DR. GÓGL ÁRPÁD (Fidesz): Elnök Úr! Miniszter Asszony! Mással készültem, de Perjési Klára doktornő azt mondta, hogy rendszerben gondolkodjunk. Magam úgy gondoltam, hogy valóban valahol itt a parlamentben, ha egészségügyi reformról beszélünk, rendszerben illene gondolkodni.

Senki nem vitatja, és egyetértek szocialista képviselőtársammal, hogy változásra szavazunk. Én is változásra szavaznék, ha látnám, hogy ez rendszerszerűen, jól össze van rakva.

(17.40)

A XXI. század paradigmaváltása az egészségügyben adott. Mindannyian tudjuk, Nyugaton is, a volt szocialista országokban is fel kell készülnünk a XXI. századi technológiarobbanásra, ami a rendelkezésre álló források és lehetőségek diszkrepanciáját kellene hogy feloldja.

Az első lépés az, amit megtettek a kilencvenes évek végén, a kétezres évek elején Nyugaton is, Amerikában is, hogy kimondták, hogy csak nullhozamú rendszerek működtethetők az egészségügyben, magyarul: semmilyen szinten nem vihető ki pénz a rendszerből, mert a nullhozam mellett sem biztosítható a teljes fedezet. Nyilván, ha egy ilyen innovációs rendszerről gondolkodunk, mint a megújulás, akkor a terméktechnológia szervezeti rendszerről beszélhetünk. A termék itt az, amit elérünk, az egészségnyereség vagy egészségtöbblet, amit megkapunk, technológia az, amit végigviszünk, és a szervezet az, amit optimalizálunk, ráadásul a mi alkotmányunk a finanszírozást és az ellátásszerkezetet is kormányzati kötelességgé teszi.

Ha így gondoljuk végig, akkor az innováció egy nagyon érdekes folyamat, mert amennyiben bármit megújítunk, akkor lehet egy keresletorientált megújulásunk, azaz azt vizsgáljuk, hogy mire vagyunk képesek, és van egy kínálati innováció, azaz hogy mi a többlete a magyar rendszernek, amely megtartható. Valahogy így gondolnám én át, ha rendszerben gondolkodnék. Még egyet, amit szintén az innovációval foglalkozók kimondanak, hogy nemcsak a változtatás lehet értékhozó, hanem a megmaradó, a rendszerstabilizálás is értéknövelő eleme lehet a világnak. Hát én így gondolkodnék rendszerszerű elemekben, és akkor már nagyon egyszerű a helyzetem, mert egy problémát kell feloldani az egészségügyi ellátórendszernek. Itt van egy problémamegelőző rész, ez lenne az egészségfejlesztés, amiről sokat hallottunk.

Volt egy olyan program is, amelyet a WHO még tanácsként tovább is vitt, és másoknak is odaadott, vagy van mára kialakult probléma, amelynek van egy bajmegállapító és egy szanáló eleme. A bajmegállapító és a szanáló elemek azok, amelyeket jól kell telepítenünk, jól kell felépítenünk, és optimalizálnunk kell. Az optimalizálás a kulcsszó az egészségügyben. Ennek van forrásoldala is. A forrásoldalt is lehet optimalizálni, de el kell dönteni társadalmi és szakmai közmegegyezéssel, hogy mekkora forrás az, amit ráfordítunk.

A mostani rendszertelenül átalakított egészségügy legnagyobb baja az, hogy nem mondja ki, hogy egy szűkített forrás mellett kell ezt elvégeznünk, azaz nem egy stabilizáló típusú innovációval dolgozik, hanem egy álbővítési innovációval, pedig lehetne a forrásoldalt is bővíteni, csak meg kell találni azokat a jövedelemtulajdonosokat, akik bevonhatók. Ez most is megtörténik. Mikola Pista elmondta, bocsánat, Mikola képviselő úr elmondta, hogy 48 milliárd körüli összeget bevontunk a lakossági forrásoldalon. Csak ez azért igazságtalan, mert azoktól vontuk be ezt a forrást, akik már korábban megváltották a jogosultságukat bizonyos szolgáltatásokra, gondolok itt a gyógyszerekre. Be lehet vonni kiegészítő biztosítások formájában, fel lehet ajánlani.

Az összes olyan tanulmány, amely nullszaldós, azaz nem profitkivétellel felépítő rendszerről beszél, akár forrásbevonó rendszerekről, tehát ilyen pénztár típusú megoldásokról, akár szolgáltató típusú nullszaldós tevékenységről, ott megtalálják a módját annak, hogy hogyan vonják be a pénzt kiegészítő biztosítások formájában. A magam részéről nagyon örülnék, ha újragondolnánk mindent.

Dávid Ibolya elnök asszonnyal azért értettem egyet, mert igen, vissza kell menni '91-ig, amikor kialakult a társadalombiztosítás mint új ág, és a teljes társadalomnak, a tízmillió lakosnak biztosítani kell egy államilag, kormányzatilag garantált alaprendszert, erre rá kell építeni egy kiegészítő rendszert, és a kiegészítő rendszer lehet forrásbővítő, szolgáltató vagy gondozó egyéb megoldás is. Egyet még hozzá kell tennem: anélkül, hogy a személyzetet, amely a technológiát működteti, azaz az egyetemeket nem támogatjuk, anélkül, hogy az egészségtan-oktatást nem visszük be az iskolákba, nem fogunk előrelépni. Én elfelejteném ezt a zsákutcát, és elindulnék újra a kályhától.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok soraiból.)

Forrás: parlament.hu