GEBERLE ERZSÉBET (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Azt hiszem, nem fogok meglepetést okozni azzal, ha merőben más véleménnyel leszek a törvényjavaslatról, mint amit itt az előbb Répássy Róberttől, a Fidesz vezérszónokától hallottunk. Kicsit zavarban vagyok, mert államtitkár úr a három törvény expozéját egyben mondta el, és ezután a bizottsági kisebbségi vélemények ismertetésénél valahogy ide keveredett a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvényről szóló kisebbségi vélemény, ami a foglalkoztatási bizottságban elhangzott. Szeretném még egyszer leszögezni, hogy most a köztisztviselők jogállásáról szóló törvényről mondanám el a Szabad Demokraták Szövetsége álláspontját.

A kormányprogramban kiemelt cél volt, hogy egy kisebb, de hatékonyabb államapparátust teremtsünk meg, ezzel egy hatékonyabb és szolgáltató közigazgatás megteremtését segítsük elő. Fontos és kiemelt célja ennek a törvényjavaslatnak, hogy a közszolgálatban is érvényesüljön a teljesítményelv. Kovács Zoltán képviselőtársam itt a felszólalásában elmondta, hogy ez egy "spórolós" javaslat. Igen, ez egy vállaltan spórolós javaslat, hiszen a közszolgálatban dolgozókat közpénzekből fizetjük. Nem az államnak, nem a kormánynak van pénze, hiszen mindannyiunk adóforintja az a pénz, amiből a közszolgálatban dolgozókat fizetjük. Azt gondolom, itt mindenkinek érdeke lehet a takarékosság. A takarékosság ugyan nem jelentheti a kiemelkedően teljesítő köztisztviselők elismerésének a hiányát. Tehát én azt gondolom, nem baj, hogy ez egy vállaltan takarékoskodó javaslat - én nem a spórolós szót használnám.

A hatékonyabb államapparátus megteremtése igényének megfogalmazása szinte minden kormányzati ciklusban megjelent a rendszerváltás óta, hol a feltétlen lojalitás volt a fő kritérium, hol pedig a minél elaprózottabb szervezeti rendszer kialakítása. A magunk részéről üdvözöljük a főtisztviselői kar megszüntetését. Itt Répássy Róbert képviselőtársamnak mondanám, aki kifogásolta, hogy hat évre bebetonozza a vezető köztisztviselőket a törvényjavaslat, emlékezetem szerint az önök kormányzásának idején az utolsó évükben nevezték ki azt a főtisztviselői kart, ahol szinte semmiféle kritériumrendszer nem volt annak meghatározására, hogy kik lehetnek ezek a főtisztviselők. Úgy emlékszem, hogy ez a javaslat már akkor is sok vihart kavart.

Tisztelt Ház! A hatékony államapparátus csak akkor alakítható ki, ha a legrátermettebbek tölthetik be ezeket a posztokat, és ez meg kell hogy jelenjen már a kiválasztási rendszernél is. Az legyen a fő irányelv, hogy a versenyalapú kiválasztás bevezetésre kerüljön. Ez a törvénymódosítási javaslatnak az egyik fő célja. A versenyalapú kiválasztás megvalósulása esetén ebben a módosításban a pályázati kötelezettség kiszélesedése jelenik meg. A pályázati kötelezettséget az államigazgatásban szinte valamennyi köztisztviselői munkakörre előírja ez a törvény, ez alól csak néhány kivétel van, például, ahogy államtitkár úr is említette, a belső előmenetel esetében, ezt is üdvözlendőnek tartjuk.

Szintén a közszolgálat követelményeinek egységesítése irányába hat, hogy a pályázati eljárást bizonyos esetekben a Kormányzati Személyügyi Szolgáltató és Közigazgatási Képző Központ bonyolítja le. Ennek a központnak nemcsak ez a szerepe, hanem egy nagyon hatékony adatbázis, nyilvántartás létrehozásával lehetővé válik a rugalmasabb munkaerő-keresés az állami, önkormányzati szervek számára. Azt gondolom, hogy ez mind a munkavállalók, mind pedig a közigazgatási szervek számára hasznos lehet, hiszen az egymásra találást segítheti elő. Szintén üdvözöljük, hogy a kormányzati központ egy egységes honlapra fog feltenni minden pályázatot, ezzel minden polgár számára elérhetővé válik a pályázatok lehetősége. Nagyon fontos elvként szeretném kiemelni, hogy a transzparencia, az átláthatóság elve is érvényesül ennek a kormányzati portálnak a létrehozásával.

