ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Képviselő úr megemlékezése mindenképpen indokolt volt, hiszen aligha kétséges, hogy milyen károkat okozott az a fajta politikai indíttatású változás, amelyik egy lépésben, megfelelő átmenet biztosítása nélkül szüntette meg az egyházi oktatást '48-ban. Nem kétséges, hogy képviselő úr megemlékezése azért is fontos, hiszen ennek a folyamatnak, ennek a döntésnek számos kiváló pedagógus lett ilyen-olyan módon áldozata, elszenvedője, akit választás elé állítottak, hogy egyházi kötődését vagy az oktatáshoz való kötődését tartja meg. És akárhogy is választott, ez mindenképpen mély nyomokat, mély sérelmeket hagyott benne.

(9.20)

Ugyanakkor az aktualizálással mindig óvatosan kell bánni, sosem szerencsés az, ha más történelmi szituációk más helyzeteivel próbálunk párhuzamokat vonni. Ilyenkor bizony gyakran már a történelmi emlékezet is megbicsaklik, és például elfeledkezik az Eötvös-féle népiskolai törvényről, elfeledkezik arról, hogy mekkora előrelépés volt az, amikor megjelentek a községi állami népiskolák, vagy éppen elfeledkezik arról, hogy az oktatás világivá válása Európa szinte minden országában bekövetkezett, igaz, nálunk szerencsésebb történelmű országokban hosszú folyamatban, olyan folyamatban, amely új és új egyensúlyokat keresett két nagyon fontos szempont, a szabad vallásgyakorláshoz való hit, és ennek részeként az egyházi oktatáshoz való jog, és az állam egyetemes felelőssége között.

Olyan egyensúlyok alakultak ki Európa minden országában - hol itt, hol ott, hol ezen az egyensúlyi ponton, hol egy másikon -, amelyek valamifajta szerves együttműködést, szerves együttélést alakítottak ki az állami oktatási rendszer, az állam oktatási felelőssége és az egyházi intézmények között.

Azt gondolom, hogy az elmúlt 15 évben a magyarországi egyházi oktatás, az ehhez járó törvényi szabályozás olyan irányba indult el, amely lehetővé teszi ennek az egyensúlynak a kialakítását és a megtartását. Lehetővé teszi, mert olyan elveken alapul, amelyek minden szülő számára biztosítják azt, hogy dönthessenek, hogy kívánják-e a saját gyereküket egyházi oktatási intézménybe járatni, és lehetővé teszik azt, hogy azt a szülőt, aki egyházi oktatási intézménybe íratja a gyerekét, se hátrány, se pedig előny ne érje.

Tudjuk persze, hogy a hétköznapokban sok a vitánk. Itt a parlamentben is sokat vitatkozunk azon, hogy az egyenlő finanszírozás elvét hogyan kell pontosan érteni. Sokat vitatkozunk azon, sokfajta nézet van arról, hogy az egyházi iskolák jelenlegi finanszírozásának módja és összege megfelel-e az egyenlőség elvének, vagy valamelyik irányban sérti. Hallunk olyan véleményt is, hogy túl magas ez a finanszírozás, meg olyan véleményt is, hogy túl alacsony ez a finanszírozás.

Azt gondolom, hogy amikor arról gondolkodunk, hogyan kell továbbfejleszteni ezt a fajta rendszert, hogyan kell megtalálni ezt az új egyensúlyt, akkor arra kell törekednünk, hogy minél egyértelműbb, minél világosabb szabályokat alakítsunk ki.

Éppen ezért tettünk javaslatot arra, hogy pontosan az oktatásfinanszírozásban dolgozzunk ki olyan szabályokat, amelyekkel elkerülhetjük azt, hogy minden évben súlyos viták folyjanak a parlamentben arról, hogy így vagy úgy kell számítani. Nem ez a helyes megoldás, ez egy rossz megoldás, amikor évi alkuk kérdése, hogy egy-egy iskola milyen finanszírozásra számíthat.

Legyenek egyértelmű szabályok, legyen egy olyan világos elszámolás, amely mindkét fél számára lehetővé teszi azt, hogy tudja, hogy pontosan mire terjed ki az állami finanszírozás, és ez az állami finanszírozás pontosan milyen feltételekkel jár. Szerintem ez a követendő, követhető út, és ez vezethet ahhoz, hogy azok az értékek, amelyeket az egyházi iskolák képviselnek, megmaradjanak, megerősödjenek a magyar oktatási rendszeren belül, ugyanakkor ne lépjen fel olyanfajta kényszer, olyanfajta nyomás, amely azokat a szülőket is az egyházi iskolák irányába tereli, akik nem kívánják ezt az oktatást választani.

Szerintem ezt az egyensúlyt kell megtalálnunk, mert ez biztosítja a szülők választásának lehetőségét, és ez biztosítja azt, hogy a magyar oktatási rendszer kiegyensúlyozottan fejlődhessen.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu