SZETEY GÁBOR, a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára: Elnök úr, nagyon szépen köszönöm. Megmondom őszintén, eredetileg nem terveztem, de egyszerűen muszáj.

Sajnálattal veszem észre, hogy egy ilyen fontos kérdésből pillanatnyilag nem vagyunk képesek a politikát kikapcsolni - én igyekszem ezt elkerülni. Egy-két olyan megjegyzés hangzott el Répássy úr felvezetőjében, hogy azzal kezdte, hogy rugalmas, azaz kiszolgáltatott. A rugalmasság szót egybevesszük a kiszolgáltatottsággal - érdekes!

Ami sokkal fontosabb, az az, hogy felveti azt a kérdést, hogy életszemlélet, életpálya vagy versenyszemlélet. Miért kizárólagos a két dolog? Miért nem lehet a két dolgot egymás mellett csinálni, mint ahogy Nyugat-Európában csinálják, uraim? Az a fajta szembeállítás, ami tíz éve létezett, hogy létezik az angolszász típusú, a versenyszférához jobban közelítő, és létezik a német-francia konzervatív típusú - ez a múlté! Ez a múlté!

Mindenfajta vonatkozásban, amit elkezdtünk csinálni, legyen az a teljesítményértékelés, legyen az a kiválasztási rendszer, nem azt néztük meg, hogy mit csinálnak a multik, azt nem egy nagy durranás megcsinálni, és aki azt egy az egyben akarja itt alkalmazni, annak nem fog sikerülni. Azt nézzük meg, hogy a nyugat-európai közigazgatásban mit alkalmaznak sikerrel! Mert az a kérdés, uraim, hogy mindenféle nagy szózat mellett - valójában a múlthoz, a kádárista szemlélethez görcsösen ragaszkodóan - a bebetonozottságot akarják önök erősíteni; meg akarják nézni azt, hogy tőlünk nyugatra hogyan csinálják a közigazgatásban eredményesen ezeket a dolgokat, hogyan ötvöznek dolgokat egymással sikeresen.

Nem a köztisztviselőket támadja senki, nem a köztisztviselők felelősek azért, hogy milyen a közigazgatás outputja, hanem a rendszer, a rendszer működtetésében lévő hibák. És igenis azt kell megoldani, hogy hogyan lehet az ember számára teljesen természetes versenytípusú gondolkodást a közigazgatásra jellemző biztonsággal egyeztetni - ez nem vagy-vagy, ez és, és erre vonatkoznak a mi elképzeléseink.

És persze ezt meg lehet csinálni úgy, mint ahogy megcsinálták önök, hogy 2001-ben bevezettek egy teljesítményértékelési rendszert. Mi lett annak az eredménye pontosan? Létrehoztak egy adminisztratív, bürokratikus, semmire nem való, semmifajta valódi értékelést nem szolgáló, semmifajta differenciálást nem eredményező rendszert - nem is rendszert, valamit, egy önálló szigetekből álló dolgot, amiben még csak egységesség sem tapasztalható. Miért nem lehet azt megnézni, még egyszer: döntsük el, hogy Nyugat-Európát vesszük célba, vagy pedig a másik irányba akarunk nézni, amit másfajta vonatkozásban önök helyenként joggal támadnak.

Nyilvánvalóan amögött, amit mondanak, vannak szakmai felvetések, amikről érdemes beszélni. Érdemes beszélni arról, hogy jó ötlet-e vagy nem az, hogy pénzbe kerüljön például a versenyvizsga. Ezek szakmai kérdések, beszéljünk róla! Csak legalább ebben az ügyben ne keverjük már a két dolgot egymással!