Néhány szót szeretnék szólni a próbaidő fontosságáról is. Ahogy Szetey államtitkár úr is említette, a próbaidő kötelező bevezetése a felkészült szakemberek pályára kerülését fogja elősegíteni, amely legalább három hónap, de hat hónapra is kiterjeszthető. Ez azért szükséges véleményem szerint, azért indokolt, mert lehetnek olyan munkakörök, amelyekben az alkalmasság vagy nota bene, alkalmatlanság nem biztos, hogy három hónap alatt kiderül, és lehet, hogy ez hosszabb időt vesz igénybe. Az ebben a törvényben megjelenő módosítások a közszférán belüli rugalmasabb munkaerő-gazdálkodás alapjait teremtik meg. Ennek egy példája az államigazgatási tartalékállomány bevezetése, amit én egyáltalán nem tartok ördögtől valónak. Ez lehetővé teszi az államigazgatáson belül egy optimális létszámviszony kialakítását, illetve segíti a rendszeren belüli mobilitást. S ami lényeges és nagyon fontos szempont számomra, hogy az elbocsátás helyett az újrafoglalkoztatást segíti elő.

Való igaz, hogy a vezetői állománnyal szemben egy sokkal nagyobb követeléselvárás jelenik meg, de ez az elvárt felelősség egy nagyobb teljesítményösztönzéssel, nagyobb elismeréssel is együtt jár.

Azzal, hogy ennek a vezetői körnek csak határozott idejű kinevezés adható, ez hat év, ezzel tulajdonképpen a felső vezetői állomány teljesítményelvű ösztönzését valósítja meg a törvényjavaslat. Az első számú vezetőknél meg kell határozni a tevékenység teljesítménykövetelményeit. Azt gondolom, hogy ez a törvényjavaslat a preambulumában és általános indoklásában is vállaltan hirdeti azt, hogy gyakorlatilag a versenyszférához próbálja egy kicsit közelíteni az államigazgatásban dolgozókkal szembeni követelményeket is. Ezeknél az első számú vezetőknél ez lehet az alapja annak, hogy a rájuk bízott szervezeti egységnél minél hatékonyabb munka folyjék, és azt gondolom, ez mindannyiunk érdeke.

Szintén a vezetői felelősséget erősíti a szakmai továbbképzésben való részvétel ösztönzése is. Az Európai Unióban ma már mindennapos és természetes a long life learning, azaz az egész életen át való tanulás. Azt szeretném, ha ez Magyarországon is minél természetesebb volna. Erre is látok ösztönzést a törvényjavaslatban. A köztisztviselői kar ebben élen járhat, hiszen jó példát mutathat saját munkatársainak arra, hogy - a jó pap is holtig tanul - a vezető is, ha nem szégyell iskolapadba ülni, akkor ez talán ösztönzőleg hathat a munkatársaira is.

Külön tetszett és külön üdvözlendőnek tartom, hogy a polgármestereket és a helyi önkormányzati képviselőket is arra ösztönözi a javaslat, hogy ők is üljenek iskolapadba, ne szégyelljenek tanulni. Azt gondolom, hogy ezeknek a vezetőknek kell együtt dolgozniuk a köztisztviselői apparátussal, és nem várható el másként az objektív megítélés, csak akkor, ha a választott vezetők tisztában vannak a közigazgatási szakismeretekkel.

Összességében, ha három pontban kellene összefoglalnom azt, hogy mi ennek a törvénymódosításnak a legnagyobb előnye és lényege, akkor azt mondanám, hogy a rugalmasabb munkaerő-gazdálkodás és a verseny megjelenése, a közszféra vezetői személyi állománya stratégiai szerepkörének teljesítményelvű megerősítése és a szigorúbb, de transzparensebb kiválasztási rendszer, illetve a nagyobb mobilitás a rendszeren belül.

(10.40)

Végezetül engedjenek meg nekem egy személyes élményt. Amikor a törvényjavaslatra készültem, akkor eszembe jutott Rideg Sándornak az "Indul a bakterház" című kisregénye - amelyet gondolom, mindannyian ismernek -, illetve az ebből készült film, amelyben Szabó bakter Bendegúzt azzal vigasztalja, amikor kevés ebédet kap, hogy hát, Bendegúz, a mama nem volt mindig jól fizetett közszolgálati alkalmazottnak az anyósa, ezért van az, hogy spórol az étellel.

Azt gondolom, hogy régen fogalom volt az állam szolgálatában dolgozni. Én hiszem, hogy a mai közszolgálatban dolgozók döntő többsége is így gondolja, és hogy ez a törvénymódosítási javaslat az ő nagyobb megbecsülésük és a színvonalas teljesítményük eredményesebb elismerését teszi lehetővé.

A Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportja nevében támogatásra javaslom a törvényjavaslatot.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

Forrás: parlament.hu