DR. HILLER ISTVÁN oktatási és kulturális miniszter: Tisztelt Elnök Asszony! Igen tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Magyar Parlament! Egy többpárti parlamentáris demokráciában, képviselő úr, a világról, Európáról különböző dolgokat vallhatunk, mert másként láthatjuk, más a megközelítésünk, ez tulajdonképpen a demokrácia legfőbb jellemvonása, és ez szép és megtartandó dolog. Azért haragudni egymásra, mert másként szemléljük a világot, butaság lenne, és föl sem tételezem, hogy ezt egy olyan, a nemzetközi, főként az európai politikai családban nagy tradícióval rendelkező gondolkodásmód megtestesítője, mint a Kereszténydemokrata Néppárt, amelynek ön a képviselője, akár fel is vetné. Nem is erről kívánok beszélni.

Mint ahogy az is megfontolandó, képviselő úr, hogy bár nyilván a parlamentért és a parlament működéséért együtt, megválasztott képviselők vagyunk felelősek, azért tisztelettel az emlékébe idézem, hogy föl tudok eleveníteni négy olyan évet, amikor az akkori kormánytöbbség egyetlenegy ellenzéki vizsgálóbizottság felállítását nem vállalta, nem szavazta meg, és nemhogy a vitákba nem ment volna bele, hanem egyáltalán azt is ellenezte, hogy ez létrejöjjön. Ezek a tények, képviselő úr. És azért, tisztesség legyen szólva, ebben a műfajban, amikor napirend előtt beszélünk, ön nagyon jól tudja, hogy egy képviselő megszólalhat, és legfeljebb a kormány reagálhat rá, más azonban, így megszólított képviselő sem, akár jelen van és itt ül, akár nincsen jelen, nyilvánvalóan a Házszabály rendelkezései szerint nem fejtheti ki a véleményét.

Ezért, képviselő úr, éppen azért, mert ez a szabad Magyarország mindannyiunk közös köztársasága, én fontosnak tartom elmondani, hogy személy szerint mint a köztársaság minisztere és szociáldemokrata politikus is, kiállok Horn Gyula mellett, kiállok a Magyar Köztársaság volt miniszterelnöke mellett, kiállok a mellett az ember mellett, aki ennek a parlamentnek 1990 óta megválasztott képviselője, és számot vetett az életével, mint ahogy őszintén remélem, mindannyian, minden magyar politikus, aki legalábbis olyan szerepet vihet vagy vihetett, mint Horn Gyula, ezt annyira és legalább annyira megteszi.

Mert hogyha európai normáról beszélünk, akkor mégiscsak furcsa, hogy Európa számos országában megkülönböztetett figyelem és tisztelet övezi ezt az embert, hogy a Nagy Károly-díjjal tüntetik ki, tudja, képviselő úr, mint François Mitterrand-t vagy mint János Károly királyt, vagy éppen a most leköszönő brit miniszterelnököt. Nem akármilyen társaság ez, képviselő úr! Ha őnekik jó, akkor azt gondolom, valóban az egész ívet figyelembe véve, de mégiscsak az 1989 után elvégzett tevékenységéért, ennek a szabad Magyarországnak a létrehozásáért és Európa újraegyesítéséért, az, hogy különböző módon látjuk a világot, nem akadályozhat meg minket, hogy ilyen érdemek mellett egy politikustársunkat együttesen pozitívan és méltó megbecsüléssel ne emlegessük.

Ezért azt gondolom, hogy bár felszólalása eklektikus jegyeket mutatott, mégis fontos nekem, hogy itt, mivel a megszólított képviselőtársam nem tud megszólalni, és mivel én ennek a pártnak és ennek a kormánynak minisztere vagyok, a nevében ha nem is, közös véleményünket kifejezve ezt az ön véleményére elmondjam. Őszintén remélem, hogy ha nem ezekben a percekben, akkor a későbbiekben egyet fogunk érteni ennek az embernek, ennek a politikusnak a megítélésében, aki - még egyszer mondom - sokat, rendkívül sokat tett a szabad Magyarország megteremtéséért és az európai egység újrateremtéséért.

Köszönöm szépen. (Nagy taps a kormánypártok soraiban.)

(14.40)

Forrás: parlament.hu