DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Mindenekelőtt erre az utóbbira hadd feleljek Pettkó képviselőtársamnak. Az teljesen rendben van, hogy Pettkó képviselő úrnak föl volt írva az a mondat, hogy mindent, ami a XXI. század technikájával kapcsolatos, azt önök elrontanak, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, és ezt el akarta mondani valamilyen ürüggyel, és erre a számba adta azt a mondatot, hogy én azt mondtam, hogy az MDF mit gondol a digitális táblákról.

Én semmi ilyet nem mondtam, én Almássy képviselő úrral vitatkoztam, pontosabban... (Pettkó András közbeszólására:) Ja, ha Almássy képviselő úr az MDF, ez egy másik kérdés, ezt azért talán tárgyalják meg a párton belül, én ebbe nem kívánok beavatkozni. Mindenesetre azt gondolom, hogy Almássy képviselő úr tett néhány megjegyzést a digitális táblákkal kapcsolatban, és én ezzel tulajdonképpen nem is vitatkoztam, hanem csak kiegészítettem azt, amit mondott. Hogy ön ezt találta alkalmasnak arra, hogy az előre elkészített két mondatát elmondja, hát lelke rajta.

Tisztelt Ház! Néhány olyan dologról hadd szóljak, ami ma már itt többször fölmerült, de így a vita végén nem árt ismételten világosan és egyértelműen leszögezni.

Egy: nem igaz, hogy anyagi ellentételezés nélkül emeltünk pedagógus-óraszámot. Nem igaz, hiszen 2001-ben az eldöntött óraszámemelést a Fidesz-kormány 10 százalék béremeléssel kompenzálta. Mi 2002-ben ezt a 10 százaléknyi óraszámemelést visszavontuk, most már, hogy újra bevezettük, azt kell mondanom, hogy inkább csak fölfüggesztettük, anélkül, hogy a 10 százaléknyi béremeléshez hozzányúltunk volna. Egyébként ahhoz még további béremeléseket is hozzátettünk, de ez egy másik témakör.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ha valakinek van tíz lakása, és én ebből megveszek egyet, majd azt mondom, hogy bocs, megvettem ugyan, de használd nyugodtan, mert én mégsem költözöm bele, aztán öt év után azt mondom, hogy most már azért beleköltöznék, akkor nem célszerű azt mondani, hogy de akkor most fizesd ki még egyszer, mert amit egyszer kifizettél, az már nem érvényes.

A másik, amiről Tatai-Tóth képviselő úr is beszélt, az előző kormány elhibázott gazdaságpolitikája, amit állítólag a pedagógusok fizetnek meg. Volt-e elhibázott gazdaságpolitika? Tisztelt Ház! Bizonyos szempontból igen, volt, 2001-től 2006-ig, hat esztendőn keresztül a magyar jövedelemkiáramlás reáljövedelemmel számolva kétszeresen haladta meg az ország gazdaságának növekedését. Ebből bizony valamivel kisebb felelősség - hiszen csak két évig tartott vagy másfél évig - esik az Orbán-kormány idejére, és bizony négy év felelősségét ebből nekünk kell vállalnunk.

Ez egy elhibázott gazdaságpolitika volt, mindazonáltal - tisztelet az MDF-nek, amely tiltakozott, legalábbis az 50 százalékos béremelés ellen - ezt az elhibázott gazdaságpolitikát a mai ellenzék legtöbb képviselője és pártja csak annyiban kritizálta, hogy miért nem adunk még többet szociális támogatásra, adókedvezményre, gazdaságfejlesztésre, kis- és középvállalkozások támogatására, oktatásfejlesztésre, a felsőoktatásra, K+F-re, a búrra, a búrra a búrkalappal.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez az elhibázott - valóban elhibázott - gazdaságpolitika eredményezte azt az országos reálbér-emelkedést 2001 és 2006 között, amiből most kényszerűen vissza kell venni valamit. Nem a pedagógusok fizetik meg ennek az árát, az egész ország együttesen fizeti az árát. Túlterjeszkedtünk a lehetőségeinken, még egyszer mondom, nem vitatva ebben a Medgyessy- és az első Gyurcsány-kormány felelősségét, de túlterjeszkedtünk a lehetőségeinken, és ma ezekkel a lehetőségekkel szembesülünk.

Négy éven át csökkent a reálkereset, mondta Tóth képviselő úr még a bizottsági kisebbségi vélemény előadójaként. Tisztelt Ház! Ez egész egyszerűen nem igaz. 2001 és 2006 között egyetlenegy évben csökkent a reálkereset, ez a 2004. év volt, az összes többi öt évben igen markáns és jelentős reáljövedelem-emelkedés volt, benne a 2002-es évben is, ami az 50 százalékos közalkalmazotti béremeléssel egészen elképesztő módon dobta meg az átlagkereset emelkedését, nemcsak azért, mert a közalkalmazottak bére emelkedett, hanem mert ez, ha nem is ilyen mértékben, de húzta magával a versenyszféra béreit is.

Elhangzott az is, hogy azért hoztuk előre a 13. havi bér kifizetését 2007-ben meg 2008-ban, hogy ezt a reálbércsökkenést kompenzáljuk. Nem, tisztelt Ház, nem ezért hoztuk előre. Azért hoztuk előre, mert a kormány az érdekegyeztető tárgyaláson ebben egyezett meg a közalkalmazottakat és köztisztviselőket tömörítő szakszervezetekkel. Én tudom, hogy az önök idejében az érdekképviseleteket leírták, tudom, hogy az érdekegyeztetés szitokszónak számított az Orbán-kormány idején. Mi egy másik politikát óhajtunk folytatni ezzel kapcsolatban.

Önök most éppen azért kérik rajtunk számon, hogy miért nem követjük a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének népi kezdeményezését, és állítjuk vissza a 60 ezer aláírással követelt heti 20 órás óraszámot, vagyis hogy miért nem tesszük meg azt, amit az érdekképviseletek követelnek. Amikor megtettük, amit az érdekképviseletek javasoltak, kértek, követeltek, amiben meg tudtunk állapodni, akkor önök szerint ez a baj. Én már ezt tényleg csak a van rajta sapka, nincs rajta sapka esetéhez tudom hasonlítani.

Önök azt mondták - erről is több ízben volt szó -, hogy jövőre csökken a normatív támogatás. Tisztelt Ház! A normatív támogatás nem egészen annyival csökken, mint amennyi költség megtakarítására a pedagógusok óraszámemeléséből lehetőség nyílik. Valamivel kevesebbel csökken, és a későbbiekben, amikor ezt a csökkenést majd vissza lehet pótolni, akkor célszerű lesz nem elsősorban a pedagógus-óraszámok csökkentésére, hanem amiről Tatai-Tóth képviselő úr oly részletesen beszélt, elsősorban a lemaradók fölzárkóztatására fordítani ezt az összeget. De ezen túlmenően sem a 2007., sem a 2008. évi költségvetésben egyetlen fillér többletet nem vontunk ki a normatívákból, még egyszer mondom, 3 milliárddal kevesebbet von ki a költségvetés, mint amennyi megtakarítás ezen óraszámemelés következtében keletkezik.

Önök azt mondták, hogy vegyük figyelembe a demokrácia követelményeit, és fogadjuk el a népi kezdeményezést. Tisztelt Ház! Nem az a demokrácia lényege, hogy ha van egy népi kezdeményezés, azt el kell fogadni. Ha van egy népi kezdeményezés, azt a demokratikus játékszabályok szerint meg kell tárgyalni.

(22.00)

Immár három órája tárgyalja a tisztelt Ház ezt a népi kezdeményezést. Sajnos, kétségtelen tény, hogy arra a kezdeményezésre, miszerint állítsuk vissza a korábban volt heti kötelező óraszámokat, összesen kétféle döntést lehet hozni: azt, hogy visszaállítjuk, meg azt, hogy nem állítjuk vissza. Hogy visszaállítjuk, ezt a döntést nem tudjuk meghozni, mert nem tudjuk azt a 34 milliárd forintot honnan előteremteni, amivel többe kerülne a 2007-2008-as tanévben ennek a lépésnek a megtétele. Ezt nem tudjuk honnan előteremteni; illetve nyilván elő tudnánk teremteni, de az jobban fájna az egész magyar társadalom szempontjából, a közoktatás szempontjából, mint amennyire ez az egyébként valóban fájdalmas lépés fáj.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy ettől teljesen függetlenül, a kezdeményezőknek az a javaslata, hogy készüljön egy olyan felmérés, amely a pedagógusmunkaidő-terhelést felméri, egy józan és reális javaslat. Azt gondolom, erről mi most itt nem dönthetünk, mert formálisan ilyen javaslat nincs a Ház előtt, de semmi akadályát nem látom annak, hogy akár az oktatási és tudományos bizottság, akár a tisztelt Ház ezen ügyek tárgyalása kapcsán egy ilyen felmérés, egy ilyen vizsgálat elkészítésére felkérje az Oktatási és Kulturális Minisztériumot, és amennyiben ez a felmérés (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) elkészül, ennek tanulságaival tudunk a későbbiekben gazdálkodni.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.)

Forrás: parlament.hu