Nincsenek általános igazságok és mindenben vagylagos dolgok. És tényleg, kérem szépen, nézzék meg azt, hogy Franciaország, amely híres arról, hogy mennyire hirdeti a konzervatív életpályamodellt, ez már megint csak a múlté. Azt nézik, hogy hogyan tudnak olyan programokat megteremteni, amelyek az átjárhatóságot növelik a versenyszféra és a közigazgatás között. Nem a közigazgatásban dolgozók felelnek az output hiányosságaiért, hanem azt mondom, hogy a rendszer tetején ülők, ha úgy tetszik: a politika.

És ezen kell elindulni, itt kell változtatni, azzal, hogy legyen egy igazi, valódi teljesítményértékelési komplett rendszer, amelyben nincsenek kivételek, ahol az éppen aktuális felsővezető - legyen az miniszter vagy bármi más - nem feudális jogként kezeli azt, hogy mikor, kinek, miként ad különböző jutalmakat, hanem teljesen egyértelmű, transzparens rendszereket csinálunk. (Dr. Kovács Zoltán közbeszól.) Ezzel van a gond? Ezzel van a gondja? Mondjon bármit ezzel a rendszerrel kapcsolatban, amit az elmúlt egy évben elkezdünk csinálni, amivel problémája van! Nekem ne mondjon semmi olyat, ami ennél korábbi, mert erre nem tudok válaszolni, és nem is kívánok.

A kiválasztási rendszer: milyen alapokat szeretnénk ebben megcsinálni a lehető legobjektívabb, a lehető legkorszerűbb módszerek használatával, legyenek ezek az interjútechnikák, az összeszmecenter vagy értékelőközpont, legyenek ezek a lehető legkorszerűbb tesztek. Mit akarunk? Pontosan arról van szó, hogy le akarjuk törni ezt a jelenlegi, urambátyámviszonyokra berendezkedett posztfeudális rendszert, amit, meg kell mondjam, az elmúlt 16 évben egyik oldalról se igyekeztek megtenni.

És ezért szeretnénk azt csinálni, hogy például 20 jelöltből mi nem fogjuk mind a 20 közötti lehetőséget megtenni, csak a lehető legobjektívabb - valljuk be, teljesen objektív nincsen - módon előtermelt ötöt, mert nem szeretnénk azt, hogy a kapcsolati tőke játsszon szerepet abban, hogy kit választanak ki. Ezeknek a jelentőségét szeretnénk csökkenteni. Ezekkel önöknek problémájuk van? (Czomba Sándor: Igen!) Fenn akarják tartani ezt a posztfeudális rendszert? Én nem, én ebben nem vagyok partner.

És még egy dolog a teljesítményértékeléssel, kiválasztásokkal kapcsolatban; először is nagyon szépen köszönöm ezt a képviselő uraknak az MSZP-ből, illetve az SZDSZ-ből. Mindemellett nyilvánvalóan nagyon fontos dolog a képzés, hogy hogyan tudjuk azt a 16 évet legalább megfeneklett, korszerűbb tudást minél hamarabb és minél gyorsabban behozni a közigazgatás rendszerébe. Mert amikor a kormányzati alku néha nyilvánvalóan nem olyan szinten alakul, ahogy valamennyien szeretnénk, abban nagyon nagy mértékben benne van, hogy nem vagyunk felkészülve, a közigazgatás sincsen, nem lehet felkészülve: nem kapták meg ezt a segítséget a korszerű projektszemléletről, a korszerű tervezési szemléletről, a korszerű vezetési technikákkal kapcsolatban. Mindezt próbáljuk csinálni, politikától függetlenül, amit utána a mindenkori aktuális politikai vezetés a saját céljaira jó értelemben tud használni. Ne legyenek ezek ellen! (Dr. Kovács Zoltán közbeszól.)

Azokat, amiket mondanak, és amikkel kapcsolatban szakmailag lehet beszélni, tényleg ilyen dolgokról kell beszélni, és ne az alaphozzáállásból induljanak ki, hogy feltétlenül nem, nem és nem. Ne betonozzák be azt a dolgot, amely réges-régen idejétmúlt, és tőlünk nyugatra már egyáltalán nem így működik! Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu