DR. TÓTH ISTVÁN (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nehéz, ellentmondásos és eseményekben gazdag - tömören talán így összegezhető a magyar egészségügy a második Gyurcsány-kormány első évét követően. Az ellátórendszert évtizedek óta egyre jobban terhelő ellentmondások, például a növekvő területi-szakmai aránytalanságok, az egyidejű hiány és pazarlás, a szerény hivatalos jövedelmek melletti milliós hálapénzek, a több mint tízmillió szolgáltatást igénybe vevő és csak 3,5 millió járulékfizető, hogy csak néhányat említsek ezek közül, mind-mind átalakítást sürgettek.

A korrekció az elmúlt másfél évtized minden kormányának programjában szerepelt, de az összefüggő, érdemi változtatásokat egyik korábbi kormány sem vállalta fel. S bár a kezdeti lépéseket az első Gyurcsány-kormány száz lépés programja megtette, az egészségügy szervezeti, felelősségi, érdekeltségi rendszerének lényeges, minden elemét érintő átfogó reformja csak 2006 nyarán indult. Az eltelt egy év változásai alapvetően átalakították az egészségügy minden szereplőjének a felelősségét, jogait, kötelezettségét. A cél az, hogy olyan biztosítási-ellátási rendszer jöjjön létre, amely jobb ellátást, jobb egészséget, jobb hozzáférést nyújt, és biztonságosan, fenntarthatóan finanszírozható legyen.

A miniszter asszony előttem részletesen kifejtette, én ezért csak felsorolásszerűen említeném az intézkedéseket: törvényben került meghatározásra a biztosítás alapján járó szolgáltatások köre, nőtt a járulékfizetés, szélesedett a járulékalap, erősödött a járulékfizetési fegyelem. A biztosítottak érdekeit szolgálja az ellátások színvonalát és a közkiadások felhasználását ellenőrző Egészségbiztosítási Felügyelet, ennek sikeres tevékenységét egyre nagyobb nyilvánosság is szolgálja. Önrész megfizetésére kötelezte az igénybevevőket az ez év februárjában bevezetett vizitdíj, kórházi napidíj. Az új gyógyszer-gazdaságossági törvény átfogalmazta és szigorúbbá tette a gyártók, a forgalmazók, az orvosok, a biztosító felelősségét és kötelezettségét. Január 1-jével lépett hatályba az ellátórendszer fejlesztéséről szóló törvény, ez csökkentette az aktív kórházi ágyakat, egyidejűleg növelve a krónikus, az ápolási, a rehabilitációs ágyak számát. Kijelölésre kerültek a speciális és kiemelt intézmények, a kapacitások regionális alapon kerültek felosztásra, és megtörtént az ellátási területek kijelölése.

Tisztelt Ház! Úgy gondolom, hogy vázlatosan is igazolható az első mondatom azon része, hogy intézkedésekben és eseményekben gazdag történéseket tudunk magunk mögött. Az elmúlt hetek visszajelzései pedig igazolják azt is, hogy nehéz és ellentmondásos volt ez az első év. Nehéz ezért az értékelés is, egyrészt a folyamatok épphogy elkezdődtek, néhány eredmény azonban így is érzékelhető, ilyen például a gyógyszerpiacon az új szabályok korlátozása az indokolatlanul magas gyógyszerfogyasztást, a biztosító és a betegek gyógyszerkiadását illetően. Egyszerűbb lett a gyógyszertár létesítésének engedélyezési eljárása, reálisabbak a működési szabályok, könnyebb a generikus készítmények befogadása, nyilvánosak a gyártói árajánlatok, szigorúbb az ellenőrzési rendszer és a promóció.

A struktúraátalakítás eredményeként 10 százalékkal csökkent a kórházi ágyak száma: 173 kórház közül 6-ban megszűnt a fekvőellátás, 12-ben csak krónikus, illetve rehabilitációs tevékenységet folytatnak, 33 kórházban pedig egy-egy szakmacsoportban szűnt meg fekvőellátás. Ugyan 7-7 százalékkal nőtt az aktív és a krónikus ellátás értéke, de az intézmények változatlanul gazdasági nehézségekkel számolnak továbbra is. Nehezen, de megvalósult a háziorvosi rendszerben a tételes betegforgalmi jelentési kötelezettség.

A struktúraátalakítás mellett a legnagyobb vihart a vizitdíj, a napidíj bevezetése jelentette, illetve jelenti. Ha nem érzelmi és politikai alapon közelítjük meg, akkor a kép felemásnak értékelhető. Kétségkívül csökkentette a magas, gyakran indokolatlan orvos-beteg találkozások számát, többletpénzt vitt a rendszerbe, a háziorvosoknál ez átlag havi 160-180 ezer forint, szakrendelőkben, kórházakban pedig milliós tételt jelent. Talán csökkentette, de nem szorította ki a hálapénzt, és a mentesítések, illetve a végrehajtás körüli hercehurcák pedig igen sok energiát vontak el az ágazati irányítástól.

Az eddigi lépésekkel kapcsolatban a leggyakrabban az alábbi kritikák hangzanak el: előkészítetlen, kapkodó, improvizatív, illetve Horváth képviselő úr egyszerűen csak kudarcnak ítélte az egészet. Az alapos szakértői munka masszív alapja helyett a víziók futóhomokjára épült, a kivitelezésben pedig a jó célok egy része, így például az ágyszámcsökkentés a politikai alkuknak az áldozatává vált.

(13.50)

Az apró szívós, okos érdekegyeztetést sokszor kinyilatkozások helyettesítették: rossz a reform kommunikációja, a résztvevők érdekeltsége hiányzik, illetve hiányzik az idő az alkalmazkodásra. Úgy gondolom, hogy most is van és a későbbiekben is lesz lehetőségünk ezen pró és kontra vélemények megvitatására, de a reform sikeres folytatása érdekében az elemzés, a tapasztalatok levonása, a korrekciók megtétele elengedhetetlen.

Ezért át kell alakítani a finanszírozást a kialakult struktúrához igazítva, ahol szükséges, ott konszolidálni kell, fejleszteni kell a járóbeteg-ellátást, a háziorvosi rendszerben teljesítményalapú finanszírozást kell bevezetni, folytatni kell a szakmai prioritásokat - sürgősségi ellátás, szűrések, egészségügyi programok, humán erőforrás fejlesztése, és nem utolsósorban a biztosítási modell választása.

Tisztelt Ház! Folytatni kell az elkezdett munkát. Nem lehet megállni, menni kell tovább, változni kell, és a változás mi magunk vagyunk, és ezért Hegel szerint annyi lesz a változás, amit mi magunk is változunk.

Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)

Forrás: parlament.hu