JAUERNIK ISTVÁN (MSZP): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Hozzászólásomban a 2006. évi költségvetési törvény végrehajtásáról és az ÁSZ ellenőrzéséről szóló jelentésnek egy részéről szeretnék szólni, konkrétan az önkormányzati alrendszerről, amely igen nagy teret kapott úgy a törvényjavaslatban, mint az ÁSZ-jelentésben is, és nem ok nélkül foglal el ilyen nagy teret a két dokumentumban. Nem ok nélküli ez a nagy tér, hiszen az önkormányzatok a 2006. évben 3245 milliárd forintos bevételből gazdálkodhattak, és ez a szám már igen tekintélyes közpénzt fed le, és úgy gondolom, hogy e tekintélyes közpénz megérdemli azt, hogy alaposan és részletesen foglalkozzunk ennek a felhasználásával, ezzel a pénzzel való elszámoltatással. De nemcsak az összeg nagysága az, ami okot ad arra, hogy foglalkozzunk komolyan ezzel a kérdéssel, hanem az is, hogy a közszolgáltatások döntő részét a helyi önkormányzatok végzik a lakosság felé, tehát a lakosság közvetlenül az önkormányzatokon keresztül érzi az állami, a közgondoskodást, éppen ezért a legközvetlenebb kapcsolat itt az önkormányzati rendszeren keresztül valósul meg.

Nos, ha röviden kell a 2006. évi költségvetést értékelni, akkor talán abban a mondatban foglalható össze, amivel, azt gondolom, a parlamenti patkó mindkét oldala egyetérthet, és tulajdonképpen a miniszter úr expozéjából is és az Állami Számvevőszék elnökének hozzászólásából is kiolvasható. Konkrétan az, hogy az önkormányzatok döntő többsége ellátta 2006-ban a törvények, jogszabályok által kijelölt feladatokat, a rendelkezésre álló eszközökkel, a rendelkezésre álló pénzügyi javakkal takarékosan, jól gazdálkodtak, biztosították a lakosság felé a közszolgáltatásokat. Nagyon szeretném hangsúlyozni itt azt, hogy az önkormányzatok döntő többségét illeti meg ez a mondat. Volt 2006-ban is - mint ahogy az előző években mindig - néhány önkormányzatnál a gazdálkodással gond és probléma.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a summás mondat akár azt is jelenthetné, hogy itt minden rendben van, és talán ezt az értékelést itt abba is lehetne hagyni, de azt gondolom, hogy hiba lenne ennyivel lezárni az önkormányzatok gazdálkodásának értékelését, mert azt látni kell, hogy e summás megítélés mögött a helyi önkormányzatokat külön-külön vizsgálva, az egyes önkormányzatok helyzetét külön-külön elemezve azt kell tapasztalnunk, hogy nagyon eltérő helyzetben vannak az önkormányzatok. A helyzetüket tekintve nagyon széles spektrumba helyezhetők el az önkormányzatok, így volt ez 2006-ban is, és erről szólni kell itt, amikor az értékelésről beszélünk.

Az Állami Számvevőszék elnöke, Kovács Árpád úr a szóbeli kiegészítésében kitért arra, hogy ez a napirendi pont, amit most tárgyalunk, nemcsak arra van, hogy a közpénzekkel elszámoljunk, elszámoltassunk, hanem arra is nagyon jó alkalom, hogy a tanulságokat levonjuk. Éppen ezért ezt nagyon fontos szempontnak kell hogy tekintsük, én is igyekszem a tanulságokat is levonni, megállapítani a 2006. évi számokból, megállapításokból.

De mielőtt erre rátérnék, engedjék meg, hogy néhány olyan dologra felhívjam a figyelmet, ami ennek a 2006. évi költségvetési törvénynek a vitája során azért szóba került, és itt akkor ellenzéki képviselők felszólalásukban igen keményen riogatták az önkormányzatokat. Nagyon nagy teret nem akarok ennek szentelni, mert tudom én az ellenzéki szereposztást, tudom - én is voltam ellenzéki képviselő is -, hogy kinek mi a feladata, de azért jeles képviselőtársaim mondtak nagyon szép nagyokat.

(15.00)

Például Sisák Imre képviselő úr mohácsi vésszel egyenlőnek nevezte a 2006. évi önkormányzati költségvetést, vagy Kovács Zoltán azt mondta, hogy a legnagyobb vesztesei a 2006. évnek az önkormányzatok. Vagy Tóth Imre képviselő úr, aki úgy fogalmazott, hogy költségvetési padlássöprés, sőt pincesöprés is a 2006. évi költségvetés. Lehetne hosszasan idézni, de nem lenne jó, hogyha a vita ebbe az irányba menne. A 2006. évi számok, tények nem igazolták vissza, hála istennek, ezeket a jóslatokat, éppen a 2006. évi számok, tények azt mondták, azt mutatják, hogy a 2006. év önkormányzati szempontból nem volt olyan rossz, sőt választási év volt, és ennek megfelelő volt a 2006. év.

Választási év volt, ezt mondtam, tisztelt képviselőtársaim, az önkormányzatoknál is 2006 októberében megtörténtek a választások, ennek aztán volt néhány következménye is a gazdálkodást illetően. Például az az egyik következménye, hogy 2006 januárjában 3187 önkormányzat - helyi önkormányzat, beleértve a megyei, megyei jogú városi, kerületi önkormányzatokat, mindent, tehát 3187 önkormányzat - volt, 2006 végére 7 önkormányzattal több működött Magyarországon. Tehát most 3194 az a szám, amikor azt mondjuk, hogy majdnem 3200, akkor most már tényleg majdnem nagyon pontosan fogalmazunk.

Miért is mondom én ezt a számot? Azért, képviselőtársaim, mert azt kell látni, hogy tovább aprózódott a magyar önkormányzati rendszer. Nem nagy mértékben, de akkor is tovább aprózódott, és ez nem jó. Az önkormányzati feladat meghatározott a különböző törvényekben, olyan feladatokat szabtunk mi itt a parlamentben az önkormányzatoknak, amelyeket a nagyon kis önkormányzatok egyszerűen képtelenek ellátni. Szeretném elmondani, hogy az a 7 önkormányzat, amely megalakult a múlt év végén, azok rögtön a parlamenthez, a parlament önkormányzati bizottságához fordultak, hogy pénz kell, mert egyszerűen nem tudnak működni. Nos, ez a tendencia, én azt gondolom, nem jó.

Ha komolyan szembenézünk a tényekkel, szembenézünk a magyar gazdaság pénzügyi lehetőségeivel, akkor azt komolyan kellene vennünk, ellenzéknek és kormánypártiaknak is, hogy vannak közszolgáltatási feladatok, amelyeket csak egy bizonyos méretnagyságban lehet hatékonyan ellátni. És amikor Magyarországon nagyon kicsi méretű önkormányzatok is vannak ugyanazokkal a feladatokkal, mint a nagyok, akkor lehetetlen feladatokat állítunk az önkormányzatok elé. Ebből valahogyan ki kellene lépni, ettől valamilyen, az önkormányzati reform területén látható irányba el kellene mozdulni. Jó lenne, ha a 2006. év tapasztalatai is valamennyi törvényhozót abba az irányba sarkallnák, hogy mozduljunk el, tegyünk lépéseket a kistérség irányába, a kötelező kistérség irányába, ahol lehet határozott, jó feladatellátást megszervezni.

De nézzük a költségvetés végrehajtásának kérdését! Tisztelt Képviselőtársaim! Először is a végeredménnyel kezdem most. Mi a 2006. év egyenlege? Az egyenlegről azt kell tudni, hogy a helyi önkormányzatok hitelműveletek nélküli konszolidált egyenlege 156,5 milliárd forint mínusz. Ha nem vesszük figyelembe a 15,5 milliárd forintos privatizációs bevételt, akkor ez a hiány 172,1 milliárd forint. Az önkormányzatok ennyivel zárták a 2006. évet.

Nos, sok ez, vagy kevés, hogyan kell ezt a hiányt értékelni? Ha az államháztartás többi alrendszeréhez hasonlítjuk, akkor azt kell mondani, hogy ez nem nagyon sok, tehát ez nem egy nagy szám. Ha azt nézzük, hogy a korábbi években mennyi volt ez a szám, például 2005-ben, akkor azt kell látnunk, vagy azt kell tudnunk, hogy 75 milliárddal ez a hiány kevesebb volt. Ha még egy évvel visszább nézünk, akkor még annál is kevesebb volt. Tehát a tendencia, a trend viszont nagyon elgondolkodtató valamennyiünk számára. Aki azt mondja, hogy az önkormányzatok működése itt drasztikusan hozzájárul az államháztartás hiányához, az nem mond igazat. 2006-ban még az önkormányzatok nem nagy mértékben járultak hozzá az államháztartás hiányához, de az a tendencia, ami 2006-ban is folytatódott, az bizony elgondolkodtató, és azt gondolom, hogy nemcsak gondolkodni kell rajta, hanem tenni is kell.

Éppen ezért nagyon fontosnak tartom, hogy az az elindult munka, amit röviden talán a közpénzügyi szabályozással szoktunk illetni, ez egy nagyon fontos feladata a Magyar Köztársaság Országgyűlésének. És nagyon fontos az, hogy ez a közpénzügyi szabályozás úgy szülessen meg, hogy az önkormányzatok is részesei legyenek ennek a közpénzügyi szabályozásnak, mert a maastrichti kritériumokat, vagy bármilyen szempontból nézzük a kérdést, akkor látni kell, hogy az ezt követő években bármikor súlyos gondjaink támadhatnak.

Aki figyeli az államháztartás egyenlegét, a Pénzügyminisztérium havonta becsüli, előzetes eredményeket mond, mindig hozzáteszik, hogy a helyi önkormányzatok nélkül. A helyi önkormányzatokról nagyon kevés információval bírunk év közben, majd a következő év márciusában vannak eredmények. És hogyha a következő év márciusában derül ki, hogy az a hiány, mondjuk, a GDP-arányos hiány 0,7-0,9 százalék, az bizony egy 3 százalék körüli hiánynál már akár tragikus is lehet. Tehát 2006 tanulsága közpénzügyi szabályozás, önkormányzati vonatkozással együtt: az önkormányzatok eladósodását, azt gondolom, meg kell akadályozni. Hitelkorlát és sok minden van, amiről beszélnek a pártok ebben a közpénzügyi szabályozásban, jó lenne, hogyha ez megvalósulna.

(Az elnöki széket Harrach Péter, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Nézzük, miből adódik a hiány 2006-ban. Konkrétan azt vizsgáljuk, hogy milyen hiány keletkezett az önkormányzatoknál. Nos, ezt úgy lehet megnézni, hogyha külön nézzük a működési és a felhalmozási kiadásokat. Az önkormányzatok működési egyenleget mondanak, de ha a folyó működési egyenleget nézzük meg a fejlesztésit, akkor azt kell látni, hogy a folyó bevételek és kiadások egyenlege plusz 66,4 milliárd, ugyanakkor a felhalmozási bevételek és felhalmozási kiadások hiánya mínusz 222,9 milliárd forint. Azt gondolom, hogy ez a szám nagyon sok önkormányzati embert meglep, egy kicsit engem is meglepett, mert mindig azt halljuk, hogy működésre van nagyon kevés pénz, fejlesztésre meg úgy-ahogy, elég jól elvannak az önkormányzatok. Ennek ellenére országosan mégis azt kell látni, hogy a működési egyenleg pozitív, a fejlesztési egyenleg pedig negatív.

Nos, mi lehet emögött? Ezt érdemes vizsgálni. Emögött, tisztelt képviselőtársaim, az van, amit a bevezetőként is elmondtam, hogy az önkormányzatokat, ha egyesével vizsgáljuk, akkor bizony nagyon nagy eltérések vannak. Azt kell látni, hogy ennek a plusz 66 milliárd forint működési egyenlegnek a fele egy önkormányzatnál csapódik le, ez ugye a Fővárosi Önkormányzat. De azt is merem mondani, jó erősen körülbelüli számot, hogy ennek a működési többletnek a 90 százaléka az önkormányzatok 6 százalékánál csapódott le. Tehát amikor én nagyon sokszor említem, hogy az önkormányzatok között nagyon nagyok a különbségek, vannak nagyon szegény önkormányzatok, vannak olyan önkormányzatok, akiknek szinte reménytelen és kilátástalan a helyzetük, emellett van Magyarországon, sokkal kevesebb, de vannak olyan önkormányzatok, ahol tulajdonképpen azt is lehet mondani, hogy jó kondíciók mellett működnek, és nem szeretném azt mondani, hogy gazdagok, mert ez is egy relatív fogalom, de a szegényekhez képest nagyon gazdagok.

