DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Nagyon röviden, mert már nagyon sok mindent elmondtak előttem. Mindenekelőtt szeretném megismételni azt, amit már az előterjesztő is hangsúlyozott, hogy ami most előttünk fekszik törvény, az nem adóreform. Adóreformra legközelebb 2009-ben lesz lehetőség, addig van egy évünk, amikor nyugodtan megtárgyalhatjuk egymással és a vállalkozókkal is, az érdekképviseletekkel is azt, hogy milyen módon lehet az adórendszert változtatni. Ez adóegyszerűsítés, csökkentésről most nincs szó, nem is ígértünk ilyesmit.

Ékes képviselő úr mondotta az egyik kétperces hozzászólásában, hogy Magyarországon az a probléma, hogy állandóan változnak az adók. Tisztelt Képviselőtársaim! Itt van előttünk egy adótörvény, amely semmi lényegesen nem változtat. (Domokos László: Ez nem igaz!) Akkor ezt tessék megbeszélni utána Ékes képviselő úrral! Néhány egyszerűsítést keresztülvisz ugyan az adórendszeren, de erről is elmondta egyik képviselőtársam, hogy természetesen, ha az érdekképviseletek úgy fogják gondolni, hogy ez nem kellemes számukra, akkor nem egyszerűsítjük az adókat.

A másik, ez egyébként a fideszes képviselőtársaink minden évi adótörvény során elővett kedvenc tréfája, hogy előveszik az adótörvény-tervezetet, és felolvassák, hogy mely adótételeken tervez a kormány adóbevétel-növekedést, és akkor azt mondják, hogy lám-lám, nőnek az adók. Tisztelt Képviselőtársaim! Ez bizony így van. Az adóbevételek, hála a jó istennek, nőni fognak. Ezen az alapon persze önök azt is mondhatják, hogy egy velünk körülbelül azonos méretű, de lényegesen gazdagabb ország, mondjuk Belgium, ott négyszer akkora az adóterhelés, mert ott körülbelül négyszer annyi adó folyik be egy évben, mint nálunk. Tisztelt Képviselőtársaim! Ez ugye badarság, az a kérdés, hogy a megtermelt jövedelmek mekkora részét viszi el az adóprés.

Új adókról vizionált Tállai képviselő úr, és nyilván ebben is van igaza, hiszen minden elmúlt években bekövetkezett adómódosítást is új adóként aposztrofált, meg azokat is, amelyek tényleg új adóként jelentek meg, az igaz, hogy kiváltottak más adókat. Ezekről Tállai képviselő úr egész egyszerűen úgy emlékezett meg, hogy nyakló nélkül szaporítják az adókat. Túl azon, hogy mint jeleztem volt, ez azért nem teljesen így igaz, de továbbra is az a helyzet, hogy ha megkérdik a választópolgárt, az adófizető polgárt, a misera plebs contribuenset, tehát a nyomorult adófizető népet, hogy ugyan, mit szeretne jobban, 4716 fajta adót, mindegyiket havi egy forinttal, vagy egyetlen adót, ami a teljes jövedelmének a 18 százalékát viszi el, biztos vagyok benne, hogy az előzőre szavaz mindenki. (Pettkó András: Egykulcsosat és kész.)

Tehát senkinek nem az számít, hogy hányfajta adót fizet be, hanem hogy az összes adóbefizetése és/vagy behajtása után a jövedelméből mennyi pénz marad neki. Ezt hívják, tisztelt képviselőtársaim adóterhelésnek, amiről Tállai képviselő úr azt mondta, hogy ez egy olyan mesterségesen konstruált szám, amivel nem is érdemes foglalkozni. No most mégiscsak, ha netán valakit érdekel az, hogy száz megkeresett forintból hány maradhat a zsebében az átlagos magyar polgárnak, akkor összehasonlítva - és ezt a számot ma már többen idézték - azt a Fideszt, amelyik kormányra jutása előtt adóalkotmányozási tárgyalásokat, egyszeri radikális adócsökkentést és hasonlókat ígért, 1998-2002 között kormányozván 2002-ben az átlagos adóterhelés valamivel 39 százalék fölött volt. (Domokos László: Tíz éve volt. Azóta hol vagyunk már!) 2002-2006 között ez az átlagos adóterhelés 36 százalékra csökkent le, igaz, azóta nőtt valamelyest, de azt a 39 százalékot, ami az önök idejében volt, még mindig messze nem érte el.

Végezetül hosszú sirámokat és tirádákat hallgattunk arról, hogy milyen galád dolog és egyébként is milyen diktatórikus dolog, hogy egy állam behajtja azokat a pénzeket, amelyek járnak neki. Tisztelt Képviselőtársaim! Egy korábbi kétperces hozzászólásomban már elmondtam, ha egy állam nem hajtja be azokat a pénzeket, amelyek járnak neki, ezzel csak egyetlen dolgot idéz elő: azokat, akik befizetik az adóikat, azokat nagyobb teherrel sújtja. Na ez az, amit nem akartunk.

Szóval, legyenek alacsonyabbak az adók, tisztelt képviselőtársaim, azokat se hajtsuk be, vagy legalábbis ne azoktól hajtsuk be, akik nem fizetik be, és egyébként pedig nagy kár, tisztelt képviselőtársaim, hogy az adótörvényekről és a költségvetésről nem egyszerre tárgyalunk; szórakoztató lett volna meghallgatni, hogy miközben önök adócsökkentéseket szorgalmaznak, mi mindenre javasoltak volna - de két hét múlva majd meghalljuk - több pénzt a költségvetésben. Nos, tisztelt képviselőtársaim, ez az, ami nem megy.

Kornai János írta egy cikkében tán két évtizeddel ezelőtt (Domokos László: De ki ő?), hogy sajnos a gazdaság általában nem olyan, mint egy szupermarket, ahová betoljuk a kocsit, és a polcról levesszük a gazdaság különböző jellemzőit, a finn foglalkoztatottságot, a svéd szociális rendszert, a luxemburgi GDP-t, az amerikai adórendszert és az ír termelékenységet, ezt mind belepakoljuk egy kocsiba, és akkor kész az ideális gazdaság. Sajnos, a gazdaság nem így működik.

Köszönöm szépen.

Forrás: parlament.hu