FARKAS FLÓRIÁN (Fidesz): Na, hála istennek! Köszönöm a szót, elnök úr. (Babák Mihály: Kiböjtölted!) Tisztelt Képviselőtársaim! Őszintén sajnálom, hogy a két képviselő asszony elment a Házból, mert úgy illik, hogy ha már ennyit itt ülünk, azért a másik fél is hallgattassék meg.

Azért is sajnálom, mert voltak jó gondolataik, és azért is sajnálom, mert szerettem volna őket szembesíteni azokkal, amiket állítottak, és lehet, hogy beszéltem volna arról is, hogy a szabad demokraták mit csináltak a rendszerváltás óta a cigánypolitikával. De most nem fogok erről beszélni.

Viszont engedjék meg, hogy még mielőtt bármit is mondanék, én azt gondolom, hogy valamennyi képviselő hozzászólásából azt a következtetést levonhatom, hogy tulajdonképpen a többsége jóindulatú volt. Úgyhogy nem is nagyon kell mást csinálni, kedves képviselőtársaim, csak három dolgot kell tenni: akkor, amikor a szavazáshoz jutunk, a javaslatainkkal együtt be kell építeni a törvénycsomagba, meg kell szavazni, tehát kell egy egyértelmű politikai döntés, hozzá kell rendelni a magyar forintot, nem politikai zsákbamacskát csinálni, nem uniós támogatásra bízni a pályázatot csak és kizárólag, és megjelölni végre a felelőst, hogy ki felel érte, és egy monitoringgal, egy élő monitoringgal ellenőrizni. Ha ez megy, akkor tulajdonképpen megcsináltuk azt, amiről itt most már elég régóta vitatkozunk.

Néhány képviselőtársamnak azért, engedjék meg, hogy reagáljak a felvetésére. Korózs Lajos képviselőtársam a Szocialista Párt részéről: tervezhető jövedelmet kell biztosítani a cigányságnak. Ez nagyon szép szociológiai fogalom, és azt gondolom, hogy erre szükség is lenne. Csak szeretnék valamit zárójelesen megjegyezni, képviselő úr: minden tudomány, minden felmérés, így Ferge Zsuzsa professzor asszony is világosan kimutatta, hogy ma a 3 millió szegény országa vagyunk, és 2,5-3 millió ember nem tud tervezni magának biztos jövedelmet. Az lehet, hogy ebből a magyarországi cigányság túlnyomó többsége, a 600-800 ezer benne van. Tehát nagyon nehéz így gondolatokat elengedni a parlamentben, ha nem mondjuk meg konkrétan, hogy honnan gondoljuk ezt tervezni és milyen feltétellel, milyen módon.

Gyenesei István képviselőtársam integrációról beszélt, hogy az integráció nagyon fontos, csak nem lehet megcsinálni, ha az esély nem egyenlő a lehetőséggel. Márpedig nincs lehetősége a cigányságnak, legalábbis nincs akkora, mint a nem cigány embernek, bár szeretném megjegyezni még egyszer, hogy sok millió szegény emberről beszélünk.

A vajdaostorozást is behozta képviselőtársam. Sajnálom, hogy ő sincs itt. Szeretnék itt valamit tisztázni, tisztelt képviselőtársaim: az irodalom világosan leírja, hogy mit jelent a vajda. A vajda szó egy negatív kifejezést jelent, jóllehet nem abban az értelemben, mint amilyen módon most magukra húzzák ezt a vajdaköntöst a cigányaink. De a vajdákat soha nem a cigányok választották, a csendőrök választották maguknak besúgónak, a "mujális" besúgót jelent, és kis, pitiáner ügyeket elengedve mindig tudta, hogy kit mikor kell bezárni. Tehát ez nem egy pozitív üzenete a nemzetközi irodalomban.

Ami pedig a "cigány vagy roma" vitát illeti: ne haragudjanak, ez egy kígyóbőrbe bújtatott valóság. Nicolae Gheorghe, szintén szociológus, tudományból eredő meghatározások alapján választotta ketté a cigányokat. Azt mondta, hogy aki integrált, szocializált, az már roma - ezt kaptuk mi önöktől egyébként -, aki nem, az pedig cigány. Tehát én inkább maradok a "cigány" szónál, mert szintén Béki Gabriella asszony mondta, hogy valahogy meg kellene változtatni a negatív jelzőjét, a kísérőjét a cigányhordozónak. Igen, szocializálni kell a cigányokat, értékes emberré, adófizető állampolgárrá kell őket formálni, és azt a cigányt, aki magán is akar segíteni. Ebben kell valahogy közösséget formálnunk, és ebben kell politikai döntést hoznunk, illetve azokat a feltételeket, amikről beszéltünk.

Aztán Sándor Klára asszony: motiválni kell az óvodáskorú cigány gyerekeket, illetve a szülőket, hogy járjanak óvodába. Szerettem volna tőle megkérdezni tőle, hogy hová - nincsenek óvodák. Tiszabőn 300 - háromszáz - óvodáskorú cigánygyerek van, nem tudnak, csak 150-et beíratni, mert kicsi az óvoda. Nem tudom, hova fog az járni - vagy Tiszaburán.