(15.10)

Nos, képviselőtársaim, ez az oka annak, hogy a működési bevételt a nagy számok átlaga jelzi, ugyanakkor - amikor értékeljük a 2006. évet - ez az önkormányzatoknál nem jelenik vissza. 2006-ban is nyílott az olló a legszegényebb és a tehetősebb önkormányzatok között, ez nem jó, ez ellen tenni kell. A 2008. évi költségvetésnél - azt gondolom - ez fontos feladatunk lesz, hogy ne engedjük az önkormányzatok közötti különbségek növekedését.

Nézzünk egy másik tévhitet, amely elég gyakran elhangzik az önkormányzatokkal kapcsolatban: sokszor halljuk, hogy az önkormányzatok már olyan szegények, hogy már felélték a vagyonukat, már nincs mihez nyúlniuk. Nos, mit mutatnak a 2006. évi számok? Tisztelt képviselőtársaim, azt mutatják, hogy 2006 végén a helyi önkormányzatok 1299,6 milliárd forintos eszközállománnyal rendelkeztek, ebbe beleértve a teljes vagyoni kört. Ez bizony 4,4 százalékkal, majdnem 440 milliárd forinttal több, mint az év elején volt. Ez azt jelenti, hogy önkormányzati vagyonfelélésről nincs értelme beszélni, mert ez nem valós. Tehát az önkormányzatok jelentős fejlesztéseket hajtanak végre, amelyekkel az önkormányzati vagyon gyarapodik. Azt gondolom, ez jó dolog, ez így helyénvaló, és ha az önkormányzatok fejlesztéseket meg tudtak valósítani, ez mind a lakosság érdekét szolgálta. Azt gondolom, az elkövetkező években az európai uniós forrásokra tekintettel ez mindenképpen folytatódni fog.

Érdemes külön elemezni a saját bevételek alakulását. Itt is vannak tévhitek. Nagyon sokan azt mondják, hogy az önkormányzatoknak már nincs lehetősége saját bevételre szert tenni, már-már maximumon van minden. Nos, mit mutatnak a számok? Azt kell látni, hogy a saját bevételek összesen 854,2 milliárd forinttal növekedtek az előző évhez képest, ez 7,5 százalékkal nagyobb. Ez lényegesen több, mint a 2006-os infláció, ezek a saját bevételek, de ez megint az átlagszám. Ezen belül a legnagyobb tétel a helyiadó-bevétel, amely 448,9 milliárd forintot ért el, 51 milliárd forintos a növekedés. Ez is több mint 10 százalékos volt, tehát a helyi adóból több mint 10 százalékos a növekedés.

Ha a helyi adókat lebontjuk - ugye, van hét ilyen adó -, ebből a helyi iparűzési adó növekménye több mint 12 százalékos, 380 milliárd forintot ért el 2006-ban, 46 milliárddal többet, mint 2005-ben. Ennek nem örülök, képviselőtársaim, még akkor is, ha ez önkormányzatokhoz menő pénz. Nem örülök, mert a legnagyobb problémát az önkormányzatok között ez az aránytalan iparűzésiadó-eloszlás okozza. Nem tudjuk biztosítani, hogy kiegyenlítsük ezt a különbséget. Még egyszer mondom, ez 2006-ban 12 százalékkal növekedett. Ha az a tétel növekszik legnagyobb mértékben, amely a legnagyobb különbséget okozza, akkor azt gondolom, ezzel nagyon keményen foglalkoznunk kell.

Most is elmondom - majd a módosító javaslatot meg is fogom írni a költségvetéshez -, hogy a helyi iparűzési adót legalább nominálértékben fagyasszuk be, ne engedjük a növekedést, mert ugyanazt el tudom mondani, mint amit néhány perccel ezelőtt itt elmondtam, hogy a helyi iparűzési adónak is 45 százaléka Budapesten csapódik le, és a helyi iparűzési adó 80 százaléka annál a 120 önkormányzatnál, amely ilyen lehetőséggel bír. Mert ez a lehetőség nem azon múlik, hogy melyik képviselő-testület milyen okosan és jól gazdálkodik, hanem azon, hogy az elmúlt évtizedekben hol, milyen ipar létesült. Képviselőtársaim, ez az önkormányzati gondok-bajok egyik fő forrása. Kérem tisztelettel, hogy ezt gondolják végig, nézzék meg, és majd adandó alkalommal szóljunk róla! (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Szerettem volna még néhány szót mondani, de majd a következő körben, mert letelt a húszperces időm. Köszönöm, elnök úr. Köszönöm a képviselőtársaim figyelmét. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu