MÉCS IMRE (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Negyvenkilenc éve, június elején kiürítették az országos börtön elkülönített, elszeparált részén álló Kisfogházat, minket, halálra ítélteket, mintegy ötvenünket áttelepítettek a központi épület egyik preparált és kiürített részébe, sebtében alakították át. Nem tudtuk mire vélni. Június 16-án reggel a szokott időben nem ébresztettek minket. Hihetetlenül nyomasztó volt a csönd. Nem hallatszottak a zajok, a bakancsok dobogása, a kutyáknak nevezett zárak csattogása, az edénycsörömpölés. Tényleg halálos csönd ült a börtönre. Később megtudtuk, jó másfél órával később történt az ébresztés, a házi munkás odasúgta, hogy kivégezték őket. Kit? Imre bácsit, a katonát és Gimes Miklóst.

Megdöbbentünk. Hát meg merték tenni? Meg merték tenni, hogy Magyarország törvényes miniszterelnökét, aki háromszorosan volt törvényes, törvényes volt az akkori szabályok szerint, törvényes volt a népköztársaság szabályai szerint, de ami a legfontosabb, legitim volt a magyar nép szívében, az emberek lelkében, ő volt "a" miniszterelnök, ő volt a magyar függetlenség szimbóluma, kivégezték? Megcsinálták. Később, már a történelemből tudjuk, hogy maffiaszerűen történt a dolog, mint ahogy rendkívül rossz filmekben lehet látni, egy különítmény szállta meg a Kisfogházat egy volt ávós főtiszt vezetésével, válogatott legénységgel, nem engedték oda még a fegyőröket sem, csak a hóhér, a segédei, a bíró, az ügyész, a halál beálltára váró két orvos és a börtönparancsnok volt jelen. Ott suttyomban oltották ki Nagy Imréék életét. Két társukat már előzőleg elpusztították, és utána a börtön udvarán kaparták el őket, és hogy ne lássák meg, ne fedezzék fel, használt bútorokat raktak a sír fölé.

Két év múlva aztán kiásták, hasonlóan maffiaszerű módszerrel, éjszaka vitték a 301-es parcellába, női néven anyakönyvezték Magyarország törvényes miniszterelnökét. És évtizedeket kellett várni, amíg tisztességgel eltemethettük.

De a halottak, '56 hősei és '56 szelleme többször segítettek nekünk, a diktatúra elleni küzdelemben a zászlónkon voltak. Amikor konkrét tennivalók adódtak, amikor megindultak a Nemzeti Kerekasztal-tárgyalások, amikor az Ellenzéki Kerekasztal megalakult, és amikor azt hányták a szemünkre, hogy nincs legitimációtok, nektek sincs, mondtuk. De valóban, mi úgy tűntünk, mintha önjelöltek lettünk volna.

Akkor jött 1989. június 16-a. Hallatlanul fenséges jelenség volt. Százezrek jöttek oda a nap folyamán, méltósággal gyászoltak, és éreztük, hogy nemcsak Nagy Imrééket temetjük el végre tisztességesen és több száz társukat, barátainkat, hanem temetünk egy eredeténél fogva rossz, túlérett rendszert, egy diktatúrát, és egy újat kezdünk építeni. Megindultak a kerekasztal-tárgyalások, és a halottak ott álltak mögöttünk. Akkor már nem mondták Fejtiék meg a többiek, hogy nektek nincs legitimációtok. Ez a nap volt a mi legitimációnk, amikor megfogtuk egymás kezét, és az egész tér egy hatalmas közösséggé vált, és szinte kitágult, mert nemcsak ott voltak azok, akik ott szerettek volna lenni, az egész csöndben lévő magyar nép ott volt, ugyanúgy, ahogy '56. október 23-án estefelé itt, a Kossuth téren egyszer csak megjelent a magyar nemzet.

Fantasztikus volt ez az élmény. Akkor ott megint úgy éreztük, hogy itt van megint a magyar nemzet. Csak rejtekezett, csak elnyomták, csak nem engedték, hogy a saját hangján beszéljen. Félelmetes volt. Gyönyörű volt.

És utána megtörtént a rendszerváltás, ami hallatlan értéket jelent. Ma divat fumigálni a rendszerváltást, divat azt mondani, hogy csináltunk volna forradalmat. Mi a saját forradalmunkat fejeztük be '89-ben, mindazokat a követeléseket, amelyek a 16 pontban voltak, és amelyeket a magyar nép magáévá tett '56-ban, azt végre sikerült teljesedésbe vinni.

(9.10)

És még folytatódott a rendszerváltás az első szabad választás után a két vezető párt megegyezésével, majd az Alkotmánybíróság munkájával. Kialakítottuk Európa egyik legjobb jogállamát, demokratikus jogállamot emberi jogok biztosításával.

Úgy gondolom, '56-nak az az üzenete, hogy legyünk méltóak ehhez a hagyományhoz és örökséghez. Rendbe kell hozni dolgainkat, jó lenne közösen gondolkodni, tenni, hatni. A csöndes többség ezt akarja.

Köszönöm, elnök úr. (Taps.)

Forrás: parlament.hu