KOVÁCS KÁLMÁN környezetvédelmi és vízügyi minisztériumi államtitkár: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Szeretném megnyugtatni, hogy a minisztériumnak és a kormánynak van válasza az interpellációkra, nem pedig miniszternek és államtitkárnak.

Az ivóvizünk közös kincsünk. Örömmel mondhatom, hogy Magyarország világviszonylatban és európai összehasonlításban is kitűnő iható vízbázissal és vizekkel rendelkezik. Ennek elsősorban geológiai, valamint földrajzi elhelyezkedési okai vannak, tehát csak részben érdemünk ez, sokkal inkább egy olyan kincs, amivel közösen kell jól sáfárkodnunk. Ugyanakkor ennek a vízbázisnak az is jellemzője, hogy nagyon sérülékeny, a karsztvizeink is és a felszínhez közeli vizeink is sérülékenyek. Éppen ezért jelentős feladat Magyarországon, igen nagy összegű, nagyon jelentős feladat a vízbázisok védelme.

Azok számára, akiknek a vízbázisvédelem kifejezés nem árul el sokat vagy nem mond sok mindent, szólnék egy-két dolgot arról, hogy hogyan is alakult ki ez a helyzet. 1992-ben, az akkori MDF vezette kormány az önkormányzati és az ahhoz kapcsolódó vagyontörvényben úgy adta az önkormányzatok tulajdonába a víziközmű-szolgáltatást, annak kötelezettségét és úgy adta a hozzá tartozó közművagyont is át, hogy a vízbázisok védelméről nem gondoskodott, nem rendelte tehát mellé azokat az eszközöket, amivel ezt meg tudta volna védeni. A következő kormányra, a szocialista-liberális kormányra várt az a feladat, hogy többéves munkával kidolgozza ezt a programot. 1997-re készült el ez a program, amelyet a parlament is látott, és amely program tízéves időtartamban célozta meg azt, hogy ennek a feladatnak egy kormányzat eleget tudjon tenni. Az elmúlt tíz esztendő alatt valóban évente mintegy harminc vízbázis védelme valósult meg. Szeretném mondani, hogy ezzel azonban a védelemre szoruló vízbázisok vízkészletének több mint 80 százalékát védtük meg. Kétségtelen, hogy 20 százalék védelme előttünk van. Ezek elsősorban kistelepülések, illetve kisebb vízbázisok védelmét jelentik. Ez a lakosságszám persze messze kisebb, még a felét sem éri el annak, amit képviselő úr mondott, ettől függetlenül ez egy komoly és jelentős feladat, amelynek valóban eleget kell tennünk.

S az is kétségtelen, hogy a program késik. Késik azért, mert a felmért munka és annak költsége meghaladta az 1997-ben tervezettet. Ezért kellett egy újabb programot készítenünk, már az európai uniós támogatások figyelembevételével is, amely program keretében a fennmaradt 262 vízbázis védelme is meg fog valósulni. Erről két héttel ezelőtt az illetékes miniszter úrral, a nemzeti fejlesztési tervért, az Új Magyarország-program továbbviteléért felelős miniszter úrral közös sajtótájékoztatóban számoltunk be.

(15.30)

Ennek keretében említettük, hogy ennek a költsége 2007 és '13 között közel 1000 milliárdos, ebből több mint 600 milliárd forintot európai uniós támogatásból fogunk megvalósítani. A kiegészítő forrásokhoz pedig a kormányzat nyújt olyan kedvezményes hitelkonstrukciót, amelyben öt évig az érintett önkormányzatoknak vagy szövetségeknek nem kell tőkét törleszteni, illetve a kamatnak is mindössze 15 százalékát kell törlesztenie, mert 85 százalékát az állam garantálja, kifizeti.

Ez a rendszer, bízunk benne, hogy kiegészülve az új víziközmű-törvénnyel, amely most már hosszú távra biztosítani fogja vízi közműveink fenntartásának, üzemeltetésének valódi költségeit és finanszírozási lehetőségeit, megbízható védelmet ad vízbázisaink számára.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu