KARSAI PÉTER, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Oly sok feladat és oly nagy elmaradás van a magyar törvényhozásban általában a föld és különösen a földtulajdon kérdésével kapcsolatban, hogy minden ilyen irányú kezdeményezés kapcsán nagy várakozással fordulok a kezdeményezés irányába.

Az a várakozás tölt el, amely minden, évek óta rossz irányba haladó ügy láttán, hogy talán most végre történik valamilyen ígéretes elmozdulás. Hiszen felsorolni is nehéz, mennyi olyan kérdés van, amely európai szintű megoldást kíván. A legnagyobb problémákat a vak is látja, sőt olykor mintha még a tárca is kezdene ráébredni, hogy kevés az idő, sok a feladat, és a lényegi kérdésekben még érdemi koncepció sincs, anélkül pedig ugyan hogy is kezdenénk az apró munkához.

Gráf József agrárminiszter úr maga jelentette ki a minap a mezőgazdasági bizottság ülésén, hogy 2011 után külföldi magánszemélyek kezébe játsszuk át a hazai termőterületet, mert nincs reális esély arra, hogy el lehessen érni Brüsszelben a külföldiek tulajdonszerzését tiltó, ma még hatályos moratórium hároméves, 2014-ig tartó meghosszabbítását. Ilyen helyzetben egy normális országban azonnal hozzákezdenének egy olyan munkához, amely a földtulajdonnal és annak használatával kapcsolatos nemzeti stratégia alapját képezhetné.

Ígéretes címekkel lehetne mindezt megcselekedni: a földtörvény módosítása és a magyar termőföld védelme. Ezen címek alatt mi most mást tartunk a kezünkben, más anyag fekszik előttünk. A címétől függetlenül, ha a lényegét emeljük ki, akkor ez az anyag a sajátos magyar földhasználat büntetőfejezetekkel kiegészített kódexe, kis szarkazmussal élve: egy sajátos büntető földtörvénykönyv.

A koncepció: hogyan lehet illetékről átkeresztelt díjakat beszedni, meg aztán hogyan lehet alaposan megbüntetni azt a földhasználót, aki nem naprakész a mai magyar törvénydzsungelben? Tekintsünk el most attól, hogy mekkora fizetési kötelezettség hárul arra, aki akár fejlesztés, akár bármi más céljából pályázik, és így minden állomáson, minden kis és nagy hivatal előtt igazolnia kell a földje használatát. Vegyünk azonban észre, hogy ez a szép nevű szisztéma - idézem -: a "földhasználati eljárás igazgatási szolgáltatási díja" mennyivel kerül többe, mint a másfél évtizede eltörölt földadó. De ne tekintsünk el attól, hogy a törvény nem kínálja fel a fizikailag egy tömbben, együtt használt földrészletek egyesítésének és egységes nyilvántartásának lehetőségét, ez volna ugyanis az a forma, amely valódi lehetőséget, könnyítést, valami kis enyhítést adna a földhasználónak.

Milyen szép és normális lehetőség lenne, ha a közhiteles magyar földnyilvántartás egységesülne, átjárhatóvá járna a MEPAR rendszerével! Így most ma a termelő, földhasználó szerzési, örökségi s a többi illetéket a törvényben kacifántosan megnevezett ingatlanügyi hatóság nevű földhivatal nyilvántartása után fizet, a támogatást, pontosabban a támogatások egy részét a MEPAR adatai után kapja. A két nyilvántartás azonban nem egyenlő adatokat tartalmaz, nem vethető össze. Az egyik hivatal ezt követeli meg, a másik azt. Ugyanabban a táblában, ugyanabban a parcellában, ugyanazon a darabka földön mind a kettő büntet, ha az egyébként gyakorta a valóságot kényszerből nem fedő adatokat a gazda, mondjuk, összekeveri.

Ezt az átjárhatatlanságot tükrözi vissza a T/3093. számú törvényjavaslat 3. §-a, és erre épül fel az a szankciórendszer, amelyet az ebben jártas elmék alaposan csiszolgattak, kifényeztek. Persze, itt is elsikkadt a lényeg. Tudjuk, hogy hazánkban ma van is meg nincs is a földhasználatnak engedélyezett felső határa. Nagyüzemnek a csillagos ég a felső határ, családi gazdának 300 hektár vagy 6000 aranykorona, de ellenőrzés, valódi kontroll sehol.

Ha ezek után a termőföld védelmét tekintjük át, első lépcsőben senkinek nem okoz csalódást, hogy a fogalmak rövid ismertetése után bejelentési kötelem elmulasztásának vétsége esetén büntetéssel indít az új módosítás, amit ezúttal földvédelmi bírságnak nevezünk. Ebben a kategóriában az erre szakosodott kiművelt fők aztán mindenféle tevékenységet ezzel sújtanak, sokat változtatva ezzel a gazdák költekezési szokásain. Bevezetik természetesen a "földvédelmi eljárás igazgatási szolgáltatási díja" elnevezésű tételt is, annak rendje s módja szerint szépen körülírva, hogyan, s miként kell beszedegetni a sokszor mit sem sejtő gazdatársadalomtól.

Mindezek után nem meglepő, hogy a földvédelmi járulék és bírság területére érkezünk, ahol viszont a céllal és a formával is egyetértek, mert a termőterület valódi, nem mondvacsinált védelme hazánkban igen nagy jelentőséggel bírna. Üdvösnek tartanánk a termőterület elszennyezését is megjeleníttetni a védendő kategóriában, nyilvánvalóan más vonatkozó törvények előírásával szinkronban. A védendő létesítmények listájáról sajnálatosan lemaradt a korábban létesített egységes, komplexen meliorált területek talajminőség-javító hatása fenntartásának kötelezettsége, amelynek elmaradása mind több területen irreverzibilis talajdegradálódást okoz, s valódi gazdasági értékkel mérhető károkat.

Összességében a két tárgyalt törvényjavaslat, az előbb felemlített két téma kivételével, túlzottan a formális bürokrácia betartására irányul. A kialakítandó feltételrendszer a nagy irodai apparátussal dolgozó termelők, pontosabban: a nagyüzemek számára nem idegen, míg a kisebbektől igen szép összegeket tudnak begyűjteni, nem élénkítve ezzel az amúgy is csökkenő termelői kedvet, ami a törvényjavaslatnak bizonnyal nem is volt szándéka.

(12.40)

Ez a szellem nem szokatlan, csak nem jó állandóan találkozni vele. A szigorúnak szánt büntetőkódex betartása következetes nem, csak szúrópróbaszerű lehet, mert az előírt ellenőrzésekhez a tárcának egészen egyszerűen nincs meg a leépítések után a szükséges állományi szakemberlétszáma.

A Magyar Demokrata Fórum a felsorolt hiányosságokra tekintettel jelen formájában a javaslatot támogatni nem tudja, azt azonban örömmel vesszük - és ezzel a lehetőséggel kívánunk is élni -, hogy augusztus 31-ig a módosító javaslatainkat beadjuk.

Kis Zoltán javaslatát messzemenően támogatjuk, nevezetesen azt a javaslatát, hogy az általános vita ma ne záruljon le. Ebben az esetben még mód nyílna arra is, hogy a nagy kérdéseket megpróbáljuk egy nyári egyeztetésen közelebb hozni, megpróbáljunk velük szembenézni, és akkor az álláspontunk az augusztus végén vagy az ősszel kezdődő ülésszakon talán változhat és módosulhat.

Köszönöm szépen a figyelmüket.

Forrás: parlament.hu