DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök úr. Azzal kezdeném, amit Karsai képviselő úr hozzám mint kérdést, illetve intelmet megfogalmazott a felmentési idő vonatkozásában, amelynek utólagos csökkentése bizonyos alkotmányjogi problémákat is felvethet. Nos, ezzel én is tisztában vagyok, és én is azt gondolom, ha valakinek korábban a munkaszerződésében, a kinevezési okmányában vagy a honvédségnél betöltött beosztási jegyzékében a felmentési ideje fixen meghatározott, akkor azt utólagosan a munkavállaló terhére módosítani bizony aggályos, mert az általános jogelvek azt mondják, hogy jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogokat később csorbítani vagy korlátozni csak különleges esetekben, különleges alkalmakkor lehet.

Erre egy eklatáns példa még anno 1993-ból az úgynevezett kedvezményes kamatozású hitelek kamatproblémája, amire az Alkotmánybíróság részben akceptálva a felvetést azt mondta, hogy engedélyezi, illetve nem tartja alkotmányellenesnek, mert az ország helyzete olyan súlyosan és nagyban megváltozott. Ez nyilván alkotmányjogi vita, ezt meg kell nézni és ennek megfelelően szabályozni. Azzal viszont nem nagyon szeretnék vitatkozni, hogy a felmentési idő függjön az eltöltött szolgálati viszonytól, és természetesen attól, hogy milyen beosztásban és hogyan tevékenykedik az illető a honvédségnél a szolgálatában.

Értem én azt az aggályos felvetést is, amit Karsai képviselő úr a kettős állampolgárság kapcsán mond, hogy vigyázzunk, a zsoldos hadsereg nehogy a hivatásos állományban is megjelenjen. Nem jellemző problémáról van szó. Elsősorban inkább Erdélyből érkező honfitársaink azok, akik mint román és magyar kettős állampolgárok megjelennek. Keleti képviselő úr az előbb említette, hogy két ilyen eset volt. Bízom abban, hogy a miniszter ezt rugalmasan tudja kezelni, de ha törvényben marad szabályozva így az előterjesztés szerint, minket az sem zavar.

Sokkal fontosabbnak tartjuk, hogy ez a törvény, ez a módosítás igazodik ahhoz a rendszerhez, amelyet, hála a jó istennek, az előző kormányzati ciklusban sikerült elfogadtatni, hogy a Magyar Köztársaságban hivatásos és szerződéses állomány gyakorolja a honvédelmet. Ez nagyon jó dolog, amiért az SZDSZ tíz éven keresztül küzdött, végrehajthatóvá vált, és lám, nem is annyira túl költséges, mint arról olyan sokan és olyan sokszor kinyilvánították a véleményüket azzal az indokkal, hogy ennek az előterjesztésnek, ennek a javaslatnak - már ami a hivatásos állományt jelenti - nem jött még el az ideje. Eljött az ideje egy hatékony, kisebb létszámú, valóban a hivatásuknak tekintő honvédelmet vállaló, jól felszerelt és jó szakképesítéssel ellátott tiszti, tiszthelyettesi és harcoló állománynak.

Szorosan kapcsolódnak ehhez a törvényhez a honvédelem fejlesztéséről szóló, múlt héten tárgyalt irányelvek; hogy valóban úgy alakul-e egészségesen a létszámkeret a honvédségen belül, amely a tiszthelyettesi, tiszti, honvédi életre a főtiszti állomány arányát jelenti, hogy az valóban igazodjon az elvégzendő feladathoz. Itt jegyezzük meg, hogy a technikai felszereltség is egyre inkább abba az irányba hat, hogy a katonák - és itt Keleti úrnak valóban igaza van - a hagyományos, az általunk megszokott munkavégzési módszereket már inkább a civil vagy az erre szakosodott cégekkel láttatják el. Én megboldogult katona koromból emlékszem, hogy több időt töltöttem - persze büntetésből, nyilvánvalóan - WC-takarítással, krumplihámozással meg moslékhordással, mint a hadseregben alapvetően fontosnak vélt lőgyakorlat vagy lapos kúszás elsajátításával. Különbséget kell tenni, ha akarunk egy jó katonát, akkor annak elsősorban azzal kell foglalkoznia, amire szerződik, és azt kell jó, profi módon tenni, s nemcsak a saját maga védelmére, hanem azok védelmére is, akiknek a szolgálatát vállalta. Itt aztán lehet polemikus vitákat nyitni, hogy a konyhaszolgálat olcsóbb vagy nem olcsóbb, ha a Kukta Kft. végzi a főzést vagy ha Kovács II. tizedes vezényletével egy hadtápbrigád, vagy hogy az őrzés-védelmet ki látja el. Ha ezek megfelelő szakképzettséggel és jól felszerelt szervezetekkel történnek, akkor mindenképpen hatékonyabb, és megkockáztatom, hogy olcsóbb is.

Egyetértünk azzal az előterjesztési módosítással, ami a külszolgálatokra, illetve a vallásgyakorlásra vonatkozik. Erről is szólt már Keleti képviselő úr, megemlítve és elismeréssel szólva arról a teljesítményről, amelyet a Magyar Honvédség a külszolgálata idején teljesített. Ma délután fogunk majd tárgyalni reményeink szerint egy országgyűlési határozati javaslatot, amely a libanoni erők kötelékében szolgálatot teljesítő állománynak az ENSZ felkérésére újabb és szakmailag bővített létszámkeretét igényli. Ez is azt mutatja, hogy ahol a katonáink megjelennek, ott a feladataikat megfelelően el tudják látni, és azzal, hogy a szabályozásban, ami a szolgálati viszonnyal összefüggő kérdéseket rendezi, és igazodik az egységes közszolgálati szférában megjelenő szabályozáshoz, elindítottunk egy olyan folyamatot, ami a hadsereg hosszú távú reformjának egy lényeges lépéseként azt az elvárható védelmi rendszert és felszereltségi fokot hozza, még a jelen költségvetési keretek között is, ami az ország biztonságát és a NATO-kötelezettségek teljesítését lehetővé teszi.

Délután nyilván szóba fog kerülni az is, hogy előbb-utóbb természetesen a költségvetésben oda is el kell jutnunk, hogy azt a vállalásunkat, amit a Magyar Honvédség irányában tettünk a NATO-tagságunk okán, az évtized vége felé már teljesíteni is tudjuk. Mert valóban minden olyan szabályozás, ami akár a szolgálati viszonnyal, akár a működtetéssel összefüggésben jelentkezik, az forintosítható és bizony pénzbe kerül, és nekünk nemcsak a törvényeket, hanem az ezek végrehajtásához szükséges anyagi feltételeket is biztosítani kell.

Összegezve: az SZDSZ az itt elhangzottakkal, valamint azzal a módosító javaslattal, amit Keleti képviselőtársunk is említett, a törvénytervezetet az Országgyűlésnek elfogadásra ajánlja.

Köszönöm szépen.

Forrás: parlament.hu