesen nem. Nyilván arra sem tesznek javaslatot, hogy növeljük az államháztartás hiányát. Hát erre is nyilván ez a válasz. Akkor pedig lassan meg kell oldani a matematikát, nevezetesen úgy csökkenteni az államháztartási kiadásokat, hogy egyébként ne növekedjenek az adók. Nézzük meg az államháztartási kiadások belső szerkezetét: ennek több mint 50 százaléka bér és bérköltség. Akkor tehát hogyan lehet államháztartási hiányt csökkenteni? Ne próbáljunk itt szemfényvesztést előadni, és a tévénézőknek azt a hitet sugározni, hogy lehet államháztartási költségeket úgy csökkenteni, hogy nem nyúlunk hozzá az államháztartási státusokhoz! Ez hazugság lenne.

(14.50)

Igen, az a helyzet, hogy bizony emiatt létszámokat kellett racionalizálni az államigazgatásban is, a közszolgáltatásokban is. A racionalizálást egyébként a közszolgáltatásokban nem az állam csinálja, azért erre szeretném felhívni a figyelmet, hanem az intézményfenntartók, akik döntő többségükben önkormányzatok. Ők racionalizálnak, vagy elmaradt racionalizálást erre az időpontra ütemeznek, mert ez előfordul. Ezt ők csinálják. Ott helyileg dől ez el, hogy csökken vagy növekszik a létszám, hogy bizonyos szolgáltatások bővülnek vagy szűkülnek.

Miért is teszik ezt az önkormányzatok? Mert odafigyelnek a szolgáltatási igényekre. A Fidesz képviselői jobb lenne, ha kicsit többet beszélgetnének egymással. Mert volt olyan képviselő, aki arra biztatta a kormányt, hogy állítsa meg a versenyt, szüntesse meg a versenyt a közszférában, védje meg a versenytől a közszféra alkalmazottait, mások pedig azt bizonygatták, hogy már most verseny van, mert egy állásra akár több százan is jelentkezhetnek, és egy másik megközelítésben a szolgáltatásokért az állampolgárok úgy jelentkeznek, hogy megmondják, hol szeretnék igénybe venni. Természetesen önkormányzatok, polgármesterek igyekeznek a választópolgárok kegyeiben járni, hiszen tőlük függnek, ezért nyilván igyekeznek ezen igényeknek is megfelelni.

Akkor tehát helyes-e, hogy a versenytől próbáljuk megóvni a közszféra dolgozóit? Nem hazugság-e azt mondani vagy azt ígérni, hogy majd én megvédelek minden széltől, minden esőtől, minden vihartól, és körbeveszlek valamilyen hihetetlenül kemény és erős burokkal, és megvédelek mindenféle kormányzati ármánykodástól, mert az sugárzott ebből a vitából, mintha ez történne? Nem helyesebb-e azt mondani közösen, hogy kérem szépen, versenyhelyzet van, nem tudjuk a versenyt kint tartani a rendszerből, de egyet tudunk: segíteni abban, hogy a versenyben helytállj, és segíteni abban, hogy ha a versenyszituáció megszünteti az állásodat, akkor a váltáshoz legyen mód igénybe venni állami szolgáltatásokat, támogatásokat.

A törvényjavaslat többek között erről is szól, és azt gondolom, hogy ebben célszerű lenne együttműködni. A törvényjavaslat arról szól, hogy minőségi munkavégzés legyen a közszolgáltatásokban, jobb szolgáltatások legyenek. A törvényjavaslat arról szól, hogy az alkalmazási feltételek minél inkább a jobb teljesítményt, az alkalmasságot honorálják, és igen, azon a helyzeten változtassunk, hogy ma nagyon könnyű bekerülni a közalkalmazotti körbe, mindenféle alkalmasság és produkció felmutatása nélkül végül is rögtön státusba lehet kerülni, és nagyon nehéz onnan kikerülni, még ha valaki alkalmatlanná is vált a feladatára, vagy már az elején kiderült, hogy alkalmatlan. (Babák Mihály: Ez nem igaz.)

Babák képviselő úr mint polgármester, amikor bemegy önhöz egy állampolgár, és panaszt tesz egy óvónőre vagy egy pedagógusra, akkor ön, azt gondolom, intézkedési kényszerben van, főleg, ha sorozatosan ugyanarra a pedagógusra, óvónőre tesznek panaszt. Ez ritka, de előfordulhat. Ön akkor intézkedéskényszerben van, és nyilván azt gondolja, hogy le fogom cserélni azt az illetőt, mert rossz szolgáltatást nyújt. A mai viszonyok között nagyon nehezen tudja megtenni. Ezen szabályokkal viszont segítünk abban, hogy ha alkalmassági probléma van, akkor ott gyorsan lehessen intézkedni, a fenntartó, a munkáltató gyorsan legyen képes intézkedni.

Nem mondom, hogy ez egy kedvező helyzet, de mégis azoknak a védelme, akik tisztességes, becsületes munkát végeznek, akik teljesítményt tesznek az asztalra. És ha azt mondjuk, hogy az "egyenlő munkáért egyenlő bért" elvet fontosnak tartjuk, akkor fontosnak tartjuk a "nem egyenlő munkáért nem egyenlő bért" elvet is, nevezetesen, hogy kiderüljön, hogy ki az, aki teljesít, és ki az, aki nem teljesít, és aki nem teljesít, attól el lehessen köszönni; el lehessen köszönni tisztességgel, becsülettel, normális, védett módon.

Erről szól a megállapodásunk a szakszervezetekkel a közszféra egészére vonatkozóan, hogy ha létszámcsökkentés miatt megszűnik a munkahelyük, akkor az állam számos szolgáltatással, támogatással, képzéssel, hitellehetőséggel, sok mindennel segít az újrakezdésben, segít a pályamódosításban, segít az új szerep, új feladat megtalálásában. Erre szeretném tehát felhívni a figyelmet, hogy egy aktív, támogató létszámmozgást, az emberek érdekében segítő törvényi szabályozási környezetet kívánunk megteremteni.

Amit Tatai-Tóth András képviselő úr javasolt az oktatásban, a második diploma alkalmazása, erre vonatkozóan szeretném megnyugtatni, hogy a felhatalmazó rendelkezések között a kormány, ha az Országgyűlés elfogadja, megkapja a lehetőséget, hogy ezt a problémát megoldja, úgyhogy nem kell a törvényt módosítani.

Befejezésül arról szeretném tájékoztatni a képviselő hölgyeket és urakat, amit egy fél mondat erejéig egy közbeszólás alkalmával már elmondtam, hogy a törvényjavaslatról hosszú, alapos egyeztetést folytattunk a Közalkalmazottak Országos Munkaügyi Tanácsában, ez a szövegen még teljes egészében nem látszott. Azóta, több egyeztetés után lényegében szinte minden kérdésben megállapodtunk. Ennek megfelelően készültek módosító és kapcsolódó módosító indítványok, amelyeket a kormány természetes módon támogatni fog a részletes vitában, illetve a szavazáskor.

Köszönöm szépen a figyelmüket, elnök úr, köszönöm a lehetőséget. (Taps a kormánypárti oldalon.)

Forrás: parlament.hu