(16.50)

Amikor felszámolják az óvodákat, az iskolákat, amikor a legnagyobb integrációs terepét szüntetik meg a magyarországi cigányságnak, akkor hogy lehet arról beszélni, hogy motiváljuk a cigányokat? Jó lenne erről egyszer beszélgetni olyan módon, hogy szakmásítjuk ezeket a kérdéseket, és nem - bocsánat a jelzőért - politikai lózungokat engedünk el, miközben nem ismerjük a valóságot, azt, hogy mi történik ott, ahol a cigányok lélekszáma egy településen 90 százalékos.

Borsos József képviselőtársam nagyon fontos dolgot mondott, még akkor is, ha önök azt nagyon keményen megkritizálták: ki fogja ezt a programot a cigányok részéről végrehajtani. Az a cigány önkormányzat, amely szakmailag felkészületlen, a tevékenysége folyamatosan botrányba fullad, vagy tényleg rábízzuk, államtitkár úr, a civil szervezetekre, mint ahogy a Cigány Tanácsban erről beszéltünk is. Nem elhanyagolható kérdés ez.

Szeretnék még Pettkó András képviselőtársam két gondolatához visszatérni. Az egyik: nem befogadó Magyarországról beszélünk, hanem már egy együttélésről beszélünk Magyarországon. Ha még mindig befogadni kell a cigányokat, akkor nagy probléma van. Abban pedig egyetértek vele, hogy miniszterelnök úr az országjáró útján igencsak negatívan érintette a cigányságot a tekintetben, hogy dolgozzanak, mint ahogy ő is dolgozik. Dolgoznának ők, de mondja meg, hogy hol. Szeretném Pettkó képviselőtársam szavait kiegészíteni még egy gondolattal. Amikor Gyurcsány Ferencet a szabad demokraták és a Szocialista Párt frakciója miniszterelnöknek választotta - s most már öt éve kormányoznak -, cigányul köszöntötte a magyarországi cigányságot. Szeretném, ha most aprópénzre váltaná ezt a gesztusát.

Államtitkár úr, azért szedtem darabokra az előző vitában a szakmai programot, amivel egyébként egyet kell értenünk, mert ha csak egy eleme valósul meg, a Lungo Drom és a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség akkor is támogatja, de nem lehet, hogy ugyanazok a hibák megtörténjenek, amelyek az önök kormányzása alatt immár öt éve sorozatosan megtörténnek. Mindent leromboltak, ami volt. Vegyük sorba! A magyarországi cigányság mai állapotát tekintve a rendszerváltás előtti időszak állapotát éli. Higgye el ezt nekem! Ma Magyarországon a cigány munkanélküliségi ráta 85-90 százalékos, vagyis a cigányok 10, jó esetben 15 százaléka tud dolgozni. És ezekből a jövedelmekből kell fizetni azokat a kötelezettségeket - rezsit s a többi -, amiket egy jobb módú embernek is fizetnie kell.

Azt az ösztöndíjprogramot, amit annak idején az Orbán-kormány elindított, teljesen lerombolták, a Magyarországi Cigányokért Közalapítvánnyal együtt. Ma 30 ezer fiatal vár arra, hogy mi lesz vele. Jó lenne ezt a kérdést is tisztázni. Jó lenne megtudni, hogy mi lesz a Magyarországi Cigányokért Közalapítvánnyal. Az iskolák, óvodák összevonásával, bezárásával a funkcionális analfabétizmust fejlesztik tovább a magyar cigánytársadalmon belül. Még egyszer szeretném aláhúzni, hogy a cigányság legnagyobb integrációs terepét szüntetik meg ezzel. Erre ma nem kaptunk választ.

Lakhatás; lehet beszélni, lehet vitatkozni, de az a lakhatási program, amit önök elindítottak, megbukott. Az Orbán-kormány Tiszavasvári térségében felépítette a cigány embereknek azokat a lakásokat, amelyekben ma is élnek. Ez a programjuk is megbukott, és garanciákat kell beépíteni ahhoz, hogy a telepfelszámolási program - amit egyébként folytatni kell - valamilyen úton-módon mégiscsak sikeres legyen.

Egészségügyi program: az az elképzelés, hogy orvosokat és cigány származású ápolókat rakunk be az egészségügyi intézményekbe, még a humornál is rosszabb, hiszen ezrével küldik el a képzett szakembereket. A magyarországi cigányság életét fogja megrövidíteni a lerombolt egészségügyi kormányzás, ami ma van, egyszerűen azért, mert a cigányság nem tudja megfizetni az egészségét. Higgyék el nekem! Speciális népegészségügyi programon vagy bármilyen hasonló programon belül preventív programokat is el kell indítani a cigányságot illetően.

Összegezve: tisztelt államtitkár úr, örülök annak, hogy megvárta a felszólalásomat, ezt nagyon köszönöm önnek. Nem arról van szó, hogy nem támogatjuk a programot, hanem arról, hogy garanciákat kell beépíteni. A javaslatainkat megfogalmaztuk, elsősorban azokat, amelyek a pénzügyi hozzárendelésre vonatkoznak, és azt kérjük, hogy ne kétévenként, hanem évenként tájékoztassa a kormányzat erről a társadalmat, illetve hogy a parlamentnek számoljon be. Mi partnerek vagyunk minden olyan, a cigányság élethelyzetét segítő programban, ami tényleg segít, de olyanban nem, amelyik megtéveszti a cigányságot.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az ellenzéki oldalon.)

Forrás: parlament.hu